Az idei őszi koszorú

Már töprengek egy ideje, milyen is legyen az idei őszi koszorú - először kicsit mesebeli hangulatút akartam, gombákkal és sünikkel, de végül egyszerűen természetes lett. "Csak" természetes, de mégis így a legszebb, sokféle terméssel, mogyoróval, gesztenyével, dióval, csipkebogyóval, a természet számtalan apró őszi ajándékával.  Egy bűnözés van csak rajta, a pici zöldalmák - de ezeket tavasz óta őrizgetem, hogy majd, majd az őszi koszorúra... így aztán mindenképpen ott volt a helyük, még ha nem is teljesen igaziak :-)


Szalmakoszorú volt az alap, amire dolgoztam:

 Ragasztópisztollyal rögzítettem mindent az alapra, elsőként néhány pirosodásnak indult levelet - ezeket csak azért tettem a koszorúra, hogy ha itt-ott a termések között átlátszik az alap, legyen benne rőt szín is, ne csak szalmasárga.

 Elkezdtem felrögzíteni a terméseket. Szinte mindenből a tavaly gyűjtötteket használtam, szándékosan - ha például megvártam volna a gesztenyeérést, és friss vadgesztenyéket tettem volna a koszorúra, két héten belül az összes lepotyogna. Ahogy elveszíti a nedvességét, megváltozik a térfogata, és egyszerűen leugrik a ragasztóról, ezért célszerű érettebb terméseket használni.

Így haladtam az alap beborításával, felrögzítve persze a különös gonddal őrizgetett zöldalmácskákat is.  :-)

 
 

 Egy kis idő és néhány ragasztópisztoly-patron elfogyasztása után befejeztem az alap beborítását.

 Még további csipkebogyókkal és faágszeletekkel egészítettem ki a látványt, ellenőriztem, nem maradtak-e nagyobb rések, majd felragasztottam az alap hátoldalára egy spárgából kötött akasztót, és ezzel el is készült az idei őszi ajtódíszünk. Én ezzel remélem, hogy szépséges, hosszú őszünk lesz - ez mind közül a kedvenc évszakom....