Őszi manók

Már sokszor keseregtem itt azon, hogy egyes borászok nem törődnek a barkácsolók lelkével, és szépséges, illatos, hangulatos, a nedűtől megszínezett parafadugók helyett teljesen fantáziátlan, színtelen-szagtalan, műanyag hatású dugókkal zárják le a palackokat. Igen, tudom, jobban eláll-biztonságosabb-satöbbi, de ettől még rondák, és sokkal kevésbé lehet őket felhasználni kreatív célokra. Persze azért mindig elteszem ezeket is, meg sokan gyűjtik is nekem, de a felhasználás kapcsán mindig erősen kell törnöm a fejem, mint Micimackónak, hogy aztán ne jusson eszembe semmi (akárcsak neki).
Most viszont egészen megvilágosodtam, amikor a Kisebbik azt mondta, jó lenne valami őszi játék, ami lehetne akár egy manócsapat is (ő aztán sosem vacakol, ha ötletekről van szó, a témafelvetés után rögtön vázolja a megoldást is) - és rögtön bevillant, hogy egyből jó pár ilyen rondácska műanyagszerű rémdugót el tudok majd használni a célnak megfelelően. 


Kikészítettem hát a dugókat és néhány kicsi préselt papírgolyót:

 A papírgolyókat ragasztópisztollyal a dugókra rögzítettem.

 A dugókra körben az ősz színeit viselő filcanyagokat ragasztottam:

 Mivel a hosszú, csúcsos sipka a manók elengedhetetlen kelléke, ehhez kivágtam a szükséges, pizzaszelet alakú anyagdarabokat:

 

 A sipkák széleit összeöltögettem barna cérnával - közben azon gondolkodtam, ilyen sapkákat miért nem lehet kapni felnőtt méretben :-)

Összeállítottam a manókat - hajakat, szakállt ragasztottam rájuk, és természetesen a sipkákat is. Némelyikre kis sálat is  ragasztottam szalagból, és persze az elmaradhatatlan zseníliadrót karok is felkerültek.

Végül pedig egyesével befejeztem a manócskákat: szemet-orrot rajzoltam nekik, és néhány aprósággal egészítettem ki az öltözéküket.


Lett egy teafőző manó:

Egy szemüveges manóhölgy, akinek saját kis háziállata van:

Valakinek persze a favágásról is gondoskodnia kell:

Van, aki gondjaiba veszi a lepottyant madárfészkeket is:

Mások az innivalóról gondoskodnak, elvégre a szomjas manó biztosan nem boldog manó.

És persze a lisztről sem feledkezhetünk el, hogyan is sütnének különben kenyeret a manók?

Mivel pedig a manók sem élhetnek muzsikaszó nélkül, szerencsére van egy tehetséges hegedűs is köztük. :-)

Így végül egész sokoldalú kis társaság született a sokat ócsárolt dugókból, be kell látnom, nem is olyan rosszak ezek. :-) 
Egyszerűsített-gyorsított verzióban készülhetnek úgy is, hogy filc helyett papírral borítjuk be a dugókat, a sipkákat pedig varrás helyett csak egyszerűen ragasztjuk, szintén papírból - a gyerekek úgy is nagyon fogják szeretni az őszi manókat :-)