Halacskák strandhangulatban, házi porcelángyurmából

A strandhangulat továbbra is nagy kedvencem, és láthatóan nem csak nekem - így nemrég fájó hiányát éreztem néhány kék-fehér csíkos díszhalnak, amelyekhez hasonlóakat úton-útfélén látok fellógatva. És mivel továbbra is úgy vagyok vele, hogy amit lehet, elkészítek házilag, töprengeni kezdtem, milyen alapanyagot válasszak  a saját halacskáimhoz. A legjobb persze az lett volna, ha fából eszkábáltam volna össze őket, de azért ez némileg meghaladja a képességeimet, úgyhogy valamilyen más megoldásban gondolkodtam. Ekkor jutott eszembe a házi porcelángyurma, amiről már sok-sok bloggertárs írt részletes bejegyzéseket, és én is lementettem magamnak a receptet, de eddig még nem vettem elő. Valószínűleg azért, mert olyan brutálisan soknak tűnt az egész bögre szódabikarbóna - utólag viszont már tudom, hogy butaság volt ezért ellenállni. Biztos, hogy még sokszor fogunk készíteni házi porcelángyurmát, mert gyönyörű, csillogóan hófehér a massza, amivel öröm dolgozni, és egészen tartósan keményre szárítható, így dísztárgyak készítésére is alkalmas.

A házi porcelángyurma általam használt receptje erről a blogról származik, és tökéletes. Ha még részletesebb leírásra lenne szükségetek, nézzétek meg a linken (vagy a neten bárhol, rengeteg helyen fent van), én csak röviden írom le - de így is nagyszerűen működik.

Házi porcelángyurma

Egy láboskában keverjünk össze 1 bögre szódabikarbónát, 1/2 bögre kukoricakeményítőt és 3/4 bögre vizet. Tegyük fel főni alacsony lángra, kevergessük, míg be nem sűrűsödik. Ha már nehéz tovább keverni (vagy egy kupacba összeáll, ez kb. öt perc), így forrón tegyük a masszát egy darab alufóliába, csomagoljuk be, és így hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, elkezdhetünk dolgozni vele.

Én 3 dl-es bögrét használtam a méregetéshez, ebből szép rendes mennyiség lett (kb. egy fél sárgadinnyényi adag), de nyugodtan lehet 2 dl-es csészét, vagy bármit használni, mert csak az arányokat kell követni, azaz 1 - 1/2 - 3/4.

Szárítás: lehet levegőn is szárítani a gyurmát, de én inkább sütőben keményítettem, 75 fokon, résnyire nyitott ajtóval, mindkét oldalon fél-fél órát.


És akkor vissza a halacskákhoz :-)

A gyurma tehát elkészült, és csinos kupacban várta a felhasználást:

 A masszát kinyújtottam, kb. 8 mm vastagságúra:

 Majd egy késsel halformát vágtam ki belőle.

 A kivágott halacskák széleit simára formázgattam:

A farokuszonyokra csíkokat nyomogattam, majd egy szívószállal kiyukasztottam.

A fentieknek megfelelően kiszárítottam a halakat a sütőben. Kihűlés után mindegyik halra négy csík celluxot tettem, köztük egy-egy sávot üresen hagyva:

A szabadon maradt csíkokat pedig világos- és sötétkék akrilfestékkel kitöltöttem.

Száradás után lehúztam a celluxokat, majd egy darabka csiszolópapírral alaposan átdörzsöltem a kék csíkokat:

Végül fekete alkoholos filccel megrajzoltam a szemeket, nyomtam rájuk egy hevenyészett pecsétet, és spárgát kötöttem a lyukakba.


Kész. :-)

Levendulaházikók

Beköszöntött a kertünkben a levendulaszezon, a bokraink csak úgy tobzódnak a lila különféle árnyalataiban pompázó virágokban. Mivel többféle fajtát is nevelgetünk, vannak korábban és később virágzók is - a legelső bokorról már le is arattunk a gyönyörűséges lila szálakat. Ezekből az első levendulavirágokból aztán kivételesen nem csokrot kötöttem, hanem kreatív célra használtam fel őket. Még télen gondoltam arra, hogy a következő levendulaszezonban levendulaházikókat fogok készíteni - és fél év várakozás után ennek éppen most jött el az ideje. :-)

Alapként tisztára mosott tejesdobozt használtam, aminek az alsó részét levágtam:

A dobozt (és egy másikat is) bevontam famintás papírral:

A dobozokat aztán két átellenes oldalukon csúcsosra vágtam (az ilyesmit egy háromszögsablon segítségével lehet a legpontosabban elvégezni).

Egy vastag kartonlapból kivágtam a tetőhöz szükséges darabot, és középen bekarcoltam, hogy törés nélkül lehessen meghajtani.

Ragasztópisztollyal rögzítettem a tetőt a házikókon.

Ezután a kertből begyűjtöttem a tető takarásához szükséges dolgokat: apróbb gallyakat, rozmaringágacskákat, levendulaszálakat.

Első lépésként a rozmaringágakat ragasztottam fel:

Ezután a gallyakat ragasztottam fel:

Végül felragasztottam a levendulaszálakat is, jó sűrűn.

Gyógyszertári faspatulából (nyelvlapocból) kivágtam az ajtó- és ablakszárnyakat, valamint az ablakkeretet.

A farészeket barnára festettem, száradás után kissé visszacsiszoltam, majd felragasztottam.

Végül szürke pöttyös anyagból vágott függönyt ragasztottam az ablakokba, és ezzel el is készültek a levendulaházikók.
Olyan illatot árasztanak, hogy csuda :-)

Mini úti játékház

Visszatérve  a kis szünetből, rögtön egy olyan ötlettel szeretném kezdeni, ami nagggyon bevált a hosszabb autóutak alatt, ezért szívből ajánlom. Egy régi videokazetta-tokból készült úti mini játékházról van szó, ami rögtön két gyereket is leköt, nyitható-csukható, kis helyen is elfér, és garantáltan a csökkenti a "mikorérünkmároda" típusú kérdéseket. :-)

Elsőként tehát szükség van egy videokazetta-tokra, mégpedig a műsoros típusból, mert abból lehet kivenni a borítópapírt.
Nekem egy Mekk mesteres esett kézre - bár hatalmas rajongója vagyok a régi gyerekfilmeknek, ezt egyszerűen utáltam. Így felnőttként analizálva magamat arra jutottam, hogy már akkor is nagyon zavarhatott az értékes alapanyagok elherdálása, amit a kecskeszaki művelt minden részben, és ez lehetett az oka annak, hogy tényleg a hideg rázott ettől a sorozattól. Ezért aztán mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül vettem kölcsön a kazettatokot, bár azt is igaz, hogy már nem is lenne min megnézni...

 Tehát kivettem a borítópapírt, amit rátettem egy famintás kartonra, majd körbevágtam - ez a mintás papír lett a tok külső borítója. Ha mindkét oldalán mintás papírt választunk, a papír hátlapja szolgál majd tapétaként a ház belsejében, de vághatunk is egy újabb, másféle mintás papírt belső lapnak, ha azt tapétásabbnak érezzük :-)

Az ablakhoz először barna papírból kivágtam a keretet, majd a hátoldalára a ragasztottam a „keresztléceket”, e mögé pedig  mintás papírból vágtam és ragasztottam függönyt. Az ajtót és ablakot a külső mintás papír egyik felére ragasztottam, majd becsúsztattam az újdonsült borítót a tokba.

Jöhetett a házbelső :-)

Kinyitottam a kazettatokot, majd ragasztópisztollyal rögzítettem a tok egyik belső felébe a bútorokat, amelyekhez különféle kacatokat használtam, például ágyként egy gyufásdoboz belső részét, a kanapéhoz és az asztalhoz építőkockákat, a székekhez tejesdoboz-kupakokat. A berendezés során párszor próbaképpen becsuktam a dobozt, hogy megbizonyosodjam róla, egyik bútor se akadályozza a zárást.

A berendezést aztán maradék textildarabkákkal, dekorgumival, újságképpel dekoráltam, hogy kellően otthonos legyen.

 Még néhány apró tárgyat-kacatot ragasztottam ide-oda, és ezzel el is készült az úti játékház. Már csak két kis Playmobil-figurát kellett beköltöztetnem a kazettaházba, és máris tesztelhettük az utazás során. 

A kis összecsukható játékház maximálisan bevált - tudom, nehéz elhinni, de ez így, ahogy van, tökéletesen bezárható (persze a figurákat akkor a "padlóra" kell fektetni). Érdemes szinte mindent ragasztóval rögzíteni, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek a játékhoz érdemben kellenek (pl. takaró), és az is jó, ha olyan "bútorokat" tudunk használni, amelybe szorosan illeszkednek a figurák - pl. a tejesdobozkupakba éppen passzentosan lehet ültetni a Playmobil-gyerekeket.

Azt is lehet persze, hogy külön kis dobozkában visszük a plusz játékelemeket - akkor még egy sokórás út alatt is biztosíthatjuk a szórakoztató elfoglaltságot a kis utasoknak :-)

Egy kis szabadság

A blogon most egy kis nyári szünet következik - nagyjából egy hét - utána viszont találkozunk, frissen-fitten-kipihenten :-) Nagyon szép hetet kívánok nektek!