Gombdíszek

Már annyit áradoztam a házi porcelángyurmáról, hogy akár rá is unhattatok, de én még mindig nem, úgyhogy ez a bejegyzés is erről fog szólni :-) Még egy tavalyi karácsonyi vásárban láttam óriási, fából készült gombokat, amelyekkel ott fenyőfát dekoráltak - akkor rögtön el is határoztam, a következő évben a mi fánkon is lesznek gombok. Persze a karácsony még arrébb van, és én még véletlenül sem kezdek el így szeptemberben készülődni rá, nem, neeeeem. Az őszt is ki kell élvezni, és még el sem készítettem a szokásos őszi ajtókoszorúnkat, tehát egyelőre a karácsony meg sem fordul(hatna) a fejemben. De azért azok a karácsonyi gombok mégis egyre többször eszembe jutnak, és arra gondoltam, azért lehetne egy főpróbát rendezni a gombkészítésnek, nem fenyődíszként, nem, neeeem, hanem csak mondjuk csomagdíszként. Elvégre egész évben bármikor adhatunk ajándékot, amin mindig jól mutatna egy extra méretű gomb - legalábbis abból indulok ki, hogy én szívből örülnék neki, közel sem csak karácsonykor.
Így aztán nem is sokat tétováztam a dolgon, nálunk szódabikarbóna és keményítő mindig van betárazva, úgyhogy összedobtam a porcelángyurmát a már leírt módon, és nekiláttam.

Kellő kihűlés után kinyújtottam a gyurmát:

 Két, viszonylag nagy fánkkiszúróval kivágtam a formákat (persze szélesebb szájú bögre-pohár-üveg is megteszi):

A gombok belső peremét poharakkal formáztam meg - ezeket egyszerűen csak a gyurmakörökre nyomtam, persze nem nagyon, csak hogy a körvonal meglegyen.

A gomblyukakat filctollkupakkal és szívószállal lyukasztottam ki.

Sütőpapírral ellátott sütőlapra sorakoztattam a gombokat, és 50 fokos sütőben másfél órát szárítottam őket, néha meg-megfordítva, hogy a gombok mindkét oldalát érje a hő.

Miután kihűltek, fehérre és világosbarnára festettem a gombokat.

És persze volt, amelyiket ki is mintáztam, hogy ne legyenek teljesen egyformák.

És ezután már csak a főpróba volt hátra: teszteltem, hogy mutatnak a legegyszerűbb, legolcsóbb barna csomagolópapíron - és úgy érzem, nagyon is jól... őszintén szólva alig várom már, hogy egyszer majd a karácsonyfára is... :-)