A megunhatatlan dió

Egy ilyen címmel valami őszi hangulatú diós recept közlése lenne a minimum, de persze nem így lesz.A dió az egyik kedvenc alapanyagom ilyentájt, annyi, de annyi mindent lehet belőle készíteni, és csak úgy ránézésre is töményen árasztja az őszi hangulatot, arról nem is beszélve, hogy a legjobb kettő az egyben alkalmazni a diót, belsőleg és külsőleg is. :-)
Most, úgy érzem, sikerült egy új oldalát megtalálni a diónak, legalábbis baglyokat még sosem készítettem belőlük, a baglyokból pedig koszorút pedig különösen nem - de azt hiszem, igazán megérte a fáradtságot, ami egyébként nem is volt olyan nagy. 

Első lépésként kikészítettem egy adag diót:

Kivágtam egy gyors koszorúalapot - vastag kartonpapírra egy kisebb és egy valamivel nagyobb kört rajzoltam (tányér és tálka segítségével), majd az így keletkezett gyűrűt kivágtam.

A diókat ragasztópisztollyal a kartonkörre ragasztottam - amikor már csak nagyjából négy diónak maradt hely, odapróbáltam a darabokat, hogy biztosan kijöjjön a teljes kör (és két diót keskenyebbre is kellett cserélnem). A ragasztóból nemcsak a kartonra nyomtam, hanem a diók oldalára is, így amikor megszáradt, tökéletesen stabil és fixen rögzített lett az egész.

Jöhetett a szépészkedési fázis: a szemekhez fekete kartonból irodai lyukasztóval vágtam a pöttyöket, majd ezeket fehér papírra ragasztottam és körbevágtam, így kerültek a diókra.

A csőröket sárga filcanyagból vágtam, a szárnyakat pedig barnából - mindezeket fel is ragasztottam.

Végül már csak egy kis zöld hiányzott a koszorúról: kicsi rozmaringágakat vágtam a kertben, és ezeket beszúrogattam a baglyok közé. Ez arra is jó volt, hogy a néhol kilátszó kartonalap teljesen eltűnjön - végül pedig egy spárgahurkot ragasztottam akasztónak a koszorú hátuljára, és ezzel készen is lett. Ősziesen, baglyosan :-)