Zokninyúl

Zokniállatokat többnyire elárvult fél darabokból szokás készíteni, de amikor nemrég megláttam 100, azaz száz forintért egy pár csinos csíkos zoknit, muszáj volt megvennem, mert rögtön megláttam benne az első idei húsvéti nyulakat. 
Igaz, zokninyúl már volt egyszer a blogon, de azóta továbbfejlesztettem a készítési folyamatot, és szerény véleményem szerint így már vállalható külsejű, mégis viszonylag egyszerűen elkészíthető nyuszik lesznek, ezért mindenképpen írnom kell róluk... és hogy miért máris húsvét, amikor addig még egy örökkévalóság van hátra? Hát mert már az is melegít, hogy a tavaszra gondolok... és ez jól jön a mostani hóban-fagyban. Igaz, a hétvégi szánkózás a hófehérben tündöklő Kékestetőnél nagyon jó volt, de azért az még jobb lesz, amikor előbújnak a tavaszi virágok, és az ébredő föld illata beborít mindent.
Ahogy anyukám mondaná, január, február, itt a nyár... és igaza van :-)

A zoknyuszokhoz visszatérve, ezekhez olyan pár alapanyag szükséges, ami viszonylag hosszú szárral rendelkezik:

Igaz, hogy mennyire meggyőzőek a csíkok? Szerintem teljesen érthető, hogy ezt meg kellett venni :-)
Az első lépés kellemesen egyszerű: ki kell fordítani a zoknit. A sarokrész lesz a nyuszi pofija, ezért úgy igazítsuk el a zoknit, hogy ez kerüljön középre.

Filctollal rajzoljuk meg a fülek vonalát:

Majd ezt a vonalat varrjuk le, a lehető legegyszerűbb öltésekkel - én egyfélét tudok, de ehhez az is épp elég. :-)

A varrás mellett vágjuk le a felesleges anyagot - nem kell nagyon pontosan, mert úgyis visszafordítjuk a zoknit, nem fog látszani a vágott rész.

Merthogy visszafordítjuk, éppen most - és kitömjük a füleket, a fejet és a testet tömőanyaggal. (Vagy vattával, mint én, akinek egy picurka tömőanyaga sincs... a tömőanyag - vlies, gyapjú vagy hasonló - persze sokkal jobb, mint a vatta, mert akkor mosható is lenne a figura, de mivel nálam csak dekorációs szerepet töltenek majd be a nyuszik, jó volt így is.) 
A tömőanyagból annyit tegyünk a figurába, amennyivel a formája éppen megfelelő lesz.

Ezután vágjuk le a zokniszárat - erre még szükségünk lesz:

A nyuszi alját öltögessük körbe, és húzzuk meg a cérnát - így szépen bezárjuk a levágott részt.

Ezután a levágott részt húzzuk vissza a nyuszira, pulóverként - az alját, ahol a vágás van, tekerjük kicsit vissza (ezt néhány öltéssel is lehet rögzíteni, de nem muszáj). Ennek a műveletnek az a nagy előnye is meglesz, hogy a nyuszi tökéletesen stabilan megáll majd.

A nyuszi pofijának elkészítésénél már szárnyalhat a fantázia: én szemnek két nagyobb fekete gyöngyöt varrtam fel, orrként egy pici fekete zseníliagombócot, és még mindig ugyanazzal a fekete cérnával beöltögettem a bajuszszálakat is.

Ezzel szinte el is készült a zokninyúl. Azért varrtam még rá gombokat is, de így is sokkal gyorsabban elkészült, mint előtte gondoltam - a társa pedig a kitaposott úton hamarosan megérkezett. 

A zoknifigurákról egyébként mindig egy kedvenc gyerekkori könyvem, a "Zoknidakszli és sokan mások" jut eszembe - ez volt a legelső kreatív könyv, ami a kezembe került. Persze akkor ezt még nem így hívták, és én sem voltam ötévesnél több, de már akkor tudtam, hogy én EZT szeretném csinálni :-) Teljesen elvarázsolt, hogy hétköznapi alapanyagokból ilyen csodás dolgokat lehet készíteni, és soha nem tudtam megunni ennek a vékony könyvnek a lapozgatását. Kíváncsi vagyok, Ti találkoztatok-e ezzel, vagy csak nekem volt ekkora szerelem :-)

És majdnem el is felejtettem végül megmutatni a zokninyulakat :-) 

Egérkék

Így karácsony előtt mindig összeszedek egy megfázást, nálam ez már éppen úgy hagyomány, mint a 23-i fadíszítés a barátokkal, bár az utóbbi fényévekkel jobb.. az idei megfázás viszont kitartó és hűséges volt, sehogyan sem akart megválni tőlem. De végre egy kicsit jobb lett, és ezt pontosan három faágszelet-egérkével kellett megünnepelnünk, mert mégis mi mással, ugye :-)
Ezeket az egérkéket annyira egyszerű előállítani, hogy le sem kellene írni - szinte csak a faágszeletek kellenek hozzájuk:

Ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem a kiválasztott darabokat:

Akrilfestékkel arcot és egyéb részeket pingáltam nekik:

És ezzel szinte készen is lettek. Azért persze tettem egy pékzsinegmasnit a nyakukba, és farkincaként egy darab spárgát, de ez már két orrfújás között is bőven belefért. :-)

Ha egyszer újrakezdem, fatörzsszeletboltot fogok nyitni. :-) Ennél szebb-jobb alapanyag nincs... bármit lehet belőle készíteni, karácsonyi ajándékot vagy kísérőkártyát a csomagokra - és persze ilyen, igazán egyszerű egérkéket is. :-)

Rénszarvasok faágszeletekből

A rénszarvasok nagy-nagy kedvenceim, erről már többször írtam - pedig sokáig nem mertem nekikezdeni annak, hogy elkészítsem őket valamilyen kreatív formában, egyszerűen lehetetlennek éreztem a küldetést. Aztán egy kis bátorsággyűjtögetés után csak megjelentek a rénszarvasok a blogon, egyszer hungarocelltojásból, máskor papírgolyókból, sőt, még pezsgősdugóból is - és persze a kedvenc faspatulák sem maradhattak ki.
Most viszont faágszeletből készültek el a legújabb rénszarvasok - egyszerűen mert ezeknek a fakorongoknak különösen jól áll a szarvasszerep. Ugye, milyen jól tudok érvelni? :-)

Egyébként a Lidlben most éppen (tegnaptól) lehet kapni fakorongokat, nem nagy méretben, viszont egy egész dobozkányit adnak 599 Ft-ért, ami kimondottan jó ár. Akit érdekel, siessen, ahogy láttam, nagyon fogy...

A legeslegújabb rénszarvasokhoz tehát kikészítettem a faágszeleteket:

Vízzel elkevert akrilfestékkel lefestettem a korongokat - azért nem magát a tömény festéket használtam, hogy a fa erezete átlátsszon.

A fejnek szánt darabokra krémszínű foltokat festettem:

A fejeket és a törzseket ragasztópisztollyal rögzítettem egymáshoz.
Az orr helyére pici piros zseníliapompon került, a szemeket fekete papírból vágtam kis irodai lyukasztóval, a szájat alkoholos filccel rajzoltam meg, szarvakként pedig kis gallydarabokat ragasztottam a fejre.
Kézi fúróval két kis lyukat tekertem a törzsnek szánt darabok aljára, hogy a lábakat majd ide lehessen rögzíteni.

Így is lett: spárgából és fagyöngyből készültek el a lábak, amelyeket a kifúrt lyukakon húztam át.
Végül mintás szalagból sálat kötöttem a szarvasoknak, és ezzel el is készültek.

És még mindig a Miért éppen Alaszka? főcímjelenete jut róluk eszembe... ez már valószínűleg örökké így marad :-)

Óriástörpék

Emlékeztek a tavalyi északi törpékre? Ezeket nagyon szerettem, hiszen jó volt rájönni arra, hogy a boltokban kapható édes, gombóc orrú manókat simán el lehet házilag is készíteni, és legalább olyan szeretnivalók lesznek, mint bolti társaik.
Idén viszont kicsit még tovább gondoltam a törpéket, hogy lehetnének még látványosabbak és egyszerűbbek - így születtek ezek az óriási, skandináv típusú manók, egyszerű kartonpapírból, nagyon gyorsan és igazán kevés munkával.
Különlegességük a magasságuk, hiszen közel 70 cm-esek, tehát igazán látványos dekorációk. Ráadásul különösebb kézügyességet sem igényelnek, ugyanakkor egyszerű és hétköznapi alapanyagokból készülnek - és nagyon szeretnivalók :-). 


Szükség van hozzájuk a lehető legegyszerűbb barkácskartonra, 50x70 cm-es méretben, mondjuk szürke színűre:

Az egyik rövid oldalon egy kis hajtással jelöljük meg a közepét:

Erre a jelölésre azért van szükségünk, mert ennek segítségével könnyebben tudjuk betekerni kúp formára a papírt - egyszerűen csak a hajtástól kezdjük el befelé csavarni a papírt.

Ha kialakult a kúp forma, rögzítsük irodai tűzőgéppel, és vágjuk le a feleslegesen túllógó papírt (ehhez érdemes megkérni valakit, mert nehéz egyszerre tartani és tűzni).

A két papírréteget celluxszal is rögzíthetjük.
Állítsuk fel a papírkúpot, hogy lássuk, mennyit kell levágnunk a szélekből, hogy egyenesen álljon - ezután nyisszantsuk is le a papírvégeket.

Nagyjából a kúp közepén ragasztással rögzítsünk egy szalagot - én filcszalagot használtam, és ragasztópisztollyal fixáltam.
Ezután vágjuk ki vattából a szakállat. A kúpot azon a részen, ahol a szakáll fedni fogja, kenjük be papírragasztó stifttel, majd helyezzük rá a vattát, amelynek a felső széleit nyomogassuk be egy pálcika segítségével a szalag alá.

Végül már csak egy nagyobb hungarocellgolyóra lesz szükségünk, amit az orr helyére ragasztunk - kicsit húzzuk szét a vattát, hogy a kartonra tudjuk ragasztani az orrot, így stabilabb lesz.

Ezzel készen is lett az óriás méretű törpe. 
Természetesen egy feleséget is kellett készítenem neki, nehogy magányosnak érezze magát...  :-)

Diómanók

Tulajdonképpen nem is egészen manók ezek, mert épp annyira lehetnének angyalkák is, hiszen van szárnyuk. Jellegükben mégis kimondottan manósak, és a skandináv stílus is tetten érhető rajtuk - ugyanakkor dióból vannak, és kendő van a fejükön, szóval nem is igazán tudom, minek nevezhetném a mai bejegyzés főszereplőit, de mindezek ellenére mégis nagyon szerethető figurák születtek, úgyhogy ne tántorítson el benneteket ez a bevezető. :-)
Az ok pedig, amiért készítettem ezeket a manóangyalokat, csak annyi, hogy egy zöldségesnél különlegesen szép, gömbölyű és sima diót láttam, amiről nagyjából azonnal tudtam, hogy a legkiválóbb manóalapanyag. A zöldséges persze nem tudta, úgyhogy gondolhatjátok a pillantását, amikor mondtam, hogy pontosan 12 szem diót szeretnék... viszont volt humora, mert rögtön megkérdezte, hogy azért, mert a 13 szerencsétlen szám? :-)
Ennyi tehát az előzménye a diómanóangyaloknak, de ha van javaslatotok, hogy minek nevezhetném őket, írjátok csak meg kommentben, örülni fogok neki :-)


A szép, gömbölyű diók így néztek ki - ugye, hogy milyen csinosak?

Kettőt-kettőt egymáshoz ragasztottam ragasztópisztollyal:

A figurák nyakát spárgával átkötöttem, hogy a ragasztó ne legyen feltűnő - én nem nagyon szeretem, amikor látszik...
Zsákvászonból kisebb téglalapokat vágtam, a szárnyakhoz. A nyakrészre hátul ragasztót nyomtam, és az anyagot összecsippentve belenyomtam, persze vigyázva, hogy ne érjek a forró ragasztóhoz. Így spóroltam egy lépést - de persze könnyebb úgy, hogy először egy darab cérnával átkötjük az anyagot masniszerűen, és így ragasztjuk oda.
A képen látszik, nagyjából mekkora darab anyag kellett a szárnyhoz:

A következő képen pedig a lent lévő középső figurán látszik az is, hátulról hogy néz ki a szárny:

Ezután szürke filcanyagból kendőt vágtam, és a manók fejére ragasztottam:

Majd a nyakukba is ugyanígy, mert így lett teljes az öltözékük :-)

Végül már csak be kellett fejezni a figurákat: a szemeket és szájat alkoholos filccel rajzoltam meg, az orr helyére pedig pillanatragasztóval egy-egy mustármagot ragasztottam (ez kimondottan manós :-) ). 
Kaptak egy kis hajat is - ehhez gyapjúból téptem vékony csíkokat, kötöttem rájuk egy csomót, a felesleget levágtam, és a csomót a sapkavégek alá ragasztottam.
A karok egyszerű spárgából készültek. Utolsó lépésként a figurákat faágszeletekre ragasztottam, hogy meg tudjanak állni - persze fel is akaszthatóak: ebben az esetben csak egy hurkot kell rögzíteni a fejkendőre.

Ezzel így el is készültek a manóangyalkák - de persze muszáj volt egyedire szabnom őket egy-egy apró kiegészítővel... így az igaziak. :-)