2017. február 11., szombat

Tavaszi dekoráció egy régi colstokból


Kiskoromban nagyon szerettem nézni, amikor apukám barkácsolt valamit. Vagy nem néztem, csak a hatalmas, kék szerszámosládában kotorásztam, ami egészen hihetetlenül izgalmas világ volt nekem - az iskolában a technikaórákon aztán nem kevés dicséretet zsebeltem be, mert kívülről fújtam a fogók típusait, a falfúrás folyamatát és még egy csomó mindent, ami rámragadt a kék szerszámosláda és apu mellett. 
A ládában volt viszont egy tárgy, ami különlegesen kedves volt nekem: a régi, kopott fa colstok - azaz összecsukható mérőléc -, amiből a hosszabb barkácsolások alatt különféle alakzatokat és állatfigurákat hajtogattam. Ez a colstok és a régi, barkácsolós délutánok úgy összenőttek a szívemben, hogy később, amikor csak megláttam a kopott mérőlécet, azonnal eszembe jutottak a gyerekkori hétvégék, amikor lehet, hogy éppen nem történt semmi különös, de anyukám sütött valami finomat, ahogy mindig, közben mesélt nekem, apu barkácsolt, én pedig - boldog voltam. :-)

Amióta elköltöztem, persze ritkán láttam csak a régi, kedves colstokot. Nemrég kiderült, hogy szegény feladta a sokéves hűséges szolgálatot, és két helyen is eltört, tehát munkára már nem lehetett többé használni. Azonnal elkértem aputól, hiszen elviselhetetlen gondolat volt nekem, hogy a gyerekkoromat végigkísérő emlék esetleg eltűnhet - és végül arra gondoltam, ha készítek belőle valamit, akkor mindig velünk maradhat, amit ennyi év megbízható szolgálata után bőven meg is érdemel. 

Mindenképpen olyasmit szerettem volna készíteni, ami bár dísztárgy, mégis a colstok marad a főszereplője - így lett belőle egy különleges tavaszi-húsvéti dekoráció.

Így festett a kedves colstok, már erősen elhasználódva:






A hosszabb részt csillagformára hajtottam, és ragasztópisztollyal rögzítettem:





Kivágtam kartonból egy akkora ötszöget, ami valamivel nagyobb volt, mint a csillag belseje, és két ponton a lécekre ragasztottam pisztollyal. (Azért csak két ponton, hogy később másfajta dekorációra is fel lehessen használni - a kartont könnyedén le lehet pattintani a fáról.)





A kartonra száraz mohát ragasztottam:





A mohára néhány szál rezgőt rögzítettem - ez friss növény volt, de nagyon szépre szárad, szeretem használni:





A moha közepébe három tojáskát ragasztottam, és ezzel el is készült a tavaszi dekoráció, kedvencemmel, az öreg colstokkal - új élet egy régi, kedves barátnak.
























5 megjegyzés:

  1. Oh, hát ez valami csodaszép lett!!!♥♥♥
    Nagyon-nagyon tetszik!!!
    (A történetedet olvasva Andersennek Az öreg utcai lámpása jutott eszembe..:o))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Timi! Jaj, ez milyen szép asszociáció, és tényleg, valóban olyan! El is olvasom újra ezt a mesét, emlékeim szerint az egyik legszebb Andersen...

      Törlés
  2. Nagyon szép lett.. mint ahogy a gyerekkori történet is.. milyen kevés elég a gyerekkori boldogsághoz... :)

    VálaszTörlés
  3. Hát... nem gondoltam volna, hogy megkönnyezem egy öreg colstok történetét, de úgy látszik ez egy ilyen nap.
    Most olvastam el a gyerekeknek a Mese utca 13.-at (betegek, itthon vannak), és a végén nagyon sokat kellett a torkomat köszörülni..
    :)))
    Most már a temérdek kiselejtezett használati tárgyhoz - akik hozzád szeretnének kerülni -, a műszaki eszközök is csatlakoztak. :)
    Tök jó lett ez a csillag! :)
    Angéla

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik :-) valahol apukám garázsában is lehet egy ilyen colstok elbújva, emlékszem rá. Ugyanilyen kopott volt, én is sokat hajtogattam, alakítgattam.
    Apukám tavaly elment, de ha kitavaszodik megkeresem a colstokot, és engedelmeddel elkészítem a díszt, köszönöm :-)
    Nemrég találtam rá a blogodra, azóta olvasom és inspirálódok.

    VálaszTörlés