2015. december 8., kedd

Gyapjúangyalkák


Nem tudom, veletek fordult-e már elő olyasmi, hogy valamibe beleszerettetek csak úgy a neve alapján - velem igen, mert a mesegyapjúval pontosan így jártam. 
Meglátni és megszeretni ezt a szót, és a mögötte rejtőző titokzatos jelentést csupán egyetlen pillanat műve volt. 
Megrendelni egy másik pillanaté. 
Értelmezni, hogy valószínűleg ez valahogyan a nemezeléssel függhet össze, amit én határozottan nem tudok, egy harmadiké. 
Aztán amikor megérkezett a csomag, benne a törtfehér mesegyapjúval, akkor gondolkodtam el azon igazán, hogy jó,  itt ez a gyönyörűséges nevű valami, de mégis mit fogok vele csinálni, ha egyszer nemezelni nem tudok, de még ha meg is próbálnám, egyetlen színből azért talán mégsem lenne az igazi... 

Mindenesetre vicces volt belegondolni, hogy míg éveket töltöttem el azzal egy multicégnél, hogy impulzusvásárlásra biztassak vásárlókat a marketing különféle eszközeivel, én magam is impulzusvásárló lettem - persze rám nem a szuper ár, a csini termék vagy az ütős kampány hatott, hanem egyetlen szó: mesegyapjú :-)
De azért biztosan megértitek, hogy ha egy szóban benne van az, hogy mese, és az, hogy gyapjú, komoly érzelmi értékkel bír, és az embernek valahogy muszáj ilyesmit birtokolnia.

Tehát, volt most már szép mesegyapjúm, amit hosszasan nézegettem, és aztán besuvasztottam egy polc mélyére - legalábbis Yoda tanácsai kellettek volna ahhoz, hogy megérezzem magamban a nemezeléshez az erőt. 
A karácsony előtti hangulat érdeme volt, hogy egy idő múlva elővegyem a csodás nevű kis csomagot, és elgondolkodjak azon, hogy tulajdonképpen másra is használhatnám, hiszen törtfehér, szépséges, puha, azaz kimondottan ünnepi hatású - és így lettek belőle végül is a következő angyalkák, valószínűleg gyorsabban, mintha nekiálltam volna megtanulni a nemezelés fortélyait (de azért ami késik, az biztosan nem múlik. :-) )


Letéptem a mesegyapjúból egy kb. 20 cm hosszú részt:


 


Vékony fonallal középen elkötöttem a kis köteget:





Majd a köteg egyik oldalát a másikra hajtottam úgy, hogy a fonalas elkötés nézzen felülre.
A gyapjú alját kicsit meghúzkodtam-eligazítottam úgy, hogy csúcsos legyen:






Fogtam három préselt papírgolyót, és arcot rajzoltam nekik fekete alkoholos filctollal és rózsaszín ceruzával úgy, hogy a golyó nyílása felfelé nézzen.
A nyílásba ezután beragasztottam egy fonalhurkot:





A fejet ragasztópisztollyal a gyapjúköteg tetejére ragasztottam. A fej tetejére kis gyapjúkupacot rögzítettem:






A test két oldaláról kihajtottam egy-egy vékony gyapjúcsíkot, majd a derékrészt elkötöttem vékony selyemszalaggal.





Fehér kartonpapírból szárnyakat vágtam:





Ezeket pedig a figurák hátára ragasztottam.







Félek, hogy előbb elhasználom a mesegyapjút, mielőtt megtanulnék nemezelni :-)

 














































11 megjegyzés:

  1. Karácsony este van,
    Csend van kint
    A hold az ablakon
    Betekint-

    Lát Téged, Lát engem
    Szereti ünnepi
    kedvünket.
    Tordon Ákos versével köszönöm meg ezeket az ötleteket.

    VálaszTörlés
  2. Ide mindig öröm benézni! Annyira kreatív vagy, ismét nagyon szépek lettek! Jó ünnepi készülődést kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy örülök, hogy így látod! Köszönöm szépen, én is szívből viszontkívánom!

      Törlés
  3. Hihi, a mesegyapjúval én is pontosan így jártam...beleszerettem már a szóba is; csak nekem akkorra már volt némi előéletem (gyapjú/nemez témában) :-).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is muszáj lesz belemerülnöm a dologba, olyan szeretnivaló a mesegyapjú a valóságban is, nem csak hallomásra :-)

      Törlés
  4. Olyan...olyan...simogatnivalók! :-)

    VálaszTörlés
  5. Ez csúcs! Ilyen angyalkakat csinalnom kell a fára:)

    VálaszTörlés
  6. Jó lett volna a gnómok szakállára is! :) Vagy bárminek a szakállához! :D De a szó tényleg nagy jelentőséggel bír. Egyből a puha jut eszembe róla.

    VálaszTörlés