2015. szeptember 25., péntek

Makksrácok


Az az igazság, nálunk a dekorációk között mindig annak van a legnagyobb sikere, amivel játszani lehet. Ezért bár a saját kedvemre is csinálok ezt-azt, mindig szem előtt kell tartanom a játszhatósági szempontokat, különben szemrehányó pillantások tömkelegét kapom. Ezért a legújabb őszi témájú dolog kifejezetten a játszhatóság jegyében készült - ezúttal nagyon laza és vigyori makksrácokat készítettem, akik az őszies jelleg mellett még kellő mozgathatósággal is rendelkeznek, sőt, bonyolult táncmozdulatokra is képesek, amivel minden bizonnyal elkápráztathatják szombat este a makkcsajokat :-)

 A srácok lényegét három hungarocelltojás képezte:





 Ezeket középbarnára festettem:





A makksapkát első körben kifejezetten realisztikusan akartam elkészíteni, fenyőtobozszirmokból, de úgy túlságosan nehéz lett volna a figura teste, és odalett volna a rongyláb-karrier. Így aztán filcből barkácsoltam nekik sipkát, mégpedig a következőképpen: barna filcanyagból vágtam egy olyan hosszú csíkot, ami bőven, ráhagyással körbeérte a tojások legszélesebb pontját. A csíkot aztán a tojás köré tekertem, éppen passzentosan: a filcgyűrűt pár öltéssel rögzítettem is, hogy ne bomoljon szét, végül pedig a tetejét beráncoltam, és az elkészült sipkát kifordítottam - a képen mindhárom fázis látható.





A sapperkéket  ragasztópisztollyal rögzítettem a tojásra, majd az összeráncolt filcrész közepébe szúrtam egy ágacskát.





Egyértelmű volt, hogy a lábak kulcsfontosságúak lesznek, így nagy gondot fektettem rájuk (na azért nem akkorát): a barna filcből köröket vágtam, ezeknek a széleit egy zseníliadrótdarab köré hajtottam, és szorosan elkötöttem hímzőfonallal.





Most már csak össze kellett állítani a kis laza makkfiúkat: a tojásba négy lyukat fúrtam, a két alsóba szúrtam a lábakat, a két oldalsóba pedig egy-egy rövidebb zseníliadrótdarabot nyomtam.
Szemnek a szokásos, irodai lyukasztóval kivágott, fehér festékpöttyel ellátott fekete kartonkorongocskát ragasztottam fel, megrajzoltam  a szájat, egy kevés hímzőfonalat ragasztottam a sipka alá, és ezzel el is készült mindhárom figura. 
Itt a képeken még egész kulturáltak, de az utolsó fotó elkattintása után hihetetlen hajlékonysággal ropták a Kisebbik kedvenc dalaira, egészen napnyugtáig :-)








































2 megjegyzés: