2015. február 16., hétfő

Nyuszi újságpapírból és vattából


A minap láttam egy fehér törpenyuszit. Nekem persze van már egy nyuszim, mint tudjátok, de egy fehér füleske hihetetlen látvány, maga a megtestesült ártatlanság és bűbáj. Kigyönyörködtem magam a fehér nyuszi látványában, és én már tovább is léptem volna, ám a kicsik, akik szintén lenyűgöződtek a fehér bundától, rögvest rákapcsoltak, és bárkit elgyengítő érvek tucatjait sorakoztatták fel amellett, hogy nekünk miért is kellene még egy nyuszi. Persze mivel lelki szemeim előtt felsejlett a nappalit hamarosan elborító barna-fehér kisnyulak tömege, megacéloztam a szívemet, és a leghatározottabban nemet mondtam. Az én kicsijeimet viszont nem a könnyen feladós fajtából faragták, és az álláspontokat hosszasan egyeztettük - míg végül a felek úgy álltak fel a tárgyalóasztal mellől, hogy kompromisszumos megoldás született: az egyik fél ragaszkodott egy fehér nyuszihoz, de nem ragaszkodott ahhoz, hogy igazi legyen. A másik fél felajánlotta egy fehér nyuszifigura elkészítését gyurmából, mire az egyik fél a leghatározottabban tiltakozott, és kifejezte óhaját azzal kapcsolatban, hogy a nem igazi nyúl élethű méretű legyen, valamint hozzátette, "nem baj, ha nem játszós, csak dísz". A másik fél hosszas töprengés után kikötötte, hogy az "élethű méret" maximálisan egy holland törpenyúl körülbelüli mérete legyen, mire az egyik fél egyik és másik negyede egyeztetett egymással, és végül rábólintott a dologra - a megállapodás megköttetett. :-)

Ezután már "csak" gondolkodnom kellett, miből/hogyan is legyen az a rendes méretű nyúl, ami nem igényel semmilyen extra beruházást - végül is arra jutottam, lényegében újságpapírból lesz a nyuszi, amit vattával borítok be, és kész. Az elképzelés meglepően jól működött a gyakorlatban, igaz, ha kicsit több időt tudtam volna rászánni, a vattaborítást jobban kidolgoztam volna, de azért a végeredményt a Kisebbik így is boldogan szorongatta. És hát ez a lényeg :-)


Elsőként kikészítettem tehát jó pár újságot - azok a legjobbak erre a célra, amelyek nagyobb méretűek, fekete-fehérek és nem túl vastag lapokból állnak, de azért persze a színesekkel is lehet dolgozni.





Kivettem a kapcsokat az újságokból, és két lapot gombócba gyűrtem. Ezt csomagoltam be aztán az újabb lapokba, így egyre több réteg fedte a kezdeti kisgombócot.





Haladgattam tovább, míg a gombóc mérete el nem érte a reális nyuszifejnagyságot - ekkor a gombócot sokszor körbetekertem celluxszal minden irányból, hogy papírokat rögzítsem, ne bomoljon szét az egész.




 
Újabb kezdőgombócot formáztam, ezúttal a testnek - ezért a rétegek felpakolásánál már úgy igazítottam a formát, hogy hosszúkás legyen.
Amikor elkészült - ezt már nem volt olyan könnyű egyben tartani -, alaposan körbetekertem a celluxszal.





Visszatértem a fejhez: újabb lapokat hajtottam több rétegben hosszúkás rombusz alakúra, majd az így keletkezett két fület a fej két oldalára rögzítettem, szintén celluxszal (jó sokkal).





A továbbhaladásra két út kínálkozott: az egyik, hogy a fejet a testre ragasztom, és így egyben vonom be vattával. Végül a másik megoldás mellett döntöttem, tehát külön-külön borítottam be vattával a két részt: ragasztóstifttel nagyjából bekenegettem a formákat, a vattát vékonyabb rétegekre bontottam, és betekergettem a két félt.





Összepróbáltam a feleket, hogy mutatnak a legjobban mint nyusziforma - ezután az érintkező pontokon kicsit széthúztam a vattát, ragasztópisztolyból jó sok folyékony ragasztót nyomtam mindkét helyre, majd a két félt összeillesztettem.






Fekete papírból kivágtam a szemeket és az orrot - a szemekre fehér ceruzával egy-egy fénypöttyöt is rajzoltam, majd ragasztóstifttel bekentem, és a vattás felületre nyomtam.






Végül még zöld szalagból óvatosan kötöttem egy masnit a nyakára, és ezzel a nyuszi el is készült. 





A gyerekek tökéletesen elégedettek voltak a fehér nyuszival, aki most hol itt, hol ott tűnik fel a házban - akárcsak az Alice Csodaországban c. könyvben a Fehér Nyuszi :-)
Azért mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a vattával történő beborítás igényel némi türelmet, és a felső réteg persze erősebb behatásra el tud mozdulni - lehet fixálni úgy, ha körbetekergetjük fehér cérnával (ez persze kicsit látszani fog), vagy hajlakkal (akkor viszont elvész a puhasága). Igaz, nálunk minden fixálás nélkül is prímán egyben van még mindig a nyuszi, pedig mindig kap egy simogatást ettől-attól.... de persze leginkább húsvéti dísz céljára ajánlom, nem játéknak - bár mondom, nálunk valahol a kettő között van... :-)
























 









5 megjegyzés:

  1. Nagyon klassz lett a nyuszi,és örülök,hogy a felek meg tudtak egyezni és ismét helyre állt (a világ)harmóniája:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére mindkét félben nagy a kompromisszumkészség és óriási a szeretet :-)

      Törlés
  2. Jajjj de édes!!! :) Elfogadnék én is egy ilyen nyuszikát :)
    Nem pont ide tartozik, de úgy emlékszem (lehet, hogy rosszul?), hogy valamelyik régebbi bejegyzésben használtál spray formátumú lakkot. Ha tényleg így volt, azt honnan szerezted be és milyen volt? Vagy esetleg van ötleted, van-e ilyen valahol? Köszönöm előre is :) (jaaa és nem hajlakkra gondolok :D )

    Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És az igazi sokkal-sokkal édesebb :-)
      Hú, hát ez már jó régen volt - de ilyenkor mindig valamelyik barkácsáruházban (eddig mindig az OBI-ban...) veszek akril lakksprayt, hobbyboltokban sokkal drágábban adnak kisebb méretűeket.

      Törlés
  3. Nagyon jó!
    Én is ezeket a háziállatokat kedvelem, amelyik akkor mozog, ha arrébbteszem, és nem azt kell keresnek, éppen melyik bútor alá/mögé szökött el. :-)

    VálaszTörlés