Egy kis szabadság

A blogon most egy kis nyári szünet következik - nagyjából egy hét - utána viszont találkozunk, frissen-fitten-kipihenten :-) Nagyon szép hetet kívánok nektek!

Kültéri társasjáték - Ki nevet a végén

Bár sok-sok jobbnál jobb társasunk van, a Ki nevet a végén örök kedvenc (de hát hol nem?). Amikor legutóbb elővettük, mondtam, hogy vigyük ki a teraszra, és majd inkább ott játsszunk, a levegőn, a napfényben - de a kicsik azt mondták, nem, mert ez egy "beltéri" társas. Ott és akkor rögtön szöget ütött a fejembe a dolog, hogy egyrészt pontosan vajon mitől is beltéri, másrészt hogyan lehetne kültérivé tenni, hiszen mostanában tényleg mindent a kertben csinálunk, evés, leckeírás, bármi - és aztán arra gondoltam, tulajdonképpen nagyon egyszerű az egész, gyakorlatilag csak kövek és kréták kellenek hozzá, akkor pedig miért ne vágnánk bele. Úgyhogy belevágtunk, és szerénytelenség nélkül mondhatom, óriási sikere lett - a kültéri Ki nevet a végén jobb, mint az asztali verzió. 

Persze, azért végül is a kövek és kréták mellett tettem bele egy kis munkát is, de minden percét megérte a végeredmény és az érte kapott sok-sok elismerés a kis célcsoporttól. :-)

Alapvetően tehát kellettek hozzá kövek - különböző színűek, méretűek, amilyeneket találtam az utcán itt-ott:

Mindegyiket lealapoztam fehér akrilfestékkel:

Majd krémszínű festékkel kijelöltem az arc helyét.

Ezután a kövek többi részét színesre festettem (négyféle színben, négy játékosra tervezve - ez a képen persze nem az összes darab):

Majd kidekoráltam a pofijukat és a ruhájukat.

Következhetett maga az alap, a "tábla" - ezt krétával rajzoltuk fel kint a kőre. Rögtön hozzá is teszem, ez egy tökéletes vakációs elfoglaltság, a gyerekek már a pálya felrajzolását is lelkesen végzik, a játék egy plusz szuper program hozzá (levegőn!), ha pedig a kövek elkészítését is hozzászámítjuk, hosszú időre lekötjük vele a kis szünidősöket.

Egy dolgon változtattunk az eredeti játékhoz képest: mivel pörgősebb, rövidebb játékokat terveztünk, játékosonként nem négy, hanem három figurát készítettünk, és a pályát is eszerint rajzoltuk fel.

Szóval, a pálya elkészült:

A következő programpont a dobókocka elkészítése volt - erre rendkívül büszke vagyok, mert a konstrukciót sk gondoltam ki, és tökéletesen stramm, nyúzható kockánk lett - két kiürült tejesdobozból.

A dobozok alját levágtam - mindkettőt pontosan akkora magasságban, amekkora a doboz talpának volt az oldalhosszúsága (merthogy a cél egy kocka elkészítése).

A két levágott dobozaljat ezután egymásba nyomtam - így meglett a kocka, és ami még lényeges, az oldalak ezzel az eljárással nagyjából egyforma nehezek lettek. Ez utólag be is bizonyosodott, mert teljes azonos arányúnak éreztük a számok kidobását, nem voltak túl gyakori és túl ritka számok.

A tejesdobozkocka tehát így nézett ki egymásba nyomás után:

 Az oldalakat ezután csiszolópapírral jó alaposan átdörzsöltem, hogy a festék rendesen megtapadjon rajta:

 Majd két rétegben lefestettem fehér alapozó akrilfestékkel. Száradás után egy alkoholos filctollal rárajzoltuk a pöttyöket:

 És ezután már semmi akadálya sem volt annak, hogy felavassuk az új játékot :-) Rendkívül szórakoztató volt az egész, a kockával nagyon jól lehetett dobni, a figurákat lelkesen pakolgattuk mind, és észre sem vettük, hogy gyakorlatilag állandóan mozgásban vagyunk... úgyhogy igazán szívből tudom ajánlani a kültéri Ki nevet a végén elkészítését, ritka jó mulatság :-)

Nyári koszorú

Ha bárkinek bármilyen kétsége lett volna a dologgal kapcsolatban, szeretném eloszlatni a bizonytalanságot: nyár van :-) Úgy érzem, megint rohamtempóban érkezett, alig volt átmenet a fázósabb napok és a kánikula között, de azért meg lehetett szokni gyorsan, hogy kint reggelizünk-ebédelünk-vacsorázunk a teraszon, és hogy az életterünk nagy része a kertbe helyeződött át. A kicsik iskolából hazaérkezve be sem jönnek a házba, hanem rögtön kint ragadnak, a leckét is kint írják meg, és napillatú puszikat adnak, aminél nincs semmi jobb. :-)
A nyár tehát igazán itt van, és én hirtelen ráeszméltem, hogy nekem, az ajtókoszorúk mániákus megszállottjának nincs nyári koszorúm. Nem is tudom, ez hogyan történhetett... (na jó, de, tudom - a lényeg, hogy nagyon dolgozom valamin, ami most minden időt felemészt, de nagyon büszke leszek rá, ha készen lesz.) Szóval, azért végül szorítottam egy kis időt egy nyári ajtókoszorú elkészítésére, és végül elég rendhagyóra is sikerült, mert beletettem mindent, ami egy igazán jó nyárhoz kell: olvasnivaló, szalmakalap, papucs, labda, innivaló - már csak egy jó kis retró gumimatrac hiányzik róla :-)


Kiindulásként a szokásos koszorúalapot használtam:

 Betekertem világoskék krepp-papírral, amit néhány pötty ragasztóval rögzítettem:

 Ezután egy kisebb darab zsákvásznat ragasztottam rá.

 Spárgából vágtam egy darabot, amit egy-egy pötty ragasztóval és rajzszöggel rögzítettem a koszorúra.

Maradék textilekből fürdőruhaformákat vágtam, amelyeket kis facsipeszekkel rögzítettem a spárgára.

Következhettek a részletek: napernyő (szendvicsekhez való kis papírernyő), pöttyös labda (fagolyó pirosra festve, azon gyurmapöttyök), flip-flop papucs (az alapját dekorgumiból vágtam ki, a pántok gyurmából készültek), olvasnivaló (egy Ikea-katalógus gerincéből levágott darabka), törülköző (pöttyös anyagmaradék), szalmakalap (ez volt valahonnan), egy BEACH feliratú tábla (dekorgumiból kivágva, barna festékkel megmaszatolva), itallap (fekete karton, fehér ceruzával megírva), kis fapalack (ez is volt egy régi barkácscsomagból).

Úgy érzem, igazán nyáriasan strandos hangulata lett - persze az a gumimatrac még igazán jól jönne hozzá :-)

Fogtündér

Kis otthonunkban már a második generációs fogváltás zajlik: ezúttal a Kisebbik búcsúztatja időről időre a tejfogait, és mint ahogy a legendás lények közül bérelt helye van nálunk a Mikulásnak és a húsvéti nyuszinak, természetesen a fogtündért sem diszkriminálhatjuk. Ez a kedves szárnyas hölgy az aktuális fogacska kiesésének éjszakáján látogat meg minket, és magával viszi a kisgyermekkor múlásának újabb bizonyítékát, helyébe pedig mindig itt hagy valami szigorúan egészségtelen dolgot, például egy darab gumicukrot vagy hasonlót :-)
Nemrég arra gondoltam, ne csak simán egy kis tasakban tegyük a párna alá a kiesett csereárut, hanem sokkal stílszerűbb lenne egy kis fogtündér kinézetű tartóba rejteni - így aztán el is készítettem az apró kisasszonyt, rögtön három példányban is, mert a jó dolgokból egy sosem elég... és mivel fontos szempont volt a nyithatóság-zárhatóság, mi máshoz is nyúlhattam volna, mint a szívemnek olyan kedves műanyag kindertojásbelsőkhöz?

 
 
Első lépésként fonalból elkészítettem a hajakat (több rétegben az ujjam köré tekertem, középen elkötöttem, levágtam stb.), és ezeket a műanyag tojások tetejére ragasztottam.

Ezután csipkecsíkot ragasztottam két rétegben a tojásokra, ügyelve arra, hogy ne ragasszam össze a tojás két részét, különben nem lehet majd kinyitni.

Mintás papírból kivágtam a szárnyakat, és a tündérek hátára ragasztottam. A papírból még apró virágokat is vágtam, és ezeket is felragasztottam, hajdíszként.

Végül megrajzoltam az arcokat: fekete alkoholos filccel a szemeket-szájakat, pirossal pedig a szeplőket - és ezzel a fogtündérek máris bevetésre készen álltak :-)