2015. szeptember 17., csütörtök
Őszi manók
Már sokszor keseregtem itt azon, hogy egyes borászok nem törődnek a barkácsolók lelkével, és szépséges, illatos, hangulatos, a nedűtől megszínezett parafadugók helyett teljesen fantáziátlan, színtelen-szagtalan, műanyag hatású dugókkal zárják le a palackokat. Igen, tudom, jobban eláll-biztonságosabb-satöbbi, de ettől még rondák, és sokkal kevésbé lehet őket felhasználni kreatív célokra. Persze azért mindig elteszem ezeket is, meg sokan gyűjtik is nekem, de a felhasználás kapcsán mindig erősen kell törnöm a fejem, mint Micimackónak, hogy aztán ne jusson eszembe semmi (akárcsak neki).
Most viszont egészen megvilágosodtam, amikor a Kisebbik azt mondta, jó lenne valami őszi játék, ami lehetne akár egy manócsapat is (ő aztán sosem vacakol, ha ötletekről van szó, a témafelvetés után rögtön vázolja a megoldást is) - és rögtön bevillant, hogy egyből jó pár ilyen rondácska műanyagszerű rémdugót el tudok majd használni a célnak megfelelően.
Kikészítettem hát a dugókat és néhány kicsi préselt papírgolyót:
A papírgolyókat ragasztópisztollyal a dugókra rögzítettem.
A dugókra körben az ősz színeit viselő filcanyagokat ragasztottam:
Mivel a hosszú, csúcsos sipka a manók elengedhetetlen kelléke, ehhez kivágtam a szükséges, pizzaszelet alakú anyagdarabokat:
A sipkák széleit összeöltögettem barna cérnával - közben azon gondolkodtam, ilyen sapkákat miért nem lehet kapni felnőtt méretben :-)
Összeállítottam a manókat - hajakat, szakállt ragasztottam rájuk, és természetesen a sipkákat is. Némelyikre kis sálat is ragasztottam szalagból, és persze az elmaradhatatlan zseníliadrót karok is felkerültek.
Végül pedig egyesével befejeztem a manócskákat: szemet-orrot rajzoltam nekik, és néhány aprósággal egészítettem ki az öltözéküket.
Lett egy teafőző manó:
Egy szemüveges manóhölgy, akinek saját kis háziállata van:
Valakinek persze a favágásról is gondoskodnia kell:
Van, aki gondjaiba veszi a lepottyant madárfészkeket is:
Mások az innivalóról gondoskodnak, elvégre a szomjas manó biztosan nem boldog manó.
És persze a lisztről sem feledkezhetünk el, hogyan is sütnének különben kenyeret a manók?
Mivel pedig a manók sem élhetnek muzsikaszó nélkül, szerencsére van egy tehetséges hegedűs is köztük. :-)
Így végül egész sokoldalú kis társaság született a sokat ócsárolt dugókból, be kell látnom, nem is olyan rosszak ezek. :-)
Egyszerűsített-gyorsított verzióban készülhetnek úgy is, hogy filc helyett papírral borítjuk be a dugókat, a sipkákat pedig varrás helyett csak egyszerűen ragasztjuk, szintén papírból - a gyerekek úgy is nagyon fogják szeretni az őszi manókat :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon aranyosak!!!
VálaszTörlésHihetetlenül édesek! :)
VálaszTörlésTrop mignons!.... Merci pour le partage
VálaszTörlésGratulálok; tündériek, bűbájosak lettek!
VálaszTörlésSoha nem tudok már jobban magasztalni, mert későn nézem meg az aktuális remekművet, és megelőznek a koránkelők... Fantasztikus vagy!!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nagyon kedvesek vagytok!
VálaszTörlésIgazán szívmelengető, mesés manók :)
VálaszTörlés