2015. január 7., szerda

Cupido


A január igazi uborkaszezon kreatív inspiráció terén - még mindenki a karácsonyt hordozza a lelkében, és a fonalat is nehezebb felvenni, mint máskor. Lehet, hogy én is szögre akasztottam volna kis időre az ollóimat-ragasztóimat, ha nem jut eszembe az egyik barátom, aki már a kettővel korábbi szilvesztert is azzal az elhatározással zárta, hogy az elkövetkező évben megtalálja az igazit... de sajnos nem így lett, a dolog csak halasztódott, tehát a biztos sikerhez valószínűleg hiányzik még valami, no de mi, vajon. Boldog lennék, ha részem lehetne a bizonyos igazi felhajtásában, de a kapcsolatközvetítés nem az erősségem, tehát más módszer után kellett néznem - és eszembe jutott valami, amit azonnal el is kellett készítenem, mert ennek TÉNYLEG segítenie kell. Hiszen ki is menekülhetne meg az igaz szerelemtől, akinek maga Cupido áll a polcán? Ugye, hogy ugye? :-)

Az én Cupidóm persze nem márványból-rézből készült, mint megannyi ismert, ódon társa korábban, csak a rendelkezésemre álló szerény alapanyagokból, mint hungarocellgolyó és zseníliadrót, ámde a hungarocellgolyó akkor is maradt volna, ha a garázs egyik sarkában felcsapok reneszánsz mesternek - mert egy Cupido köztudottan gömbölyű, és ezt ezzel az alapanyaggal lehet maximális szintre hozni. Szóval az én kis nyílküldözgető hősöm extrán kerekded lett, és remélem, ez a képességeire is jó hatással van, a barátom pedig fénysebességgel találja meg az ő igaziját... A bizonyíték pedig, hogy mennyire bízom a gömböc Cupido képességeiben, az, hogy mindössze egyetlen nyilat bocsátottam a rendelkezésére - de tudom, hogy ezzel is simán célba talál, mint ahogy Bard sem nyúlt mellé Smaug esetében, bár elismerem, ez talán nem a legjobb hasonlat. :-)


Kiindulásként tehát két hungarocellgolyót készítettem elő:





 Az egyik golyóba egy fogpiszkálót szúrtam, és erre húztam a másikat, majd fehér akrilfestékkel átfestettem mindkettőt - így egy kicsit simább, egységesebb lesz a hungarocell felszíne.






A nagyobbik gömb alsó részét mogyoróbarnára festettem - a szín persze mindegy, a lényeg, hogy mégiscsak legyen egy kis ruha rajta :-)
Ragasztópisztolyt izzítottam, és a fej tetejére fehér zseníliapomponokat ragasztottam. A lábat barackszínű filcből vágtam ki, erre jó sok meleg ragasztót nyomtam, és ebbe ültettem a figurát - így szép stabilan megállt a lábán.





 Az íjat-nyilat hosszas töprengés után hurkapálcából és kétféle színű zseníliadrótból készítettem el - a zseníliarészeket pillanatragasztóval rögzítettem is a fapálcán.






 Fehér zseníliadrótból készítettem el a karokat, ezeket ragasztópisztollyal rögzítettem. Megrajzoltam Cupido pofiját alkoholos filccel, pici vattagombóc orrot is ragasztottam neki, és persze kapott némi rózsás pírt is az arcára - ahogy a köldökről sem feledkezhettem el. :-) 
Végül halványkék pöttyös papírból kivágott szárnyakat is ragasztottam a hátára, és ezzel el is készült ő, a szerelemszakértő - szívből remélem, hogy nem hiába :-)






























3 megjegyzés:

  1. Jaj de kis Édi!!!! :-) Vele biztos célba ér a Barátod! :-)

    VálaszTörlés
  2. Nekem nem egy hölgyismerősöm (barátnőm/kolléganőm) van, aki szintén az igazit keresi. Sokat gondolkodtunk rajta (a kapcsolatban élők), hogy miként lehetne segíteni nekik...

    Remélem a Te kis Cupidod szerencsét hoz a fiatalembernek! :-)

    VálaszTörlés