2016. november 8., kedd

Diótörők deszkamaradékból


Olyan, hogy egy majdnem egy éve készített anyagot mutassak meg, még sosem fordult elő - a mai bejegyzés képanyaga viszont éppen idén januárban készült. Az történt ugyanis, hogy tavaly, a karácsonyra készülős időszakban kevesebb időm volt alkotni, és jó pár eltervezett ötletet nem tudtam megvalósítani. Ezek közül is a legjobban azt bántam, hogy a raklapdeszka-maradékokból tervezett Diótörő-figurákra már nem maradt idő karácsony előtt - és tényleg annyira motoszkált bennem a dolog, hogy a jóval csendesebb január elején mégis elkészítettem őket. Igaz, az ünnep akkor már csak emlék volt, viszont esett egy kis hó, és így még fehérben is le tudtam fotózni a végeredményt, ami ritka és értékes lehetőség.

Persze, ezek nem igazi diótörő szerkezetek, csonthéjasokat legfeljebb úgy lehet velük pucolni, ha jó nagyot sózunk a figurákkal a célpontokra - persze jobb híján ez is megoldás lehet :-) De azért inkább csak látványukban emlékeztetnek E.T. A. Hoffmann meséjének hős főszereplőjére. Viszont nagyon jó elfoglaltságot jelent az elkészítésük - ha lenne egy iskolai osztályom, biztosan úgy készülnék velük a karácsonyra, hogy felolvasnám nekik a mesét, aztán pedig mindenki kifesthetné a maga Diótörőjét... valószínűleg különleges és egyedi alkotások születnének.

Ráadásul semmilyen bonyolult alapanyag nem kell az elkészítéshez, darabokra vágott raklapdeszkák jelentik az alapot - vagy maradék deszkavégek, ahogy nekem is.





Csiszolópapírral kicsit átsimítgattam a deszkadarabokat, hogy a szálkáktól megszabadítsam őket - majd lealapoztam mindegyiket fehérre.
Száradás után egy ceruzával halványan felvázoltam rájuk nagyjából a figura testrészeit és ruháját:





Ezután kifestettem a fekete részeket - azért ezzel kezdtem, mert ez jó elválasztókat adott a többi rész közé.





Ezután jöhetett a színekre festés:





Végül az arcot készítettem el, valamint a karokat: ezekhez gyógyszertári faspatulákat (nyelvlapocokat) festettem a ruhákhoz illő színekre.
Ezután már csak annyi volt hátra, hogy kidíszítsem kicsit a figurák külsejét, elvégre a Diótörő mindig pazar öltözékben mutatkozik az összes feldolgozásban - és ezzel készen is lettek. 

Nem állítom persze, hogy ez egy tízperces dolog (ezért maradt nekem is januárra...), de örök darabok lesznek, legalábbis nálunk, ahol a Diótörő meséje és zenéje nagy-nagy népszerűségnek örvend...








































7 megjegyzés:

  1. Jaj, annyira örülök nekik! Annál is inkább, mert a Diótörő és az Egérkirály az egyik kedvenc meséim közé tartozik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon szeretem, hiszen karácsonyi mese, az pedig egy egészen különleges kategória a szívemben :-)

      Törlés
  2. Éééés... megérkeztem! :-) Ráadásul ma én írok neked először, úgyhogy hurrá!
    Kedves Levendulalány!
    Kb. másfél hónapja találtam rád először (hihetetlen, hogyhogy nem előbb?!), és azonnal a szívem közepébe költözött a blog, úgyhogy az elmúlt heteket azzal töltöttem, hogy MINDENT elolvastam, az utolsó komment utolsó betűjét is...
    Gratulálok az eddig elért sikereidhez, a megjelent könyvekhez, a megvalósult álmokhoz! Csodálatra méltó és nagyon szeretnivaló az a stílus, amit és ahogy teremtettél nem csak az alkotásaidban, hanem abban a hangulatban is, ami az írásaidat körüllengi, és ami miatt az ember szeretne a te világodban élni, de legalábbis a szomszédodban lakni... Végig ámulattal figyeltem, hogyan tudod a legegyszerűbb anyagból készült legegyszerűbb dolgokról bebizonyítani, hogy a világ legklasszabb tárgyai a maguk nemében, és neked el is hisszük! Ugyanis az már vitán felül áll, hogy amikor a tálentumokat osztották, te nem csak extra adag fantáziát és kézügyességet kaptál, hanem egy olyan tulajdonságot is, amivel nem mindenki büszkélkedhet: ez pedig a MAGÁVAL RAGADÓ...
    (Egy picit vagyok csak szomorú, mert most úgy érzem, az életben többet nem fog születni saját ötletem, hiszen te szinte minden területet "lefedsz", így biztosan mindenről először a te verziód fog beugrani... - de azért hamar megvigasztalódok ám! ;-))
    Elnézést, hogy hosszúra nyúlt, dehát hat év kommentelést kell bepótolnom! ;-)
    További sok-sok örömteli alkotást és megélt élményt kívánok Neked!
    Kati
    Ui: a Diótörő is remek!
    (és most, többszöri akadályoztatás ellenére csakazértis útjára bocsátom ezt a megjegyzést...! :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kati,
      az ilyen kommentek nagyon sok erőt adnak a nehezebb időszakokban is... szívből köszönöm, amit írtál! Bearanyoztad a napomat, és ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de nem akartam kutyafuttában írni egy ennyire kedves hozzászólásra. És egészen biztos vagyok abban, hogy nemhogy nem lesz több saját ötleted, hanem még sokkal több lesz, mint eddig, és úgy örülnék, ha meg is osztanád velem, velünk, ha inspirációt kaptál valamelyik bejegyzésből. :-)
      Szeretettel várom mindig a véleményedet a posztokról, hiszen olyan jó, hogy idetaláltál!
      Még egyszer szívből köszönöm ezeket a kedves sorokat!!

      Törlés
  3. Szerintetek nagyobb fa építőkockából is működhet? Igaz, kicsit aprólékosabb... Pár évekkel ezelőtt belekezdtem az építőkockából hóember-projektbe, de valamiért abbamaradt, és van jó néhány magasabbik, fehérre alapozott kockám(téglám)... Annyira gyönyörűek ezek a diótörők... Lányomnak (már nem mai csirke) általános iskolában volt egy barátnője,aki a szüleivel sokáig élt Kelet-Németországban, és náluk volt jó pár igazi német diótörő figura, meg olyan csodálatos, gyertyalánggal forgatható nemtommik is... A mai napig vágyom rá, hogy "olyanom" lehessen... Ezek a figurák valamit visszaadnak belőlük!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, építőkockából is lehet! Azokból talán még jobban meg lehet "formálni" a Diótörő alakját, jobban ki lehet emelni a testrészeket.
      Ó, igen, azok a régi, igazi diótörő figurák csodálatosak! Szerencsés, akinek van a birtokában egy ilyen, teljesen egyetértek Veled!

      Törlés
  4. Hű, ez most megint nagyon-nagyon <3 ! :)

    VálaszTörlés