2014. november 28., péntek

Várjuk...


Remélem, rendes mennyiséggel érkezik, mert annyi tervünk van vele... de azt mondják, nincs már messze. :-) 



Kosztolányi Dezső: Téli alkony


  Aranylanak a halvány ablakok…
  Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
  fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
  a hósík messze selymesen ragyog.

  Beszélget a kályhánál a család,
  a téli alkony nesztelen leszállott.
  Mint áldozásra készülő leányok,
  csipkés ruhába állanak a fák.

  A hazatérő félve, csöndesen lép,
  retteg zavarni az út szűzi csendjét,
  az ébredő nesz álmos, elhaló.

  S az ónszín égből, a halk éjszakában
  táncolva, zengve és zenélve lágyan,
  fehér rózsákként hull alá a hó.











4 megjegyzés:

  1. "Szárnya van, de nem madár,
    repülőgép, amin jár,
    szél röpíti, az a gépe,
    így ül a ház tetejére.
    Ház tetején sok a drót,
    megnézi a rádiót,
    belebúj a telefonba,
    lisztet rendel a malomban.
    Lisztjét szórja égre-földre,
    fehér lesz a világ tőle,
    lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
    fehér már a város tőle:
    ..... "

    VálaszTörlés
  2. Babits Mihály: Halavány téli rajz

    Milyen fehér csöndesség ez!
    Messze házunk télben ül.
    Gyere az ablakhoz, édes!
    Csókolj meg és nézz körül.
    Süt a nap, elállt a hó már,
    mégis pelyhek hullanak:
    puhán, halkan, pehelymód száll
    pillanat és pillanat.

    Gyere, édes, az ablakhoz,
    tekints szét az udvaron!
    Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
    szőnyegen még semmi nyom!
    Csak a kis szolgáló lába
    rajzolódik halavány,
    s elvész, mint a Szaharába
    egy zarándok karaván.

    Szalma közt fagyottan áll a
    kert füzes mélyén a kút,
    intve dermedt jégszakálla,
    hogy az év, mint óra, fut.
    Jertek apró, jertek sűrű
    pillanatok pelyhei
    jobban, mint e szalmagyűrű
    szívünk kútját védeni.

    Milyen furcsa füstünk árnya
    a túlsó tető haván:
    mintha távol emlék szállna
    rokon szívbe tétován.
    Ki gondolhat ránk e csöndben,
    míg körülvattáz a hó?
    Titkos lánc nyúl át a földön
    összekötve, aki jó.

    VálaszTörlés
  3. Nemes Nagy Ágnes: Hó

    I.

    Ez a zuhogó némaság
    nem is tudom hogy hallom-e
    ez a homályos hófehér
    nem is tudom hogy látom-e
    Csak a fenyő csak a tető
    a körvonal amelyre hull
    amint a dolgok szélein
    megáll és megvilágosul

    II.

    Amint a dolgok ormain
    a körvonal amelyre dűl
    amint egy keskeny átmenetben
    leszáll leszáll megtestesül

    III.

    Mint ami régen készülődött
    mint ami régen várakozva
    úgy hull, mint ami végleges
    az olvadékony évszakokra

    VálaszTörlés
  4. Gábor Andor: Esik a hó

    Ablakokon jégvirág van,
    Művészkedő hideg csípte.
    Domblejtőjén hóból dunna,
    Faágakon hóból csipke.
    Milyen fehér csöndesség ez!
    Képzelhetsz-e ennél szebbet,
    szemnek, szívnek ékesebbet?
    Ennél békességesebbet?

    VálaszTörlés