2015. október 10., szombat
Tökcsalád fakanálból
Néha nem árt a fakanálkészletet megújítani, és ilyenkor persze mi más is lehetne a kiszelektált darabokból, mint valamilyen fakanálbaba - mert hát tényleg mi más :-) Most viszont nem a klasszikus stílusra gondoltam, mint legutóbb, hanem igazán őszies darabokra, amelyek gyerekbarát jegyeket is hordoznak. Ezért aztán két fakanalat alakítottam mosolygós tökpárrá - de aztán úgy éreztem, hiányzik nekik még valami. És hogy mi az a valami, az később látható is majd :-)
Elsőként tehát a fakanalak, még natúr állapotukban:
Akrilfestékkel két rétegben narancs színűvé változtattam őket:
Száradás után pedig fekete alkoholos filccel kaptak arcot. Mosolygósat meg másik mosolygósat :-)
Következett a tökhas: megfelelő színű filcanyagból kivágtam két 18x25 cm-es darabot (persze csak utólag mértem le, a vágás csak úgy szemre történt). Az egyik darabot a fakanál köré hajtottam - fontos, hogy nem betekertem, hanem úgy rendeztem el az anyagot, hogy hátul a két szél bőven fedje egymást, szemből pedig álló téglalapnak látszódjon. Ez így bonyolultan hangzik, de igazából csak úgy rendeztem el az anyagot, hogy ki lehessen majd tömni a tökhasat... a nyakrésznél az anyagot összefogtam, és befőttesgumival elkötöttem.
Ezután két összegyűrt újságpapírcsíkot tettem a filcanyag alá, beborítva a fakanalat. Az anyaggal együtt jól összenyomogattam a papírt, majd alul elkötöttem a filcet, a felesleget pedig levágtam.
Zöld zseníliadrótot hajlítottam a figura nyaka köré, majd a két szálat ceruzára tekertem, kialakítva így az indaformát. Sötétzöld filcanyagból néhány levelet vágtam, és ezeket a zseníliadrótra ragasztottam.
Néhány kisebb filclevelet a fejre is ragasztottam, majd a terasz mellett futó akácról levágtam két íves ágdarabkát, és ezeket a fakanál tetejére rögzítettem pillanatragasztóval (persze az összes ragasztáshoz tökéletes a ragasztópisztoly is).
Ezzel tulajdonképpen el is készültek a figurák, de ahogy nézegettem őket, valahogy hiányérzetem támadt... és rá is jöttem, miért. Ezért egy szép diószemet narancssárgára festettem, szintén akrillal - a képen az előtte-utána állapot:
... és alkoholos filccel megrajzoltam, valamint apró zöld zseníliadrótot szúrtam bele. Gondolom, már látszik, mi is lesz belőle... :-)
Így aztán már csak befejeztem az egészet. A tökfigurák ruhájára grafitceruzával csíkokat húztam, és kétoldalt pici nyílást vágtam rá: ebbe szúrtam a zseníliadrótból vágott karokat. A lány tökfiguránál a karokba beragasztottam a diót, amire rögzítettem lábakat és kart is - ezzel pedig véglegesen elkészült a tökcsalád, ősziesen, mosolygósan :-)
Címkék:
dió,
fakanál,
filcanyag,
őszi dekoráció,
sütőtök,
zseníliadrót
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Oltári jó ötlet a kis dióbébi, ettől lett igazán élethű és egyedi a csendélet. Gratula.
VálaszTörlésUmpalumpa
Köszönöm!
TörlésNagyon cuki,őszi,édes,szuper!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik! :-)
TörlésNagyon édesek lettek!!
VálaszTörlésKöszönöm nagyon! :-)
Törlés"Tök" jó lett! :D
VálaszTörlésSzó szerint! :-)
TörlésDe cukiiiii! :)
VálaszTörlés:-)
TörlésCarinoooooooooooooooooooo:-)))
VálaszTörlésGrazie :-)
Törlés