2013. február 22., péntek

8.


Vajon van még bármi a világon, ami olyan varázserővel bír, mint a gyerekek puszija? Akármilyen elcsigázottan érek is haza a napi munkából, ha ők odaszaladnak hozzám, valahogy minden gond lényegtelen lesz, és újra nagyon lehet hinni abban, hogy a világ gyönyörű...
Amikor megszületett a Nagyobbik, és kézbe vehettem, az első, ösztönös cselekedetem felé egy puszi volt. Óvatos puszi, mert annyira cseppnyi kis arca volt, és aludt is, de azt a finom puhaságot nem lehet elfelejteni... sokszor mondtam, hogy a saját kisbabában az a legjobb, hogy annyiszor és annyi puszit lehet neki adni, amennyit csak akarunk. Én rengeteget puszilgattam az enyémeket, és így van ez a mai napig. Még nem annyira nagyok,hogy elhúzódnának, még nem sok nekik, most még odabújnak és minden annyira kerek és tökéletes... azt hiszem, amikor felnőnek, a sok-sok puszit lesz a legnehezebb elengedni.

Mostanában gyakran gondolok arra, meddig tart még az a boldog időszak, amíg még mi vagyunk a gyerekeink számára a nagybetűs Legfontosabbak...? Nézem őket, ahogy cseperednek - olyan kedves ez a szó, és annyira kifejező, nagyon szeretem - és érzek belül valami megfogalmazhatatlan szorongást, hogy nemsokára majd elindulnak, úgy igazán, és mi csak a háttérből vigyázatjuk a lépteiket, aggodalommal telve, de ezt hősiesen eltitkolva. A Kisebbik a maga majdnem hat évével még teljesen a mi kicsikénk, és a ma nyolcéves, komoly elsős Nagyobbik is még az, de nézem, ahogy az osztálytársaival beszélget és viháncol, és érzem, ahogy közben telnek-rohannak a pillanatok...
És tudom, hogy amikor eljön a leválás, borzasztóan fog fájni, hogy sokszor nem tudtam velük lenni akkor, amikor szükségük lett volna rám, mert dolgozni is kell, kötelezettségeket teljesíteni, sok-sok apróságot elintézni, miközben az ő gyerekkoruk éppen most van, és minden perccel elmúlik belőle egy visszahozhatatlan alkalom arra, hogy együtt lehessünk.

Furcsa, de ahogy nőnek, egyre jobban hiányoznak, ha nincsenek velem. Napközben, a munkahelyemen mindig alig várom, hogy elindulhassak értük, és este, amikor lefeküdtek, alig várom, hogy kora reggel álomittasan-kócosan megjelenjenek... a reggeli öleléseknél és pusziknál nincs semmi puhább és boldogítóbb. Ilyenkor annyira, de annyira mindegy, mennyi gondunk van, csak arra tudok gondolni csordultig telve hálával, hogy a legszebb dolog az életemben, hogy anya lehetek.
Remélem, hogy valamennyire meg tudok felelni ennek az adománynak, bár tudom, hogy utólag majd azt mondom, bárcsak jobban csináltam volna... igaz, még hosszú az út, még van időm, és ez jó, mert bőven van mit tanulnom tőlük. De nyolc év már eltelt, és ez szinte hihetetlen. 

Ma nyolcéves lett a kislányom - észrevétlenül vált az én első kisbabámból okos és a világ dolgaiban már jártas nagylánnyá. Ahogy ő változott, úgy változtunk mi is, én és Ő - milyen messze van már az első, háromtagú családként eltöltött esténk, amikor még csak szerettük azt az ismerős-ismeretlen kisbabát, de nem tudtunk róla semmit. Amikor még a pelenkázás és a fürdetés is olyan idegenül új dolog volt, a mozdulatok igyekvően ügyetlenek, az éjszakák álom közben is figyelőek... messze van, és közben mégis most volt, talán tegnap vagy tegnapelőtt, miközben ma reggel már rutinosan indul az iskolába, még búcsút int, de már újságolja az osztálytársainak az ő apró híreit, szabályosan gömbölyű betűkkel ír mondatokat, összead és kivon, a haja derékig ér... én pedig  úgy visszatartanám az időt, hogy ne fusson így, mert még nagyon sok összebújást, elsuttogott titkokat és számlálatlanul adott és kapott puszit szeretnék, mert nincs semmi a világon, ami ezeknél a pusziknál értékesebb lenne.
Isten éltesse a mi édes Nagyobbikunkat!








64 megjegyzés:

  1. Nagyon boldog szülinapot kívánok szeretettel, Isten éltesse a lánykádat erőben, egészségben! :) Akárhány évesek is a gyerekeink, mindig a mi kislányaink és kisfiaink maradnak! Engem apukám a mai napig kislányomnak hív, és én ezt úgy szeretem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, drága Hankka! Igen, én is látom a szüleimen, hogy ugyanúgy a kicsijüknek látnak ma is, de most már annyira értem ezt...

      Törlés
  2. Fantasztikus amit írtál !!
    Nekem 2 fiam van Ők már nagyok !
    A kicsi a nyáron lesz 15 a nagy most volt 24 éves !!
    Nagyon nehéz hogy lassan mindkettő kirepül !!!
    Csak meg kéne néha állítani az idő kerekét !!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is szeretném, persze nem örökre... csak a gyerekkori édes pillanatok tartanának kicsit tovább, az olyan jó lenne.

      Törlés
  3. Te jó ég! Csendes zugolvasód vagyok, aki néha idetéved - és most a könnyeimmel küzdök. Ez annyira szép volt! Köszönöm az élményt és boldog születésnapot a Nagyobbikodnak (aki nagyjából egykorú az én legkisebbjeimmel...).
    Szeretettel,
    Szitya

    VálaszTörlés
  4. Isten éltesse sokáig!:) Boldog születésnapot neki!:)
    Annyira szívemből szóltál... mindenben. Még a gyerekeink is majdnem hasonló korúak. És ugyanezeket érzem, ugyanezeken gyötrődöm én is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! :-) Akkor tényleg ugyanabban a helyzetben vagyunk..

      Törlés
  5. Így ismeretlenül isten éltesse sokáig a nagylányt!:)

    VálaszTörlés
  6. Valahova már én is írtam üzenetet, de úgy látszik, nem ide... na akkor még egyszer! Nagyot sírtam az írásodon, aztán egy még nagyobbat az én Nagyobbikom (13 év, dörmögős hang, bajuszárnyék az orr alatt) vállán... szegény, csak nézett, hogy végleg bekattant az anyja...
    Boldog szülinapot a Nagylánynak,legyen még sok-sok finom puszitok!!!
    Köszönöm ezt a ma esti élményt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De biztosan érezte az a nagyfiú, hogy az anyukája csak nagyon-nagyon szereti... Istenem, bajuszárnyék! Mindjárt felmegyek, és összepuszilgatom az én is hatéves kerekfejűmet :-)

      Törlés
  7. Megkönnyeztem :-)

    Nagyon boldog születésnapot a Nagyobbiknak :-)

    VálaszTörlés
  8. Boldog szülinapot a Nagylánynak!
    Nekem egy majdnem 7 évesem van, és egy majdnem 6 hetesem. Most tűnik föl, így, hogy a kicsi is megszületett, hogy a majdnem 7 már nem is olyan kicsi fiú..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Gondolom, hogy így tényleg látványosabb az évek száma... jaj, egy ilyen hathetes nekem is nagyon kellene, egyre inkább szeretném :-)

      Törlés
  9. Isten éltesse sokáig!Sok boldogságot kívánunk Nektek!

    VálaszTörlés
  10. Kedves Levendulalány!

    Mindig a mi kis gyerekeink maradnak, akár hány évesek is!
    Az én nagy fiam (21 éves, egyetemista, már külön él, de naponta jön enni) ma az ölembe nyomorog és puszit kér.
    - Anya, ha te 80 éves leszel és én 60 én akkor is az öledbe fogok ülni....

    Minden jót Neked és a kislányodnak is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gesztenyeszív, akkor valamit nagyon-nagyon jól csinálhattál... én is így szeretném! :-)

      Törlés
  11. Boldog szülinapot a nagylánynak! Az enyémek 22 és 24 évesek, de ha bánat éri őket, most is az "ölembe" ülnek, (mellém ülnek, de a fejüket vállukat a karomban tartom) és a puszi és simogatás most is enyhíti a fájdalmat. És nagyon igaz az is, amit Hankka írt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó erről olvasni, hogy nem törvényszerű a puszik rohamos csökkenése az évek múlásával... ebben fogok bízni, meg persze próbálok is majd tenni érte. Imádom ezeket a puszikat, no :-)

      Törlés
  12. Isten éltesse a gyönyörű kislányodat! Könnyes szemmel olvastam ezeket a sorokat, hiszen az én drága Eszterkém a te kislányoddal egyidős ( bár ő novemberi gyerek) Veled együtt érzek:) és ez olyan jó...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm a nevében is... valahogy azt érzem, ez a nyolcéves kor olyan igazi nagy változás már, te nem így látod...?

      Törlés
    2. Valóban, változás. A kis barátnők, barátok(!) érett gondolkodás ( egy 8 éveshez képest).Annyira aranyosak...:)

      Törlés
  13. Tudod, annyira jó, hogy Te vagy! Olyan gyönyörűen tudod megfogalmazni azokat az érzéseket, amiket ugyan nem mondok ki, de mindennap érzem őket! Az én csemetém nemrég lett 11 éves, és amit írtál, itt visszhangzik bennem... Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat és nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánok a leánykádnak! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bennem is érlelődnek ezek a gondolatok egy ideje... és most már biztosan nem is múlnak el, ahogy megy előre az idő. Köszönjük szépen!

      Törlés
  14. Ha tudnék ilyen szépen fogalmazni, akkor pont így írtam volna le az érzéseimet, ahogy Te tetted, és igen, én is könnyeztem.
    Nekem 3 éves a kisfiam, a bölcsiben 3 kislány dongta körül a farsangon, de ő engem választott. Jól esett, de elszorult a szívem, hogy vajon meddig lesz így? Tudom, hogy ez az élet rendje, de azért igyekszem kihasználni ezeket a korai éveket sok-sok puszira, összebújásra, hajba-szimatolásra, ölelésre...
    Nagyon sok olyan boldog szülinapot kívánok még a Nagyobbiknak, amikor lesz lehetősége odabújni az édesanyjához!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igenigen, minden percet, minden pici alkalmat ki kell használni az összebújásra, mert tényleg ki tudja, meddig lehet ezt így,ennyiszer... jaj, nagyon nem akarok lemondani erről!!

      Törlés
  15. ó de szép, megkönnyeztem. igen, az az első puszi a pici arcára, és a sok sok puszi, meg mikor odaszalad, átkarolja a lábam: anya mesélj. meddig tart? én is sokat gondolok erre. mert sokszor nehéz, h még pisilni sem enged ki, éjjel is mesét kér...de mi lesz, ha nem tudom, hol lesz éjjel, kivel, mikor jön....Én is félek ettől, de majd szeretném jól csinálni, remélem, akkor is közel maradunk, és remélem, talál maga mellé jó embereket, akik szeretik. ez a dolgom, hogy ebben segítsem, nem az, h magam mellett tartsam...nagyon nehéz, és nagyon csoda az anyaság.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, így van, ahogy írod, nem ott tartani kell őket majd, hanem mindig ott lenni menedéknek... de nagyon nehéz most még elképzelni azt, amikor majd messziről kell kéznél lenni. De az idő persze mindig okosan rendezi el a dolgokat, és ez biztosan egy lassú folyamat, aminek nem élesek a fokozatai... és bízunk benne, hogy jól csináljuk majd. Én szeretném, de nem bánom, ha lassan jutunk el odáig...

      Törlés
  16. Engem is megpityeregtettél. Az én nagylányom áprilisban lesz 8 éves, a kicsikéim pedig 2 hét múlva 4. Isten éltessen Titeket!
    Annyira jó arányban adagolod az ilyen típusu írásokat és a kreatív ötleteidet! (bár mostanában receptet picit keveset kapunk.) Nagyon szeretek ide jönni. Minden jót neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen, Mariann! És nagyon örülök, hogy szeretsz idelátogatni, szeretettel várlak mindig!

      Törlés
  17. Óóó Te Levendulalány! Látom előttem már sokan írták, de muszáj nekem is leírnom: potyognak a könnyeim az írásod olvasása közben, annyira szívemből szóltál! Ugyan az én kislányom még "csak" most lesz 3 éves, szeptembertől óvodába megy és annyira, de annyira így érzek én is! Köszönöm ezt a bejegyzést, nagyon jól eset, még ha el is áztattam közben a billentyűzetet :) Isten éltesse a Ti kicsi nagylányotokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az óvodába kerülés is nagy váltás, tudom, nekem az is egy elszakadásos lépés volt... persze ez az élet rendje, de azért nekünk, anyáknak ezek mind próbatételek. De edződünk, igaz...? Nagyon köszönjük a gratulációt!

      Törlés
  18. Szívemből szóltál! Isten éltesse!

    VálaszTörlés
  19. Gratulálok a születésnaposnak és az egész családnak!
    A mi lányunk két hét múlva lesz 25 éves... Visszatekintve erre a (hihetetlen gyorsan elrepült) negyed századra annyit mondhatok, hogy a legeslegjobb döntésünk az volt, hogy a lehető legtöbbet szeretgettük, aludtunk-játszottunk vele. Egyke ugyan, de a szeretgetések ellenére nem lett nyafogós, két lábon áll a földön, szinte mindig vidám, nagyon jó a kapcsolatunk, két éve együtt él a szerelmével, júliusban lesz az esküvőjük.
    Szóval, hipp-hopp eltelnek az évek és ami megmarad bennük és bennünk, az a számtalan szeretetben együtt töltött óra. Ez az aranyfedezete a jövőnek. Ez ad biztonságérzetet a gyerekeknek és kiapadhatatlan örömforrást mindannyiunknak :)
    Kívánom, hogy Te, kedves Levendulalány, családod és az olvasóid minden napja örömben teljék!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de jó neked, tudsz valamit!! irigylem a lányodat és téged is!

      Törlés
    2. Köszi :)
      Persze a szeretetteli órák nem azt jelenti, hogy mind nehézségek nélküli órák voltak, mert abból is volt-van jónéhány, mint mindenkinél.
      Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem kell szégyellni, ha a gyerek velünk alszik, ha - úgy hisszük - későn válik le rólunk. Mindez sokkal-sokkal gyorsabb folyamat, ha az egész életet nézzük. Néha fárasztó, olykor kifejezetten nehéz szülőnek lenni.
      Képzeljétek el, hogy tíz-húsz év múlva mire fog emlékezni a csimotátok, mit fog emlegetni. Nem arra gondol majd szívesen, hogy az anyu meg az apu mit nem engedett meg, hiába vártam, nem mesélt, milyen borzasztó volt vigyázni a ruhámra játék közben stb.
      Nagyon klassz, amikor azon nevetünk, hogyan esett bele a felmosóvödörbe; miként térdepelt rajzszögekbe, amikor az édesapjával székhuzatot húzott át; mennyi mesét találtunk ki vasalás közben; hogy elalváskor, miközben apukája masszírozta a talpát, anyukája mesélt és ő tekergette az anyukája orrát vagy haját - és még számtalan élmény.
      Persze azt hinnénk a kamaszkort taposva, hogy mindezek nem számítanak, kitörlődik belőlük. Akkor épp talán igen. Mi is éreztük úgy, hogy elhaladunk egymás mellett, valami félrecsúszott, nem jól csináltuk. Nyilván volt ilyen is. Aztán szépen "felnőtt" szülővé cseperedtünk és ő is haladt a korral, átesett a serdülésen és most újra jó és mindenre, az égvilágon mindenre emlékszik. És hihetetlenül jó érzés látni, hogy mennyi mindent átemel a mi értékrendünkből, a szokásainkból az ő külön életükbe. Hogy újra bennünket hív először, kérdez meg, ha tanácstalan.

      Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam, csak szeretnélek megerősíteni Benneteket abban, hogy ne hagyjátok magára a gyerekeiteket. Tapasztalatunk szerint nem lesz semmi hátrányos következménye, ha dédelgetitek, ha szeretgetitek, ha nem hagyjátok - lelkileg - magára. Nem kell szuper szülőnek lenni, csak hallgassatok a szívetekre! :)

      Törlés
    3. Bea, kár, hogy nem lehet a kommenteket kiemelni, szívem szerint minimum piros hátteret raktam volna mögé, mert ezt kötelező lenne mindenkinek elolvasni! Nagyon-nagyon egyetértek veled, csak te már azt is elmondhatod, sikerült jól csinálnod... így szeretném én is.

      Törlés
    4. Én is köszönöm Bea!Kisgyerekesek mindent meg tudnak osztani egymással,de kamaszos szülők szégyenlik a dolgokat,ugyanis mindenki magában keresi a hibát,hol rontotta el!Igen,igaz,nekem is a puszi hiányzik a legeslegjobban! 1 felnőtt és 2 kamaszlányom van.16 éves a legkisebb,de szinte ellök ha közeledek!Tiszta ciki neki minden! Pedig nemrég még bezabáltam amikor a kezeim közé került:)♥ 18 évesem lassan lassan enged "újrapuszilni",és hallgat is rám.Tehát elhiszem neked,hogy serdülőkorból kikerülve visszatérnek.Igaz most még úgy tűnik mintha örökké tartana :( Picigyermekes szülőknek üzenem,tényleg használjatok ki minden percet,mert én is azt hittem pár éve hogy örökké tart ez az állapot :( L.Sz.

      Törlés
    5. Névtelen, szívesen!
      Igen, pontosan ez volt nálunk is. Elmúlik, biztos lehetsz benne! Sosem lesz már az a kicsike, de nagyon meghitt lesz újra a kapcsolatotok, hisz rájön arra, hogy Te ismered a világon a legjobban, Te szereted feltétel nélkül. Előtted mer gyenge lenni és elesett, ami - pláne a mai világban - nagyon fontos.
      Ha minden igaz, két-három éven belül nagyszülők leszünk :) Kicsit szorongok emiatt, de várom is, akkor majd megint lehet elmerülni a szeretgetésben :)

      Törlés
  20. Boldog születésnapot a lányodnak!!!

    VálaszTörlés
  21. Isten éltesse ! mi is puszilósak vagyunk, és ha ez vigasztal, az enyém 13 éves, fiú, és még mindig bújik és puszil! azt hiszem ha nem így lesz kicsit belehalok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nagy dolog, hogy 13 évesen még ilyen bújós... lehet, hogy akkor ez már mindig így is marad, szurkolok nektek! :-)

      Törlés
  22. Kedves Kifli-rajongók! lehet, hogy Levendulalány még nem is tudja, de ő a Bloggerina2013 -verseny különdíjasa.

    Szívből gratulálok neki, ha valaki, ő kiérdemelte. Mert a különdíjat a "közösségteremtő mester" kapta . És ő igazán az.

    http://bloggerina.nlcafe.hu/item/toplist#step1

    bloggerina2013.cafeblog.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És akkor még tényleg nem tudtam :-) Nagyon köszönöm!!

      Törlés
  23. Gratulálok Éva! Én is most láttam a bloggerina verseny végeredményét. Büszkék vagyunk rád! :)

    Edina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívből köszönöm, nagyon jólesik! :-)

      Törlés
  24. Szívemből szóltál Évi,de annyira...beálltam a sírosok közé a sorba :)Az enyémek ugyan még kisebbek,a nagy is "csak" 5 éves lesz hamarosan, de nap mint nap rájuk csodálkozok...életünk legszebb csodái ők és ha belegondolok hogy egyszer végleg kirepülnek a fészekből akkor összeszorul a szívem...tegnap egy szuper házibuliban voltunk és felvetődött a kérdés,ki a jó anya?Én erre azt mondtam hogy nem vágyok másra csak arra hogy ha majd felnőnek, a legerősebb emlékük velem kapcsolatban az legyen hogy mennyire szerettem/szeretem őket...
    És Isten éltesse utólag is a derékig érő hajú tündérkirálylányt, Neked pedig szívből gratula itt is!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, teljesen igazad van, ez a legfontosabb... a legtöbb, amit tehetünk, ez, hogy mindig tudják, ők a legfontosabbak és szemünk fényei. Jaj, de borzasztóan nagyon lehet őket szeretni...
      És köszönjük, köszönöm szépen!! :-)

      Törlés
  25. isten éltesse Őt, így utólag! ezt most megkönnyeztem...nincs is ennél jobb dolog a világon! bár miniLánykám van még, aki 2 és fél éves, de kb. születése óta rettegek a leválástól...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük nagyon.... akkor tényleg még sok-sok időtök van, és ez a kor az egyik legédesebb időszak. Úgy sajnálom, hogy mi már ezen túlvagyunk, de talán-talán, egyszer még lesz egy, akinél újra átélhetjük. Ti pedig élvezzétek ki minden pillanatát, szerintem ez az óvoda előtti időszak annyira különleges még...

      Törlés
    2. ezt most lájkolnám, ha tudnám :))))))

      Törlés
  26. Gratulálok a különdíjhoz, nagyon megérdemled!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy! :-)

      Törlés
  27. Nagyon igaz és gyönyörű, amit írtál. Pont így érzek én is. Eddig a két Tündérnek 4 szülinapja volt, és minden alkalommal megkönnyezem, hogy ilyen szerencsés vagyok, mert ANYA vagyok, és a gyerekeim annyi örömet adnak, mint senki a világon. Másrészt kicsit az elmúlt évnek is szólnak a könnyek, mert olyan gyorsan elrepül. A legcsodálatosabb két nap az életünkben az volt, amikor végre a kezünkbe vehettük Őket.

    Nagyon szeretem a blogodat, ha nincs időm gép elé ülni, akkor e-mailben olvasom a mobilomon :) A legjobb helyre került a Bloggerina 2013 különdíja. Gratulálok! És ne hagyd abba az írást, az alkotást és oszd meg velünk még sokáig! :)

    VálaszTörlés
  28. Pontosan egyidősek a Nagyjaink :) Boldogot a leánynak, Neked pedig őszinte gratuláció a különdíjhoz! Nagyon jó helyre került, szurkoltam :) És itt a helye a sok köszönetnek az inspirációkért (ill inkább a másik posztnál, de itt ragadtam az egyezés okán :))

    VálaszTörlés
  29. ááááá.......írtam egy nagyon hosszút.....és eltűnt :(

    VálaszTörlés