Divatbabák fakanalakból

Kettővel ezelőtti olaszországi látogatásunkkor a helyi boltban - ahol mindenki a csodás olívabogyók, álomszép sonkák, mennyei zöldségek és gyümölcsök bűvkörébe került volna egy perc alatt - én több csomag natúr fa evőkanalat vettem, mert azonnal láttam magam előtt, hányféle fantasztikusan csodálatos kreatív célra fogom ezeket felhasználni, aminél klasszabbak itt a blogon még sosem voltak, ráadásul itthon még addig egyszer sem láttam hasonlóakat.
Hazaérkezvén aztán mondanom sem kell, az extraszuper ötletek egyike sem jutott már az eszembe, és ez azóta is így volt. A szépséges natúr fakanalakat persze nagy becsben tartottam (igaz, azóta már itthon is láttam ilyeneket...), de azon kívül, hogy a port néha lefújtam róluk, mást nem kezdtem velük. Már azon gondolkodtam, a következő gyerekbulin elhasználom arra, amire minden bizonnyal tervezték őket, de aztán egy borús, hangulatlenyomó napon dacosan arra gondoltam, mi lenne, ha csak úgy készítenék belőlük valamit, egyszerűen csak saját magam felvidítására - néha ilyen is kell :-) A tervet megosztottam a Nagyobbikkal is, aki erre lelkesen kijelentette, hogy akkor majd ő megmondja, mi legyen a kanalakból - úgyhogy végül divatbabákat gyártottam belőlük, a kis mini múzsa iránymutatásai szerint készült papírruhákkal. Abszolút haszontalanul, minden előzetes tervezéstől mentesen - de nem kell mindig megváltani a világot, igaz? :-)

Az engem lenyűgöző, a napfényes Olaszországból származó fa evőkanalak ilyenek voltak:

Ezeket a szokásos fehér akril alapozófestékkel lekentem:

Ezután pedig a kis divattervező-tanácsadó segítségével kivágtam mintás papírból a ruhákat, mindenféle kiegészítő részekkel láttam el őket, és persze megrajzoltam az arcokat is.

Útközben persze elmúlt a rosszkedv is, úgyhogy már ezért is megérte a dolog - és végre lett kellő inspiráció is: húsvétra cserépbe szúrható nyuszikat készítek a kanalakból :-)