Nyári koszorú

Ha bárkinek bármilyen kétsége lett volna a dologgal kapcsolatban, szeretném eloszlatni a bizonytalanságot: nyár van :-) Úgy érzem, megint rohamtempóban érkezett, alig volt átmenet a fázósabb napok és a kánikula között, de azért meg lehetett szokni gyorsan, hogy kint reggelizünk-ebédelünk-vacsorázunk a teraszon, és hogy az életterünk nagy része a kertbe helyeződött át. A kicsik iskolából hazaérkezve be sem jönnek a házba, hanem rögtön kint ragadnak, a leckét is kint írják meg, és napillatú puszikat adnak, aminél nincs semmi jobb. :-)
A nyár tehát igazán itt van, és én hirtelen ráeszméltem, hogy nekem, az ajtókoszorúk mániákus megszállottjának nincs nyári koszorúm. Nem is tudom, ez hogyan történhetett... (na jó, de, tudom - a lényeg, hogy nagyon dolgozom valamin, ami most minden időt felemészt, de nagyon büszke leszek rá, ha készen lesz.) Szóval, azért végül szorítottam egy kis időt egy nyári ajtókoszorú elkészítésére, és végül elég rendhagyóra is sikerült, mert beletettem mindent, ami egy igazán jó nyárhoz kell: olvasnivaló, szalmakalap, papucs, labda, innivaló - már csak egy jó kis retró gumimatrac hiányzik róla :-)


Kiindulásként a szokásos koszorúalapot használtam:

 Betekertem világoskék krepp-papírral, amit néhány pötty ragasztóval rögzítettem:

 Ezután egy kisebb darab zsákvásznat ragasztottam rá.

 Spárgából vágtam egy darabot, amit egy-egy pötty ragasztóval és rajzszöggel rögzítettem a koszorúra.

Maradék textilekből fürdőruhaformákat vágtam, amelyeket kis facsipeszekkel rögzítettem a spárgára.

Következhettek a részletek: napernyő (szendvicsekhez való kis papírernyő), pöttyös labda (fagolyó pirosra festve, azon gyurmapöttyök), flip-flop papucs (az alapját dekorgumiból vágtam ki, a pántok gyurmából készültek), olvasnivaló (egy Ikea-katalógus gerincéből levágott darabka), törülköző (pöttyös anyagmaradék), szalmakalap (ez volt valahonnan), egy BEACH feliratú tábla (dekorgumiból kivágva, barna festékkel megmaszatolva), itallap (fekete karton, fehér ceruzával megírva), kis fapalack (ez is volt egy régi barkácscsomagból).

Úgy érzem, igazán nyáriasan strandos hangulata lett - persze az a gumimatrac még igazán jól jönne hozzá :-)

Fogtündér

Kis otthonunkban már a második generációs fogváltás zajlik: ezúttal a Kisebbik búcsúztatja időről időre a tejfogait, és mint ahogy a legendás lények közül bérelt helye van nálunk a Mikulásnak és a húsvéti nyuszinak, természetesen a fogtündért sem diszkriminálhatjuk. Ez a kedves szárnyas hölgy az aktuális fogacska kiesésének éjszakáján látogat meg minket, és magával viszi a kisgyermekkor múlásának újabb bizonyítékát, helyébe pedig mindig itt hagy valami szigorúan egészségtelen dolgot, például egy darab gumicukrot vagy hasonlót :-)
Nemrég arra gondoltam, ne csak simán egy kis tasakban tegyük a párna alá a kiesett csereárut, hanem sokkal stílszerűbb lenne egy kis fogtündér kinézetű tartóba rejteni - így aztán el is készítettem az apró kisasszonyt, rögtön három példányban is, mert a jó dolgokból egy sosem elég... és mivel fontos szempont volt a nyithatóság-zárhatóság, mi máshoz is nyúlhattam volna, mint a szívemnek olyan kedves műanyag kindertojásbelsőkhöz?

 
 
Első lépésként fonalból elkészítettem a hajakat (több rétegben az ujjam köré tekertem, középen elkötöttem, levágtam stb.), és ezeket a műanyag tojások tetejére ragasztottam.

Ezután csipkecsíkot ragasztottam két rétegben a tojásokra, ügyelve arra, hogy ne ragasszam össze a tojás két részét, különben nem lehet majd kinyitni.

Mintás papírból kivágtam a szárnyakat, és a tündérek hátára ragasztottam. A papírból még apró virágokat is vágtam, és ezeket is felragasztottam, hajdíszként.

Végül megrajzoltam az arcokat: fekete alkoholos filccel a szemeket-szájakat, pirossal pedig a szeplőket - és ezzel a fogtündérek máris bevetésre készen álltak :-)

Balett-táncosnők tortapapírból

Jó párszor használtam már fel mini tortapapírokat mindenféle kreatív ehhez-ahhoz, de ez! Ez a kedvencem. És hálás vagyok azért, hogy valaki megalkotta a mini tortapapírokat - amiket egyébként igazából fogalmam sincs, valójában mire használnak -, mert számtalan csodás dologhoz fel lehet használni. Például ezekhez a karcsú táncosnőkhöz, akiknek az ötlete akkor jutott eszembe, amikor egy gyűrött tortapapírt jobb híján félbehajtottam - és máris bevillant a tülltütüben (van ennél komikusabb szó vajon? :-) ) hajladozó balett-táncosok képe.
A nádszálhölgyekhez a tortapapíron kívül nem is kellett nagyon más, egy kis világoskék és krémszínű papír, olló, ragasztó - és ennyi. Mégis csodálatosaknak látom őket, és talán más is, mert még csak 24 órája lebegnek a cérnaszálakon, de ennyi idő alatt már hárman jelezték igényüket rájuk, ami igazán jó érzés.

A kiindulásként, egyben ihletadóként szolgáló mini tortapapírok:

Egy tortapapírt félbehajtottam:

Majd az egyik széléről a papír közepéig levágtam egy darabot:

A krémszínű papírból fejeket, karokat és lábakat vágtam ki, csak úgy érzésre, a méretet nagyjából a tortapapír szoknya arányaihoz igazítva - a kék papírból pedig hajat (két réteget összefogva, azaz rögtön két egyforma példányban):

A levágott kis háromszögletű darab csúcsát beragasztottam a papírszoknya közepébe, a két réteg közé. A felső részt egyenesre vágtam, majd közé ragasztottam a nyakat. Ezután a fejre ráragasztottam a kék hajat, elöl és hátul, hogy pontosan fedjék egymást.
Végül a lábakat is beragasztottam a szoknya aljának két rétege közé.

A karokhoz a felső részt átvágtam egy kicsit a hajtásnál, hogy a karokat jobbról és balról is be lehessen ragasztani - és ezt meg is tettem, ezzel pedig el is készült az első táncosnő.

Rajta kívül még három másikat készítettem, mindegyiket más pózban:

És ennyi. Azt hiszem, nem mondhatók túlzottan bonyolultnak... mégis, egy cérnaszálra felfüggesztve, ahogy a légáramlatban lassan ide-oda fordulnak, olyan légiesen könnyed és tündéri látványt nyújtanak, hogy az ember szívesen beállna közéjük egy táncra :-)
Lefotózni aztán persze közel sem volt egyszerű, mert a képek nem tudják visszaadni a látványt - de azért a 24 óra alatt minden napszakban csináltam róluk képet, hogy hátha mégis valamelyik emlékeztet a valóságra....

 

Eperszezon

Mit is mondhatnék? Itt van az eperszezon, az én kedvenc gyümölcsöm időszaka, és úgy érzem, ez bőségesen megmagyarázza a lenti dolgot... két eperevés között ugyanis eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha úgy, mint a Roxfortban Bimba professzor üvegházában a mandragórababák, az eperből is kikukkantana egy kis figura - és hozzá még fülvédő sem kell, ráadásul mosolygós is. :-)

A kis vigyori epergyerek gyorsan el is készült, bár először többet is akartam belőle,  annyira egyéniség lett, hogy nem kellettek neki társak. Jól elvan a mi társaságunkkal is :-)

A kiindulás egy kis agyagcserép (sz: 7 cm, m: 6 cm), valamint egy hungarocellgolyó (átmérő: 6 cm) volt:

 A cserepet akrilfestékkel pirosra festettem, a golyót pedig halványsárgára.

A cserépre ezután sárga festékbe mártogatott fogpiszkálóval felpöttyöztem az epermagokat, majd száradás után belenyomtam a hungarocellgolyót. (Bele is lehet ragasztani, de ha elég szorosan belenyomjuk, nem fog kimozdulni.)

Zöld filcanyagból kivágtam a felső levélrészt, ezt a golyóra ragasztottam, majd egy kicsit sötétebb filcből szárat vágtam, és pillanatragasztóval a "levélre" rögzítettem.

 


 Szemet-szájat papírból vágtam - rögtön láttam, hogy igazán rokonszenves egyéniség lesz. :-)

 Végül karokat vágtam zseníliadrótból, ezeket a golyó mellé szúrtam, a végükre pedig kis zöld filckezeket ragasztottam.


Ugye, milyen szeretnivaló? Hát mit nekünk egy Eperke, amikor itt van ő :-)