Téli jelenet egy fiókban

Volt egy évek óta dédelgetett álmom. Nem a lottó ötös vagy a hiper-szuper karrier, nekem nem ilyen álmaim vannak - én egyszerűen csak szerettem volna egy régi fiókot, téli jelenettel. Persze nem egy szekrényben lett volna ez a fiók, hanem felállítva, díszként, és azt is megálmodtam, hogy a belsejében két szarvas áll majd egy kis havon, és lett volna még egy-két fenyőfa is mellettük... 
Ez az álom legalább ötéves. És hogy miért nem valósult meg eddig? Egyrészt mert nem találtam sehol pontosan olyan fiókot, ami az álmomban szerepelt - nem kicsi, de nem is nagy, régi darab, barna és szép, és úgy általában, éppen olyannak kellett volna lennie, amilyennek elképzeltem. Ez persze nem egyszerű dolog, és még csak a közelében sem jártam soha... voltak szép régi, de kicsi fiókok, és voltak hatalmas nagyok, de az, amit elképzeltem, sehol sem.  
Aztán a szarvasok, ugye. Két nagyobb, nem műanyag, igazán szép formájú szarvast képzeltem el, kicsit kopottasan, felfelé nézve - hát ezek még annyira sem voltak, mint fiókok, mert voltak szép, de műanyag szarvasok, felfelé nézők, viszont kicsik, tehát meg sem közelítették az álombeli darabokat. 
Amikor idén ismét körülnéztem fiók és szarvas után, ahogy minden évben, most sem találtam hasonlóakat sem, úgyhogy gondoltam, lassan fel kellene adni ezt az álmot...végül is az ember nem kaphat meg mindent, és nekem már annyi, de annyi álmom teljesült.
És akkor, amikor már éppen nagyon fájó szívvel, de elengedtem volna ezt az ábrándot, egy raktárban szó szerint belebotlottam valamibe. Lenéztem - és ott volt ő, a fiók. Persze egészen borzalmas állapotban, hiszen ki tudja, mióta hevert ott... kívül vastagon beborította a pókháló és a kosz, ami alatt több réteg lepattogzott festék volt. Az eredeti gombja már régen elveszhetett, mert egy rá nem illő, ronda műanyag fogantyú volt a helyén, aminek a csavarja a fiók belsejébe egy centi hosszan belógott. A fiók belseje több helyen felázott, és az élek mentén kisebb-nagyobb darabok hiányoztak belőle - mégis ő volt A Fiók, pontosan az, amiről ábrándoztam. Tudtam, hogy sokat kell vele dolgozni, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem, de biztos voltam benne, hogy megéri majd a fáradságot. 
Szerencsére nekem adták. Otthon azonnal nekiláttam - néhány képet készítettem róla, hogy később visszanézhessem, miből indultam ki:

A munkafázisokról nem készítettem fotókat, de először is alaposan lesikáltam, aztán lecsiszoltam, fakittel kijavítottam a hiányzó részeket, új fagombot szereltem rá, és végül két rétegben lefestettem. Így leírva milyen rövidnek tűnik... :-) pedig volt vele munka bőven. Közben volt is módom elgondolkozni azon, hogy ha így öt év várakozás után végre rátaláltam a fiókra, a szarvasokat vajon újabb öt év múlva találom majd meg? 

És néhány nap múlva a neten szembejöttek velem a megálmodott darabok. A két szarvas egy készletben volt, és pontosan olyanok voltak, ahogyan elképzeltem: felfelé nézők, fehérek, kopottasak, szépségesek. Tökéletesek...
Itt már sejtettem, hogy fogok írni a fiókdekoráció megszületéséről, úgyhogy a szarvasokat lefotóztam, a tervezni használt további kiegészítőkkel együtt:

És innen már egyszerű volt a dolgom. A fákat és a szarvasokat erős ragasztóval rögzítettem  a fiókba, fehér dekorspray-vel lefújtam az alaprészt, és végül felragasztottam a fa hópelyheket.

Amikor elkészült, nagyon sokáig néztem. Alig tudtam elhinni, hogy mégiscsak lett egy fiókom, a szarvasokkal együtt... megérte várni rá. Ennél kedvesebb és szebb karácsonyi dekoráció számomra sosem lesz, ebben biztos vagyok.

Nektek volt már hasonlóan hétköznapi álomtárgyatok?