Nyuszik papírgurigából

Milyen régen írtam papírgurigás ötletet, igaz? :-) De azért Ti tudjátok, hogy ez az alapanyag a szívem csücske, igaz, nem igényes, szép vagy kifinomult, de éppen ez a hatalmas előnye, hogy mindenhol ott van, ingyen és gyakorlatilag bármilyen mennyiségben. 
Nekem persze a bármilyen mennyiségnél is több van, igaz, Ő néha elunja, hogy milyen mániákusan spájzolom a gurigákat, és a mennyiséget nagyjából ötven darabra csökkenti, de ez sem akadályoz meg abban, hogy már másnap elkezdjek gyűjtögetni további példányokat. :-)

 Most például kimondottan örültem, hogy volt miből választani, mert öt egyforma méretű darabot nem is olyan könnyű összeszedni, ha az ember mindig máshol vásárol - guriga és guriga között ugyanis van ám bőven eltérés. Na de persze azért csak sikerült öt azonos típust találnom, ami nagy szerencse, mert öt guriganyuszit terveztem készíteni, és így ennek már semmi akadálya sem volt. És a nyuszik kellettek a lelkemnek, mert egy parázs lakossági fórum után (nem, sajnos nem olyan volt, mint Stars Hollow-ban), csak ezzel sikerült túltennem magamat azon, hogy a helyi képviselőknek a nép csak púp a nyakán... tisztelet a rendkívül kevés kivételnek.

Kikészítettem tehát az öt gurigát, és máris éreztem, ahogy a feszültség elhussan - a guriga príma stresszoldó :-)

Megfogtam az első darabot, enyhén lelapítottam, hogy el tudjam vágni nagyjából középen:

A két darabot ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem:

Majd akrilfestékkel fehérre festettem. Amíg száradt, fehér és rózsaszín papírból füleket vágtam- ragasztottam:

A felső gurigadarab tetejébe két bevágást ejtettem, és ezekbe nyomtam a füleket.
Az orr helyére pici zseníliapamacsot ragasztottam, és alkoholos filccel megrajzoltam a szemeket - majd egy masnit kötöttem a nyuszi nyakába pékzsinegből.

Úgy éreztem, a nyuszik nem hordoznak még így elég egyéniséget, ezért mintás papírból foltokat ragasztottam rájuk, és egy fekete vékony hegyű filccel öltéseket rajzoltam a papírdarabkák szélére.

Végül már csak annyi volt a teendő, hogy a nyuszik fejrészén átvezessek egy cérnaszálat - így már fel is lehetett akasztani a nyuszifüzért.

Gyerekekkel készítve érdemes egyszerűsíteni: a gurigadarabokat hobbiragasztóval rögzítsék egymáshoz, és a füleknek sem kell bevágást ejteni, azokat is lehet ragasztani. Nagyon jó kis elfoglaltság lehet a húsvétra készülve :-)

Tavaszi dekoráció egy régi colstokból

Kiskoromban nagyon szerettem nézni, amikor apukám barkácsolt valamit. Vagy nem néztem, csak a hatalmas, kék szerszámosládában kotorásztam, ami egészen hihetetlenül izgalmas világ volt nekem - az iskolában a technikaórákon aztán nem kevés dicséretet zsebeltem be, mert kívülről fújtam a fogók típusait, a falfúrás folyamatát és még egy csomó mindent, ami rámragadt a kék szerszámosláda és apu mellett. 
A ládában volt viszont egy tárgy, ami különlegesen kedves volt nekem: a régi, kopott fa colstok - azaz összecsukható mérőléc -, amiből a hosszabb barkácsolások alatt különféle alakzatokat és állatfigurákat hajtogattam. Ez a colstok és a régi, barkácsolós délutánok úgy összenőttek a szívemben, hogy később, amikor csak megláttam a kopott mérőlécet, azonnal eszembe jutottak a gyerekkori hétvégék, amikor lehet, hogy éppen nem történt semmi különös, de anyukám sütött valami finomat, ahogy mindig, közben mesélt nekem, apu barkácsolt, én pedig - boldog voltam. :-)

Amióta elköltöztem, persze ritkán láttam csak a régi, kedves colstokot. Nemrég kiderült, hogy szegény feladta a sokéves hűséges szolgálatot, és két helyen is eltört, tehát munkára már nem lehetett többé használni. Azonnal elkértem aputól, hiszen elviselhetetlen gondolat volt nekem, hogy a gyerekkoromat végigkísérő emlék esetleg eltűnhet - és végül arra gondoltam, ha készítek belőle valamit, akkor mindig velünk maradhat, amit ennyi év megbízható szolgálata után bőven meg is érdemel. 

Mindenképpen olyasmit szerettem volna készíteni, ami bár dísztárgy, mégis a colstok marad a főszereplője - így lett belőle egy különleges tavaszi-húsvéti dekoráció.

Így festett a kedves colstok, már erősen elhasználódva:

A hosszabb részt csillagformára hajtottam, és ragasztópisztollyal rögzítettem:

Kivágtam kartonból egy akkora ötszöget, ami valamivel nagyobb volt, mint a csillag belseje, és két ponton a lécekre ragasztottam pisztollyal. (Azért csak két ponton, hogy később másfajta dekorációra is fel lehessen használni - a kartont könnyedén le lehet pattintani a fáról.)

A kartonra száraz mohát ragasztottam:

A mohára néhány szál rezgőt rögzítettem - ez friss növény volt, de nagyon szépre szárad, szeretem használni:

A moha közepébe három tojáskát ragasztottam, és ezzel el is készült a tavaszi dekoráció, kedvencemmel, az öreg colstokkal - új élet egy régi, kedves barátnak.

Gombolyagnyi kiscsibék

Múltkor megosztottam Veletek az örömömet, miszerint rendkívül akciósan sikerült spárgagombolyagokat vennem, és ha már ennyire jó áron voltak, jól be is vásároltam belőlük. Így aztán amikor már a húsvétra előregondolva kiscsibés dekoráción töprengtem, rögtön eszembe jutott, lehetne-e vajon a spárgákból készíteni valami ilyesmit - és gondoltam, megér egy próbát. A végeredmény szerintem igazán szerethető lett, ráadásul öt perc alatt meg is van, húsvét után pedig visszaváltoztatható egyszerű spárgagombolyaggá. Már aki ezt szeretné, mert én nem :-)

A kiscsirkékhez előkészítettem a három spárgagombolyagot, hat fekete színű szöget, és filcanyagból kivágott három pici rombuszformát, három szív alakú taréjt és a csepp formájú szárnyakat, pontosan hatot. Mindezek elkészítése nem telik többe három percnél, hiszen egyszerű formákról van szó.

Az összeállítás is alig igényel időt: két-két szöget beleszúrunk a gombolyagba (könnyen be lehet találni a spárga réseibe), a tarajat pedig egy hegyes eszköz segítségével belenyomjuk a gombolyag tetejébe, a szálak közé. A csőrt és a szárnyakat papírragasztó stifttel rögzítjük a gombolyagra - ez szinte semmi nyomot nem hagy a spárgán, ha vissza szeretnénk bontani.

És kész is :-) Ha a természetes stílusú húsvéti dekorációk kedvelői vagytok, szeretni fogjátok a gombolyagcsibéket, amelyek ezúttal nem sárgák, csak spárgák. Jaj-jaj. :-)

Zokninyúl

Zokniállatokat többnyire elárvult fél darabokból szokás készíteni, de amikor nemrég megláttam 100, azaz száz forintért egy pár csinos csíkos zoknit, muszáj volt megvennem, mert rögtön megláttam benne az első idei húsvéti nyulakat. 
Igaz, zokninyúl már volt egyszer a blogon, de azóta továbbfejlesztettem a készítési folyamatot, és szerény véleményem szerint így már vállalható külsejű, mégis viszonylag egyszerűen elkészíthető nyuszik lesznek, ezért mindenképpen írnom kell róluk... és hogy miért máris húsvét, amikor addig még egy örökkévalóság van hátra? Hát mert már az is melegít, hogy a tavaszra gondolok... és ez jól jön a mostani hóban-fagyban. Igaz, a hétvégi szánkózás a hófehérben tündöklő Kékestetőnél nagyon jó volt, de azért az még jobb lesz, amikor előbújnak a tavaszi virágok, és az ébredő föld illata beborít mindent.
Ahogy anyukám mondaná, január, február, itt a nyár... és igaza van :-)

A zoknyuszokhoz visszatérve, ezekhez olyan pár alapanyag szükséges, ami viszonylag hosszú szárral rendelkezik:

Igaz, hogy mennyire meggyőzőek a csíkok? Szerintem teljesen érthető, hogy ezt meg kellett venni :-)
Az első lépés kellemesen egyszerű: ki kell fordítani a zoknit. A sarokrész lesz a nyuszi pofija, ezért úgy igazítsuk el a zoknit, hogy ez kerüljön középre.

Filctollal rajzoljuk meg a fülek vonalát:

Majd ezt a vonalat varrjuk le, a lehető legegyszerűbb öltésekkel - én egyfélét tudok, de ehhez az is épp elég. :-)

A varrás mellett vágjuk le a felesleges anyagot - nem kell nagyon pontosan, mert úgyis visszafordítjuk a zoknit, nem fog látszani a vágott rész.

Merthogy visszafordítjuk, éppen most - és kitömjük a füleket, a fejet és a testet tömőanyaggal. (Vagy vattával, mint én, akinek egy picurka tömőanyaga sincs... a tömőanyag - vlies, gyapjú vagy hasonló - persze sokkal jobb, mint a vatta, mert akkor mosható is lenne a figura, de mivel nálam csak dekorációs szerepet töltenek majd be a nyuszik, jó volt így is.) 
A tömőanyagból annyit tegyünk a figurába, amennyivel a formája éppen megfelelő lesz.

Ezután vágjuk le a zokniszárat - erre még szükségünk lesz:

A nyuszi alját öltögessük körbe, és húzzuk meg a cérnát - így szépen bezárjuk a levágott részt.

Ezután a levágott részt húzzuk vissza a nyuszira, pulóverként - az alját, ahol a vágás van, tekerjük kicsit vissza (ezt néhány öltéssel is lehet rögzíteni, de nem muszáj). Ennek a műveletnek az a nagy előnye is meglesz, hogy a nyuszi tökéletesen stabilan megáll majd.

A nyuszi pofijának elkészítésénél már szárnyalhat a fantázia: én szemnek két nagyobb fekete gyöngyöt varrtam fel, orrként egy pici fekete zseníliagombócot, és még mindig ugyanazzal a fekete cérnával beöltögettem a bajuszszálakat is.

Ezzel szinte el is készült a zokninyúl. Azért varrtam még rá gombokat is, de így is sokkal gyorsabban elkészült, mint előtte gondoltam - a társa pedig a kitaposott úton hamarosan megérkezett. 

A zoknifigurákról egyébként mindig egy kedvenc gyerekkori könyvem, a "Zoknidakszli és sokan mások" jut eszembe - ez volt a legelső kreatív könyv, ami a kezembe került. Persze akkor ezt még nem így hívták, és én sem voltam ötévesnél több, de már akkor tudtam, hogy én EZT szeretném csinálni :-) Teljesen elvarázsolt, hogy hétköznapi alapanyagokból ilyen csodás dolgokat lehet készíteni, és soha nem tudtam megunni ennek a vékony könyvnek a lapozgatását. Kíváncsi vagyok, Ti találkoztatok-e ezzel, vagy csak nekem volt ekkora szerelem :-)

És majdnem el is felejtettem végül megmutatni a zokninyulakat :-) 

Szeretettel, húsvétra

Tojások transzfertechnikával

A transzferálásról - nagyjából az összes többi DIY-bloggertársammal ellentétben - még sosem írtam. Ennek nem az az oka, hogy a transzferálás ne szippantott volna be engem is úgy, ahogy mindenkit, aki kipróbálta, hanem mivel tényleg ezer helyen lehet olvasni a témáról, nem akartam egy újabb lenni a sorban, aki leírja. De meg kell mondanom, a transzferálást tényleg muszáj kipróbálni, fantasztikus és látványos technika ez, ami ráadásul elég egyszerű is, tehát azonnal nagy sikerélményt ad mindenkinek.
Transzferálni többféle módon és anyaggal lehet, nekem legjobban a transzferoldatos technika vált be - ezzel tényleg pillanatok alatt lehet lézerprinterrel nyomtatott grafikákat átvinni különféle felületekre. Persze, én is úgy jártam, mint mindenki, aki transzferálásra adta a fejét - egy ideig mindenre megszállottan transzferáltam, felkutatva a házban található összes falapot, dobozkát, fatányért és vállfát. Végül amikor már tényleg minden átalakítható felület elfogyott, nagy nehezen lejöttem a szerről, és végre felhagytam a nonstop transzferálással.
Egészen mostanáig. Tegnap reggel ugyanis a helyi zöldségesnél kifújt libatojásokat pillantottam meg, és a transzferálási mánia újra a hatalmába kerített... persze tudtam, hogy egy olyan íves felületre, amiből egy tojás áll, nagyon nehéz átvinni szépen a nyomtatást, de egyszerűen muszáj volt kipróbálnom. Lelki szemeim előtt ugyanis azonnal megjelent a hófehér tojást borító francia feliratok képe, és Ti biztos megértitek, hogy az ilyen kísértésnek egyszerűen lehetetlen ellenállni...
Hogy nehéz volt-e a gömbölyű tojásokra szépen transzferálni - hát igen. Nem is lettek hibátlanok a tojások, közel sem - de ettől még annyira szeretem őket, hogy csak na. És bár első körben ezt akartam adni a hozzánk tévedő esetleges locsolóknak, valószínűleg úgy kell majd kicsavarni őket a kezemből (mármint a tojásokat :-) ).

Az elkészítés folyamata a következőkben látható - de nem írok minden részletet érintő útmutatást a transzferálásról, mivel tényleg nagyon-nagyon sok helyen lehet erről olvasni, nálam sokkal hozzáértőbb szakemberek leírásaiban. Azért persze pár szót fűzök a képekhez, főleg a gömbölyű felületre történő képátvitellel kapcsolatban.

A szépséges kifújt libatojások - ilyenkor annyira szerencsésnek érzem magam, hogy a legközelebbi zöldséges itt ilyeneket árul:

Elővettem a kinyomtatott mintás készletemből azokat a papírokat, ahol a minták egészen kicsiben szerepelnek (és természetesen fordítva, hiszen a tükörképük transzferálódik). A grafikák egyébként a csodálatos www.thegraphicsfairy.com oldalról vannak, ezúton is köszönet értük!

 Kivágtam a szöveget, több csíkra osztva - magasabb (nagyobb) grafikát lehetetlen volna a tojás gömbölyű felületére átvinni, ezért keskenyebb sávokra kell szabni a mintát.

Pici celluxdarabokkal a tojásra rögzítettem a papírcsíkokat. Haladóbb verzióban egyszerűen oda is lehet szorítani kézzel a minta széleit, de így biztosan nem mozdul el, és nem fog elmaszatolódni a kép.

A transzferoldatba fültisztító pálcikát mártottam, és ezzel simítottam át a papírt. Nem jó, ha az oldatból túl sok kerül a papírra, mert akkor szétfolyhat a minta, csak annyi kell, amennyi éppen átitatja.

 Ezután az ollóm oldalával óvatosan megnyomogattam- átsatíroztam a papírt, hogy a fekete festék mindenhol átkerüljön a tojásra. Van, aki ezt egy kiskanállal csinálja, kinek mi válik be - én az olló oldalára esküszöm. :-)
A papírt levettem a tojásról. A minta átkerült, így nagyon örültem. :-) Persze nem lett olyan tökéletes, mint amikor sík felületre tesszük át a grafikát, de ahhoz képest, amire számítottam elsőre, bőven megfelelt az eredmény.

Úgyhogy rögtön készítettem még újabb jó néhány tojást, és erről is úgy kellett lekattantanom magamat, ahogy nemrég a transzferálásról úgy általában... :-)