Képeslapok fonaldekorral

Egyszer egy kézműves vásáron láttam hasonlót, azóta raktározom az agyam egyik rejtett kis zugában (kiejtve ezzel saaajnos olyan fontos dolgokat, mint a másodfokú egyenletek megoldása... :-) ), és most a tettek mezejére léptem. A képeslapok fonallal történő díszítése ugyanis éppen annyira látványos, amennyire egyszerű - ezért nem is írtam le azt a szót, hogy "varrás", mert ez túl nagyképű szóhasználat lenne arra a sitty-sutty tűbökörészésre, amit végeztem a képeslapokon.
Az egészben különben az a jó, hogy a gyerekek is könnyen megbirkóznak vele - a négy képeslapból egyet a Nagyobbik készített el, és nem hiszem, hogy látszana, melyiket, úgyhogy el sem árulom. :-)

A képeslapok díszítéséhez nem kell más, mint egy átlagos kinyitható képeslap, mintás kartonok, fonal, tű, egy lyukasztó eszköz (én kézifúrót használtam), olló, valamint egy ceruza a jelölgetéshez.

A következőképpen haladtam: a képeslapot - sablonként használva - kinyitva a mintás kartonra helyeztem, körberajzoltam, kivágtam, majd félbehajtottam. Az alappal együtt összesen négy képeslapom lett így.
Egy darabka maradék kartonból kivágtam egy szívet, majd az egyik képeslapra helyeztem:

 A szívformára némi nyomást gyakoroltam bal kézzel, hogy ne mozduljon el, és jobb kézzel körbepöttyöztem a széle mentén egy ceruzával.

Ezután kinyitottam a képeslapot, és letettem egy parafa edényalátétre - ezután pedig a kézifúróval átlyukasztottam a pöttyöket.

 Egy tűbe fonalat fűztem, az egyik szál végét elcsomóztam, és a lap túloldaláról elkezdtem ide-oda öltögetni a fonalat.

Fontos: ha azt szeretnénk, hogy a hátoldal rendezettebb legyen, egyúttal spórolni is akarunk a fonallal, azután, hogy a hátoldalon kihúzzuk a tűt, mindig csak egy lyukkal arrébb szúrjuk vissza - ez most így bonyolultan hangzik, de amint nekikezd az ember, rögtön megérti.
Mindenesetre ha így teszünk, akkor ilyen kis korrekt hátoldalt kapunk majd:

Elöl pedig eközben, a szorgos ide-oda öltögetés eredményeképpen kialakul a fonalvonalakkal nagyjából kitöltött forma.

Hát ebből készítettünk négy darabot, különféle egyszerű formákkal - virág, falevél, csillag -, és mi úgy véltük, sikerült kimondottan egyedivé varázsolnunk ezzel az egyszerű képeslapokat.

 Hozzá kell tennem, mindez kimondottan idegnyugtató hatású - stresszesebb élethelyzetekkel rendelkező kedves olvasóknak szívből ajánlom ezt a tevékenységet. A nem stresszeseknek meg csak úgy, az alkotás öröméért :-)

Nosztalgianyuszik

Szekrénypakolás során került elő a Nagyobbik egyik régi, elszakadt harisnyája - emlékszem, kimondottan boldog voltam, amikor beleakadt az iskolai pad aljába, és javíthatatlan lyuk keletkezett rajta, mert nagyon tetszett a harisnya mintája. :-) Gondoltam, ez majd nagyon jó alapanyag lesz valamihez, amihez éppen ilyen kockás anyag kell - de abban biztos voltam, hogy NEM zokninyuszik lesznek belőle, akármilyen kézenfekvő megoldás is lenne. Eddig ugyanis akárhányszor próbálkoztam ezekkel a figurákkal, mindig valami amorf és vállalhatatlanul ronda dolog született a zoknikból... tehát biztos voltam benne, hogy bár az alkotás a véremben van, valami karmikus teher lehet, hogy hozzám csak a világ legnyamvadtabb zokninyuszijai akarnak csatlakozni - így aztán egyértelmű volt, hogy valami teljesen más lesz a harisnyából.
Aztán telt-múlt az idő, és semmi ötlet nem jött harisnyaügyileg - ellenben közeledett a húsvét, és valahogy megint előkerült a fejemben a reménytelen zokninyuszitéma. És akkor hirtelen rájöttem, hogy hát hiszen ez nem is zokni, hanem harisnya, a karmikus teher tehát ezúttal nem sújthat le rám. :-) Így is lett, legalábbis most először nem éreztem, hogy ezeket a nyulakat biztos nem veszem a nevemre, sőt, kimondottan megszerettem őket. Nosztalgianyuszi néven pedig azért futnak, mert a harisnya mintája nekem személyesen régi időket idéz, és a nyuszik egyébként sem lettek azok az x-es szemű, nagyanyai ágon zombi származású, trendi darabok, amiket mostanság lehet látni.


A harisnyák száraiból első lépésként levágtam egy-egy darabot:

 Kifordítottam az anyagot, és az egyik végét középen bevágtam, majd ívesre vágtam - a fülekhez.

A vágott széleket összevarrtam, majd visszafordítottam az anyagot.

Vattával jó alaposan kitömtem:

Majd összevarrtam az alját is.

A nyuszi pofija a következőképpen készült: sima irodai lyukasztóval fekete kartonból pöttyöket vágtam, és pillanatragasztóval az anyagra ragasztottam.  A szemekre fogpiszkálóval egy-egy pici festékpöttyöt tettem. Végül fekete cérnával kivarrtam a bajuszszálakat, és egy pékzsinegből kötött masnit ragasztottam a nyakrészre.

Még két további nyuszit készítettem - az egyiknek a masni füle alsó részére került, a másiknak pedig drótból szemüveget hajlítottam (ez csak az utolsó képeken látszik majd), de egyébként teljesen hasonlóak lettek. 

Ezeket a nyuszikat a szívünknek legkedvesebb locsolók kapják majd hétfőn - persze csak akkor, ha képesek leszünk megválni tőlük... :-)