A tavasz hírnökei

Igen, persze tudom, hogy a tavasz még hetedhét országon túl jár, de valahogy ez velem mindig így van: ahogy elmúlik a szilveszter, néhány hétig még türelmesen viselem, hogy tél van, aztán elkezd bennem mocorogni a kisördög, hogy ezzel az erővel már jöhetne is a tavasz, ennyi bőven elég volt a hidegből és hasonlók. Hozzá kell persze tennem, hogy egyáltalán nem a téllel van alapvető gondom ilyenkor, mert a havat például nagy boldogsággal fogadnám, de a hideget bizony nagyon nem szeretem. Ezért aztán elábrándoztam egy kicsit azon, mi lenne, ha a tavasz hírnökei már itt kopogtatnának az ajtón...  és persze ki is vagyok én, hogy elűzzek egy ilyen gondolatot? Így hát elővettem ezt-azt, és némi töprengés után elkészítettem néhány viráglányt - amíg várjuk a havat (de nem a hideget :-) ), ezekkel is beérjük tavaszügyben.

Kiindulásként elővettem néhány préselt papírgolyót, valamint vágtam egy jó hosszú szál zöld pékzsineget:

Ha már viráglányok, a színes krepp-papír sem maradhat el: minden színből sok-sok levelet vágtam ki (ha összefogjuk a papírt sok rétegben, egy éles ollóval ez csak két másodperc).

A papírgolyókon lévő lyukba ragasztópisztollyal berögzítettem egy darab kettéhajtott zsinórt:

Vágtam egy celluxcsíkot, és óvatosan lefektettem úgy, hogy a ragadós fele legyen felül. Erre helyeztem a krepp-papír levelek végeit, egymás mellé, szorosan - a cellux elején és végén egy kis szakaszt üresen hagytam.

A celluxcsíkot, rajta a levelekkel, feltekertem a dupla zsinórra, szorosan a papírgolyó alatt:

Vágtam egy rövidebb zsinórdarabot, és hátul a golyó alá ragasztottam.

Az így keletkezett két "kart" lehajtottam, és a felsőtestet betekertem egy keskeny zöld krepp-papír szalaggal, aminek az egyik oldalát papírragasztó stifttel kentem be.

Következhetett a sipka: ehhez egy szélesebb zöld kreppdarabot vágtam. A közepét kissé beragasztóztam, erre fektettem egy kettéhajtott zsinórdarab két végét, majd az egyik véget megtekertem (ahol a zsinór kijön), így alakult ki a sapkacsúcs. Közben persze érdemes rápróbálni a golyóra a másik véget, hogy jól passzoljon a sapka alja - mindezt azért írom ilyen bőbeszédűen, mert ezt az egy fázist elfelejtettem fotózni, de ti már rutinosak vagytok, és egészen biztosan tudjátok, hogy mire gondolok :-)
Amikor kész a sapeszke, ez is felragasztható (szintén ragasztópisztollyal):

 És innentől már csak az élvezetes szépészeti beavatkozások vannak hátra: a virágszoknya széthajtogatása szirmonként, valamint a kis viráglány arcának megrajzolása - fekete és piros tűfilc, valamint piros ceruza az arcpírnak.
Ha kellően gazdagon bántunk a szirmok adagolásával, a lányka meg is áll a szoknyáján:

Először csak három lánykát terveztem készíteni, de persze nagyon megtetszett a dolog (és elég gyorsan lehet velük haladni), így végül öten lettek a tavasz nagyon korai hírnökei - de a azért egy kis havat még ők is megnéznének, ebben biztos vagyok :-)