2016. november 10., csütörtök

Diómanók


Tulajdonképpen nem is egészen manók ezek, mert épp annyira lehetnének angyalkák is, hiszen van szárnyuk. Jellegükben mégis kimondottan manósak, és a skandináv stílus is tetten érhető rajtuk - ugyanakkor dióból vannak, és kendő van a fejükön, szóval nem is igazán tudom, minek nevezhetném a mai bejegyzés főszereplőit, de mindezek ellenére mégis nagyon szerethető figurák születtek, úgyhogy ne tántorítson el benneteket ez a bevezető. :-)
Az ok pedig, amiért készítettem ezeket a manóangyalokat, csak annyi, hogy egy zöldségesnél különlegesen szép, gömbölyű és sima diót láttam, amiről nagyjából azonnal tudtam, hogy a legkiválóbb manóalapanyag. A zöldséges persze nem tudta, úgyhogy gondolhatjátok a pillantását, amikor mondtam, hogy pontosan 12 szem diót szeretnék... viszont volt humora, mert rögtön megkérdezte, hogy azért, mert a 13 szerencsétlen szám? :-)
Ennyi tehát az előzménye a diómanóangyaloknak, de ha van javaslatotok, hogy minek nevezhetném őket, írjátok csak meg kommentben, örülni fogok neki :-)


A szép, gömbölyű diók így néztek ki - ugye, hogy milyen csinosak?





Kettőt-kettőt egymáshoz ragasztottam ragasztópisztollyal:





A figurák nyakát spárgával átkötöttem, hogy a ragasztó ne legyen feltűnő - én nem nagyon szeretem, amikor látszik...
Zsákvászonból kisebb téglalapokat vágtam, a szárnyakhoz. A nyakrészre hátul ragasztót nyomtam, és az anyagot összecsippentve belenyomtam, persze vigyázva, hogy ne érjek a forró ragasztóhoz. Így spóroltam egy lépést - de persze könnyebb úgy, hogy először egy darab cérnával átkötjük az anyagot masniszerűen, és így ragasztjuk oda.
A képen látszik, nagyjából mekkora darab anyag kellett a szárnyhoz:





A következő képen pedig a lent lévő középső figurán látszik az is, hátulról hogy néz ki a szárny:





Ezután szürke filcanyagból kendőt vágtam, és a manók fejére ragasztottam:





Majd a nyakukba is ugyanígy, mert így lett teljes az öltözékük :-)





Végül már csak be kellett fejezni a figurákat: a szemeket és szájat alkoholos filccel rajzoltam meg, az orr helyére pedig pillanatragasztóval egy-egy mustármagot ragasztottam (ez kimondottan manós :-) ). 
Kaptak egy kis hajat is - ehhez gyapjúból téptem vékony csíkokat, kötöttem rájuk egy csomót, a felesleget levágtam, és a csomót a sapkavégek alá ragasztottam.
A karok egyszerű spárgából készültek. Utolsó lépésként a figurákat faágszeletekre ragasztottam, hogy meg tudjanak állni - persze fel is akaszthatóak: ebben az esetben csak egy hurkot kell rögzíteni a fejkendőre.

Ezzel így el is készültek a manóangyalkák - de persze muszáj volt egyedire szabnom őket egy-egy apró kiegészítővel... így az igaziak. :-)




























































17 megjegyzés:

  1. A személyes kedvencem a makkbabás... Valamiért anyukámat látom benne, ahogy huszonévesen csecsemőápolóként szeretgette-gondozta a rábízott babákat, fityulában-egyenruhában egy fekete-fehér fényképen... :-) Már csak ezért is el kéne készítenem!
    A társai is nagyon szimpatikusak - valahogy még az Abigél világa ugrott be a csoportképről, talán a szürke egyenöltözék miatt...;-) (vagy mert most készülök újraolvasni?...)
    Jó érzés tudni, hogy más is van a világon, aki úgy vesz meg valami élelmiszert, hogy már az elején tudja, hogy ez bizony nem kerül megevésre, nem ám! ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit tényleg abigéles, most, hogy így írtad, némelyikről Zsuzsanna testvér ugrott be nekem, a ruhájával meg a fityulájával :-)

      Törlés
  2. Hát, kész vagyok, tündériek :) Diómanóangyal-nénikék ráadásul, mert tiszta ránc az arcuk.
    Imádom, amit csinálsz, tényleg egyszerű és hétköznapi anyagokból ilyen csodákat alkotni, fantasztikus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valóban inkább néninék... szóval akkor dióangyalmanó-nénikék :-) Köszönöm szépen, nagyon örülök a kedves szavaknak!

      Törlés
  3. Gyönyörű dióanyók! Üdv: Abigél

    VálaszTörlés
  4. Megint egy kis csoda! Kreativitásod határtalan......

    VálaszTörlés
  5. Szerintem is nénikèk!"ráncos "arc,fehér haj..a dióanyók szerintem nagyon találó!imádom őket!és(mint mindig)nem sorozatgyártottak,hanem mind egyéniség!!Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igenigen, nem szeretem az egyformaságot, szerintem a figuráknak is kijár a saját karakter :-)

      Törlés
  6. Tündériek! Vagy manóiak? :)))
    Nagyon szuper ötleteid vannak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy ez a kérdés még eldöntésre vár? :-) :-) Köszönöm!

      Törlés
  7. Mondd, a dióangyalmanónénikék tüneményes gomborra ("gomb-orr" - pici gömbölyű orrocska) miből készült? Festékpötty? :-) Merthogy én is rajongok a dióért mint alapanyagért...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mustármag, írtam is fent, csak biztos beleveszett a sok szövegbe :-) Szerintem ez az ideális manóorr-alapanyag, pici, kerek, majdnem pisze :-)

      Törlés
    2. Hoppáá... tényleg! Annyira faltam a szememmel a képeket, hogy figyelmetlenül olvastam. :-) Eddig csak fűszernek kedveltem a mustármagot, most újabb feladatot kap, ez remek!

      Törlés
    3. Én annak is úgy örülök, ha tetszenek a képek! :-) Egy tipp hozzá, hátha jól jön: a mustármagot mindenképpen valamilyen erősebb ragasztóval érdemes ragasztani, merthogy olyan pici a felület, könnyen lejöhet egy gyengébb ragasztóval. Szerintem erre egy sűrű gél állagú pillanatragasztó az ideális választás, azzal örök darab lesz az orrocska is :-)

      Törlés