2014. október 16., csütörtök

Termésfüzér


A következő ötlet igazán nem az én érdemem, minden elismerés a természetnek és az ő ezerszínű őszi öltözékének jár. Mostanában bármerre kirándulunk, mindenhol terméseket és leveleket gyűjtögetünk (hohó, milyen jó lesz őszi koszorúra! hűűű, milyen jó lesz adventi koszorúra! tyűha, ez meg milyen jó lesz nemtudommégmire!), és aztán képtelenek vagyunk (no jó, igazából én) várni egy ilyen alkalomra... amikor legutóbb nézegettem az összegyűjtött terméskészletet, szinte sajgott a szívem, hogy milyen szépek, és most éppen semmire sem lehet felhasználni őket (a család esküszik, hogy eközben kiszakadt belőlem egy halk és panaszos "nyiiiiiiii") - hiszen olyan SOK volt, és mind olyan SZÉP, barna-vörös-sárga-narancs-mindenféle őszies színű. És akkor hirtelen arra gondoltam, de hiszen a legeslegegyszerűbb megoldás, ha ezekből a csodás őszi kincsekből füzért készítek, amit aztán a bejárati ajtó köré akasztok - készséggel beismerem, ez egy teljesen kézenfekvő dolog, tudom, hogy nem találtam fel vele semmi újat, de mégis, olyan boldoggá tett a gondolat, hogy azon nyomban neki is kezdtem.


Kikészítettem az első adag terméskészletet, valamint két kupac színes levelet:





 Kézifúróval lyukat szúrtam a termésekbe:





Vastag fonalat húztam egy nagyobb tűbe, és a dupla fonalat áthúztam egy átlyukasztott makkon - a végét sokszorosan elcsomóztam, hogy véletlenül se csússzon át a lyukon:





Szépen egymás után felhúztam a fonalra a terméseket úgy, hogy mindegyik után mindig egy-egy levelet fűztem fel. A fenyőtobozokat persze nem lyukasztottam át, ezeket egyszerűen csak körbehurkoltam a fonallal kétszer, így is stabilan tartott.





Lépésről lépésre haladva tovább növeltem a füzért:





Csakhamar elfogyott az első körben kilyukasztgatott terméskészlet - amíg a következő adagot lyukasztottam, addig felakasztottam az elkészült részt kint egy akácágra - ott aztán annyira festői látványt nyújtott a késő délutáni napsütésben, hogy le is kellett fotóznom :-)










Így haladtam tovább a füzérrel, míg el nem érte a tervezett hosszúságot. Bevallom, az utolsó lyukasztáskörnél igénybe vettem az Ő segítségét is, mert addigra már alig éreztem a kezemet (újabb nyiiiiii :-) ), de mindent beszámítva az egész gyorsabban elkészült, mint vártam.
Ilyen lett a termésfüzér (egyes apróságok szerint terméskukacka):

















A füzért aztán többféle dekorációs célra fel lehet használni - én tartottam magam az eredeti elképzeléshez, és az ajtó köré került, mert jól mutat ott, és legalább a kis kertészfiú nézegetheti őket a koszorúról :-)

Úúúgy szeretem az őszt, nagyon, nagyon....



















 







4 megjegyzés:

  1. Szép lett! A legjobb, h terméskukacka :-D :-D

    VálaszTörlés
  2. Igenigen, nekem is be kellett látnom, hogy pont olyan :-)

    VálaszTörlés
  3. Bevallom, többnyire nem is az elkészült "csodák" miatt olvasom eme blog-ot, hanem a benne rejlő lelkesedést, és az izzó-pezsgő szavakat értékelem nagyra. Azt a választékos és szeretetteljes stílust kedvelem benne, amitől valahogy az ember bensejében melegség támad, és magához öleli a világot. Legalább arra a tíz percre, amíg az írás végére ér.
    Tetszett a kukacka, bár nekem inkább egy kínai sárkány jutott róla eszembe, valamint, hogy ebből is lehetne kirakni betűket - lásd pár bejegyzéssel korábban.
    Egy Kockásfülű Apuka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kockásfülű Apuka, köszönöm a kedves szavakat - nagyon jó érzés volt olvasni. A kínai sárkányos hasonlat is nagyon tetszik, simán el tudnék képzelni hozzá egy nagy lapulevelekből készült fejet :-)

      Törlés