2016. március 8., kedd

Variációk kokárdára


Őszintén szólva nekem nagyon tetszik, amikor külföldi oldalakon azt látom, mennyi  ötlet foglalkozik az országok zászlóinak kreatív megjelenítésével. Itthon nagyon sokan ráncolnák össze rosszallóan a tekintetüket egy piros-fehér-zöld tálca, falikép vagy papírguriga-rakéta láttán, máshol viszont teljesen természetes, hogy a zászló a mindennapok része. És amikor végigolvasgatom ezeket az ötleteket, eszembe sem jutna, hogy a nemzeti jelkép kreatív felhasználását tiszteletlenségnek vegyem, sokkal inkább mutatják azt a fajta nagyon természetes, mindennapi hazafiságot, büszkeséget és hazaszeretetet, ami itthonról sajnos nagyon hiányzik.
Ezért amikor valaki megkérdezte tőlem, miért nincsenek a blogon kokárdaötletek, hiszen a március 15-e ünnepnek számít, és én híresen odavagyok az ünnepekért, de ezzel az alkalommal még sosem foglalkoztam - akkor arra gondoltam, ez valóban mennyire igaz. Így nekiültem különféle kokárdákat készíteni, azaz inkább a kokárdát egy kicsit továbbgondolni. És az az igazság, nagyon jó volt ezzel foglalatoskodni - megéreztem valamit közben abból a bizonyos hétköznapi hazafiságból, amit nem akkor érez az ember, amikor mondjuk Hosszú Katinkát látja újabb csillogó aranyérmeket nyerni vagy amikor a Batthyányi térről meglátja a Parlament csodálatos épületét. 

De hogy egészen röviden is megfogalmazzam a lényeget: kokárdát készíteni jó. :-) 

Az én kokárdáim végül ilyenek lettek.

Papírvirágos - egy kartonkör alapra ragasztottam mintalyukasztóval kivágott piros-fehér-zöld virágokat, a szirmokat kicsit meg is hajlítva:





Csipkés - ehhez három csipkevirágból kettőre szivaccsal festéket nyomogattam, majd a megszáradt virágokat egymásra ragasztottam:





Madárkás - filcanyagból készítve (ez nem saját ötlet, tavay láttam valakinek a kabátján):






Qulling-kokárda, azaz papírcsíkokból tekert és ragasztott darab:






Kis méretű ruhacsipeszen üldögélő filclepke- (mások szerint masni-) kokárda:





Egészen aprócska hazafiakon és honleányokon tudnám elképzelni ezt a mackós kokárdaszerűséget:





Egy nagyon egyszerű, három különféle papírvirágból ragasztott darab:






A Nagyobbik ötlete volt a zseníliadrót-virág, ahol a színek kétszer is visszaköszönnek:






 A Kisebbik viszont a legós kokárdáért volt oda - ennek az elkészítéséhez idő sem kell, csak össze kell pattintani három darabot, a hátuljára pedig ragasztópisztollyal biztosítótűt rögzíteni:






Készült egy vágott filccsíkokból sodrott darab is:


 


 De az én kedvencem vitathatatlanul a színesre festett gombokból ragasztott kokárda volt.





Hát ezek lettek a mi kokárdáink. Tudom persze, hogy a színek egyes álláspontok szerint éppen fordítva lennének jók, megint mások viszont határozottan állítják ennek ellenkezőjét - én maradok a hagyományos színrendnél, a formák újításnak éppen elegek. :-)
















8 megjegyzés:

  1. Köszönjük az ötletes gyüjteményt. Nagycsoportos ovisaimmal körmöcske segítségével készítettünk kokárda virágot. ( fotót külden€k de hogyan tegyem)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos ide nem lehet képet csatolni, de esetleg a blog fb-oldalára fel tudnád tölteni? Az nem semmi, hogy tudnak már körmöcskét használni, nagyon ügyesek :-)

      Törlés
  2. Nagyon ötletes mind, tetszenek!

    VálaszTörlés
  3. A madárkásan én az idén láttam, és az az abszolút kedvencem, muszáj lesz elkészíteni ;) Köszönjük a többi ötletet is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, bennem is rögtön megragadt, amikor megláttam :-)

      Törlés
  4. A március 15-ről nekem elsőként a változó minőségű iskolai ünnepségek és a kényelmetlen-feszengős ünneplő ruha jut az eszembe. Lázadóként nagy tehernek éltem meg mindkettőt. Ezek az újragondolt kokárdák azonban előhívnak másfajta képzeteket is, a lágy, illatos tavaszi szellőt, az éppen virágzó fák látványát, a gyógyító erejű tavaszi napsütést, a friss esőt, és azt a megrendülést és büszkeséget, amit bennem a például Balaton látványa idéz fel. Látom bennük az egyéniséget, kreativitást a szellemet. :) Nagyon örülök ennek a posztnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bölcsészlány, annyira örülök a hozzászólásodnak, éppen ezt szerettem volna átadni a poszttal, amit írtál... sosem értettem, és most sem értem, miért kell március 15-e kapcsán szürke, unalmas, minden évben ugyanolyan ünnepségeket tartani. Lehetne másképp is, úgy, hogy a gyerekek valamit megértsenek abból, mennyire hatalmas dolog volt az akkor, mekkora bátorság kellett hozzá. Lehetne műhelymunkában feldolgozni annak a régmúlt márciusnak a jelentőségét... és talán akkor másképp érezne mindenki ezzel az ünneppel kapcsolatban. És lehetne hagyni, hogy egy napsütéses tavaszi napon a gyerekek olyan kokárdát készítsenek, amit sugall nekik az ünnep. És ha legósat, akkor legósat :-) nem a külső számít, hanem a megértett, átérzett tartalom.
      Köszönöm a hozzászólásodat!

      Törlés