2015. május 14., csütörtök

Sirályok


A sirályokhoz fűző legemlékezetesebb élményem akkor történt, amikor évekkel ezelőtt Monacóban jártam. Az Oceanográfiai Múzeumban voltunk, kimentünk a tetőre, ahonnan csodálatosan szép panoráma nyílik a tengerre és a partra - és ahogy ott nézelődtünk elbűvölve, egyszer csak egy sirálysereg jelent meg mellettünk a levegőben. Egészen közel repültek hozzánk, és körbe-körbe szálltak körülöttünk, szürke-fehér gyűrűként. Az volt az érzésem, hogy ha kinyújtanám a kezem, megérinthetném a szárnyukat, olyan közel voltak... hihetetlen élmény volt. A varázs akkor tört meg, amikor kézbe vettem a fényképezőgépemet. Akkor hirtelen eltávolodtak, és hamarosan el is tűntek - az utolsó még visszanézett rám, és azt a pillantást le is tudtam fényképezni. De akkor éreztem azt, hogy bárcsak ne lennének fényképezőgépek - az igazi pillanatokat úgysem tudjuk soha megörökíteni képben, mert váratlanul érkeznek és tűnnek el, és néha lemaradunk róluk csak azért, mert a gépünk után kotorászunk... és azóta sajnálom szegény mániákusan fotózó turistákat, akik minden utazásukat egy fényképezőgép vagy egy tablet kijelzőjén keresztül látják, nem pedig a szemükkel. 
Úgyhogy ezt a bejegyzést a monacói sirály emlékének ajánlom, aki ráébresztett erre azzal a szigorú, mindent tudó pillantásával.





Most is ez az élmény jutott eszembe akkor, amikor valami sirályos dekoráción gondolkodtam - hiszen mindjárt itt a nyár, és ha nyár, akkor víz, és ha víz, akkor sirályok... több boltban is láttam nagyon szép sirályos díszeket, tudjátok, valami alap, azon egy rúd, azon egy sirály fából, szépen festve, biztos ti is száz ilyet láttatok - na de már megint milyen áron... Rendszerint ha egy csinos, de rémes árú dísztárgyat látok, azonnal harciassá válok, és rögtön gondolkodni kezdek a házi és költségkímélő megvalósításon. Most is ez történt, és végül elő is állítottam a magam sirályos díszeit - igaz, régi építőkockából, hurkapálcából és kartonból, de zéró költséggel, hiszen minden volt hozzá itthon.


Alapként tehát kopott, régi építőkockákat használtam:





Egy kicsit megcsiszoltam ezeket, majd fehér akril alapozófestékkel átkentem mindet - száradás után pedig világoskék festéket kaptak.


 


 Egy kiürült gabonapelyhes doboz hátlapjára sirályformákat rajzoltam (plusz egy szárnyformát), majd kivágtam őket  - ezeket terveztem sablonként használni.





 A sablonokat egy vastag kartonlapra helyeztem (egy papírtömb hátlapja volt korábban), és körberajzolgattam őket.





 Kivágtam a formákat.





Majd mindegyiket két rétegben lefestettem fehér akrilfestékkel, elöl-hátul.





 Utolsó simítás a madárkákra: egy kis szürke festék a szárnyakra, sárga a csőrökre, fekete a szemekre.





Azokra a sirályokra, amelyekhez külön készítettem szárnyat, vágtam egy nyílást, és ebbe csúsztattam a szárnyakat.





A sirályok készen, tehát visszatérhettem az építőkockákhoz: kézifúróval mindegyikbe fúrtam egy lyukat, és ezekbe illesztettem a hurkapálcákat.





A hurkapálcák végeit egy kicsit bevágtam, a vágásra egy pötty pillanatragasztót tettem, és ebbe illesztettem a sirályokat.
Ezzel el is készültek a sirálydíszek. 
Szeretem őket :-)








































5 megjegyzés:

  1. Nekem most különösen a bevezető tetszett, mert a fényképezésről ugyanez a véleményem, sokszor lemaradunk az igazán fontosról. Nagyon köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  2. I love your creativity. These seagulls are very creative and beautiful.

    VálaszTörlés
  3. Tetszik: az újrahasznosítás, az ötlet, és persze a sirályok. Tényleg szépek. A harciasság bennem is megvan, ráadásul az sk. dolgokat nem is unom olyan hamar meg.

    VálaszTörlés