2014. május 27., kedd

Kislámpa 2.0


Fiatalkorában mindenki követ el hibákat, és ez alól én sem vagyok kivétel. Igaz, sosem hallgattam Bros-számokat, nem tetováltattam magamra forradalmi jelképeket, és sosem roptam egyetlen asztal tetején sem, de például megvettem egy rémes narancssárga kislámpát, amivel nehéz ma már szembenézni. :-) A kislámpán minden narancssárga volt: narancssárga műanyag lámpatest (narancssárga!! műanyag!!), narancssárga harmonikahajtásos papírbura (harmonikahajtásos!!), narancssárga összekötő drót (ennél még a Bros is jobb lett volna). A napra lehetett nézni tehát, de a kislámpára biztosan nem,  retinaromboló narancssárga színével minden egyéb tárgyat elnyomott maga körül. És hihetetlen, de nekem tetszett annak idején. Szerencsére azonban a korral az ember ízlése jelentős előrelépésen megy át, így mire a kislámpáról lekoszlott végre a narancssárga papírernyő és elszakad a narancssárga drót, hirtelen arra ébredtem, hogy utálom ezt a színt, és a lámpatestet száműztem egy szekrény mélyére. 
Azóta sok év eltelt, és lehet, hogy a kislámpa maradványa egyszer s mindenkorra ott is marad a szekrény alján, ha egy üzletben nem találok egy 200 Ft-ra leárazott, nagyon egyszerű kis műanyag lámpaburát. De találtam és megvettem, a kislámpa pedig kapott egy új esélyt a továbbélésre a konyhapulton - az inspirációt pedig egy szalvéta adta, amit Andi barátnőm hozott nekem Cannes-ból. 

Szóval, a kislámpa maradványát ezen a fotón megtekinthetitek:





Mit is mondhatnék - mindenkinek vannak mellényúlásai. :-)
Ezt az ernyőt vettem pedig 200 Ft-ért, és ezt akartam felhasználni:





És végül a szalvéta, ami az utolsó hiányzó láncszemet adta:





Először is szétszedtem a lámpatestet, lebontottam róla a műanyag ernyővázat, és szürkére festettem akrilfestékkel (az árnyalat saját keverés):





A lámpaburát papír és cellux segítségével modelleztem - erre azért volt szükség, hogy a szalvétákat méretre tudjam vágni. Modellezés nélkül nem lehetne követni az ernyő ívét, így viszont egyszerű volt megállapítani, mekkora szalvétadarabok kellenek az ernyő beborításához:




 



Az ernyőt szakaszosan bekentem dekupázsragasztóval, és ráhelyeztem a három szalvétadarabot.





Teljes száradás után levágtam a feleslegesen túllógó szalvétadarabkákat, még egyszer átkentem dekupázsragasztóval az ernyőt, és ezzel el is készült a lámpa új ruhája. Ebben a formában tökéletesen jól illik a konyhába - és bár sok évet kellett várnia a megújulásra, azt hiszem, nem tett neki rosszat a metamorfózis... :-)

















23 megjegyzés:

  1. nekem is volt ilyen kislámpám, az első szerzeményeim között volt:-)))) és ugyan már az enyészeté lett, én ma sem találom cikinek, bár kétségkívül szebb és elegánsabb amit készítettél:-)
    dolinka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekem is valamelyik legelső saját fizetésemből lett :-) Én már nehezen békélnék meg vele, jobban szeretem így, és legalább nem a szekrényben hever :-)

      Törlés
  2. És idézi a régi énjét, amikor világít! :) Csodás lett!

    VálaszTörlés
  3. Szia! Jól sikerült az "átváltozás". A végeredmény szívet melengető lett :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy így látod, én is így érzem :-)

      Törlés
  4. lehet, hogy nem csak szívet melengető lesz:(
    jól látom, hogy a búra váza műanyag? atyám

    VálaszTörlés
  5. ja, jobban megnéztem láttam, hogy azt kicserélted, akkor hajrá, klassz lett:))))))))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igenigen, ezt is a gyenge pontok közé soroltam, úgyhogy a műanyag váz ment a szelektívbe :-)

      Törlés
  6. Szerintem azzal a narancssárgával az égvilágon semmi baj sem volt. Az én konyhámba nagyon illett volna, mert a sok halvány mellett a narancssárga a "szín" benne. Persze, nem rossz az átváltozás eredménye, elegáns is, és az a lényeg, hoyg neked úgy jobban tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, ez így van, mindenkinek más az ízlése... én idővel nagyon megutáltam a narancssárgát, de ez tényleg egyedi dolog, van, aki a sok fehéret-szürkét-krémszínt nem szereti, én pedig odavagyok érte :-)

      Törlés
    2. Az vagyok én. Aki a szürkét-krémszínt-fehéret nem szereti. És a barnáról azt gondolja, az nem szín, hanem betegség! :)

      Törlés
  7. Nagyon jó lett :) Dekupázsolt lámpaburát nem bántja a melegség?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :-) Nem, már korábban próbáltam más lámpán is, és simán működik!

      Törlés
  8. Nekem is jobban tetszik így. Nagyon tetszik ezzel a szalvétatechnikával.
    Az én lápám is egy hasonló változáson ment keresztül, ugyanezzel a lámpaburával. :))

    http://erikamunkai.blogspot.hu/2014/04/olvasolampam-diy.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tiéd is nagyon szép lett, nagyon hangulatos a burán átszűrődő lilás fény! És gyönyörű cseppmentesen festetted, pedig az nem könnyű :-) És az oldal fejlécén lévő spulnik, jaj, jaj, jaj!! Annyira szeretnék én is ilyeneket!! :-)

      Törlés
    2. Nekem is jobban tetszik így. Pedig ezen is műanyag volt, csak tejfehérben.
      A spulnikat és cérnákat (ettől többet mint ami a fejlécen van) a szó szoros értelmében fillérekért vettem meg a Vaterán. Ki kell fogni. Ezt is csak véletlenül találtam meg.

      Törlés
  9. Szia! Szuper lett! Rám is vár egy ilyen projekt. :) Hol lehet kapni ilyen burát? Vagy hogy keressek rá a neten? :) Előre is köszönöm! Szép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Niki! Örülök, hogy tetszik, sok sikert a tiédhez is! Még régebben vettem a KIK-ben, de Erika írta a blogján (fentebb), hogy ő a Jyskben vett ugyanilyen 300 Ft-ért, mindenképpen nézd meg ott is, hátha van még!

      Törlés
    2. Voltam ma mindkét helyen, de sajnos nem volt... :( Szomorú vagyok...

      Törlés
  10. Nagyon szép meleg fénye van! Én mondjuk a narancssárgát is szeretem:)

    VálaszTörlés
  11. Nekem ma is narancssárgaként működik és szeretem, bár a buráját már szívesen lecserélném, kicsit viharvert, de de maradnék az eredeti narancs színnél:)

    VálaszTörlés