2014. október 17., péntek

Boszorkány macskával


Rendszerint nagy rokonszenvet érzek a boszorkányok iránt, legyen szó akármilyen lepattant vasorrú bábáról vagy a szuperokos Hermione Grangerről - de az összes boszorkány közül, akikkel csak találkoztam, a legnagyobb hatást Margaret Hamilton tette rám az Ózban, gonosz nyugati boszorkányként. Az ő alakítása annyira egyben volt, ijesztő és boszorkányos, rendelkezett seprűvel, rémisztő hangja volt, ráadásul még ZÖLD is, aminél hatásosabb arcszín kevés létezik - ezért aztán ha azt hallom, "boszorkány", már látom is magam előtt Ms. Hamiltont, ahogy karcos hangján károgva a frászt hozza szegény ártatlan Dorothy-Judyra.
Ezért aztán amikor elhatároztam, hogy idényjelleggel készítek egy boszorkányt, rögtön tudtam, hogy zöld lesz az arca, lesz seprűje és csinos csíkos harisnyája - tehát teljesen átlagosan boszorkányos lesz. :-)

 Elővettem egy használt agyagcserepet, valamint egy nagyobb hungarocellgolyót:





A cserepet feketére, a golyót zöldre festettem.





Amíg száradtak, süthető gyurmából megformáztam az orrot, a cipőket és a kezeket (ezekbe fúrtam is egy-egy lyukat, hogy később bele tudjam majd szúrni a zseníliadrótot), valamint két fület is, de ezek valamilyen rejtélyes oknál fogva lemaradtak a képről (boszorkányos dolog, hihihi!). A lényeg, hogy ezeket aztán 100 fokon félórán át sütöttem, majd megvártam, míg teljesen lehűlnek.





A megszáradt cserépre pillanatragasztóval rögzítettem a zöld golyót:




 Elkészítettem a boszorkánysüveget: vágtam egy kört fekete filcanyagból, aminek a közepéből kivágtam egy sokkal kisebb kört. Egy nagyobb körnegyedből meghajtottam a kalap felső részét, és ragasztóval rögzítettem - végül erre a kúpra ráhúztam a lyukas kört.





 A lábakhoz - a csíkosharisnya-hatás eléréséhez - két-két zseníliadrótot tekertem össze, narancssárgát és lilát. A karokhoz két-két azonos színű, kisebb darab zseníliadrótot tekertem össze - majd az összes dupla drótvéget beragasztottam a cipőkbe és kezekbe fúrt lyukakba.






 A zöld hungarocellgolyóra középen összekötött fonalszálakat ragasztottam. A szemek fehér papírból készültek, fekete filctollal megrajzolva. Felragasztottam a füleket, végül kivágtam fekete papírból a szájat, majd néhány szeplőt is rajzoltam az arcra. 






 A kalap karimájának belsejét beragasztóztam, és a fejre nyomtam - szintén pillanatragasztóval rögzítettem a karokat. Egy régi kötött pulóverujjból levágtam egy csíkot, jól meghúztam, és az így keletkezett sálat a boszorkány nyakába kötöttem.






 A lábak felső végeit összetekertem, majd ragasztópisztollyal a cserép belsejébe ragasztottam.






 Azért szeretem a zseníliadrótot egyébként, mert ezzel például a figura lábait igazán csinosan keresztbe is lehet tenni - olyan boszorlányosan :-)






Felültettem egy polcra, de valahogy azt éreztem, hiányzik mellőle valami. Készítettem egy seprűt összekötött kerti gallyacskákból, amelyeknek a közepébe egy színes pálcikát ragasztottam, de még mindig hiányérzetem volt. Nektek nem? :-)





Hát ugye, hogy egy fekete macsek kell még oda? - csaptam a homlokomra, és már mentem is az én kedves gurigáim egyikéért, aminek a tetejét a már jól ismert módon ívesen visszahajtottam, és az egészet nyomban feketére is festettem.










 A cicának elkészítettem a pofiját különféle papírdarabkák felragasztásával:






A guriga hátuljára fúrtam egy lyukat, ebbe egy fekete zseníliadrótot szúrtam, és ezzel a macsek is elkészült - rögtön oda is surrant a gazdája mellé. :-)














Hogy az i-re feltegyem a pontot, kikölcsönöztem a Kisebbiktől a múltkor elkészített kindertojáspókok egyikét, és ezt a varázsos duó mellé lógattam.
Be kell látnom, sokkal barátságosabb boszorkány lett, mint Margaret Hamilton, bár fele annyira sem csinos, mint Hermione - de azért rögtön felsorakozott melléjük a szívemben... :-)
















10 megjegyzés:

  1. Nekem még egy kormos-füstös kondér is hiányzik :) meg esetleg egy denevér. De amúgy nagyon patent baba-jaga.
    Először egyébként azt hittem, a macsek töprengőn a fejét vakarja, de aztán rájöttem, hogy az a farka. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg a farka, de attól még vakarhatja vele a fejét, azon töprengve, hol is lehet az a kondér :-)

      Törlés
  2. Nagyon cukik így együtt különösen! Ismét köszönöm, hogy mosolyt csaltál az arcomra!
    Ili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszettek! A mosoly a legnagyobb eredmény :-)

      Törlés
  3. Nagyon jó fejek, de én nem tudom veled a lépést tartani a sok-sok ötlet megvalósításában :( De raktározom a jövőre nézve amikor majd sok időm lesz (=nyugdíjba megyek vagy ilyesmi) és akkor ezt is meg KELL csinálnom! Nagyon tuti! A macska farkára én is azt hittem, hogy a fejét vakarja :D

    VálaszTörlés
  4. Biztos, hogy boszorkány? Olyan aranyos :))

    VálaszTörlés