Koszorú pisztáciahéjakból

Igazán nagy szerencse, ha van egy barátunk, aki nagyon szereti a pisztáciát, mert mindig el lehet kérni tőle a héjakat a jobbnál jobb (=őrült) ötleteinkhez. És még nagyobb szerencse, ha az ember barátja egyben a legeslegközelebbi szomszédja is, mert egyrészt ott vagyunk egymásnak jóban-rosszban, másrészt rögtön odaadja a pisztáciahéjakat :-) 
Egyszer régen egy spektrumos kreatív tévéműsorban láttam ezt az ötletet, és azóta tervezgetem is, hogy megcsinálom, de nálunk elég ritka vendég a pisztácia. A fent említett forrásból viszont nemrég sok-sok héjat be tudtam gyűjteni, mert ezekkel bőven vannak terveim, de elsőként ezt a régi ötletet szerettem volna megvalósítani - úgyhogy amikor összejött a szükséges héjmennyiség, neki is láttam.


A pisztáciahéjak mellett szükség volt egy koszorúalapra is - ebből egy viszonylag kicsit választottam, mert éreztem, hogy nem kell túlvállalnom magamat :-)

Azzal kezdtem, hogy három héjat virágközépszerűen a koszorúalapra ragasztottam (pisztollyal):

Ezt elkezdtem körberagasztani további pisztáciahéjakkal:

Ezt folytattam tovább, míg egy nagyobb, rendes virágfejforma ki nem alakult.

Ugyanígy több hasonló virágot ragasztottam az alapra:

És többet és nagyobbakat is:

Végül pedig a kimaradó üres helyeket is feltöltöttem héjakkal, míg az alapot teljesen be nem fedték a virágformák.

Ha őszinte akarok lenni, nagyon tetszik nekem ez a koszorú - egyrészt mert tényleg olyasmiből készült, ami tízből tízszer a kukában végzi, másrészt pedig hihetetlenül harmonikus látványt nyújt a virágformákkal és ezzel a meleg, természetes kinézettel. Nem is dekoráltam tovább semmivel, pedig eleinte legalább egy masnit akartam rá tenni - de így lett tökéletes, ahogy volt, natúr állapotban, egyszerűen.
Egy újabb nyomós érv, amiért olyan szeretnivaló a pisztácia :-)