2012. május 31., csütörtök

Baglyos-papírgurigás mobil


Teljesen biztos vagyok abban, hogy már nagyon hiányzott nektek egy újabb gurigás ötlet. :-)
Ez a mostani mondjuk nem az a kimondottan villámgyors dolog, de annál kedvesebb - a mi Kisebbikünk azonnal nagy rajongójává vált, és sok-sok percen át képes figyelni.

Az ötlet eredete megint csak egy nagyon kedvező árú beszerzés volt: az egyik kreatív webáruházban 50 Ft/db áron lehetett venni kis baglyokat, gondolom, készletkisöprés okán. Nagyon helyes kis baglyok voltak, szépen kidolgozva, rokonszenves ábrázattal, úgyhogy mindenképpen szert kellett tennem jó néhányra... :-) 
Amikor megérkeztek a kis baglyok, rögtön éreztem, hogy az ilyen helyes kismadarak valami különleges felhasználást igényelnek. Úgyhogy arra gondoltam, mindegyik saját kis házat kap, a házakból pedig egy felakasztható mobil készül majd, ami minden bizonnyal nagyon szépen fog mozogni, ha légáramlat éri.

És ez azon rtika ötletek egyike volt, ahol a végeredmény egészen pontosan olyan lett, mint amilyennek elképzeltem - úgyhogy most éppen ez a kedvencem a dolgaim közül. :-)


Először is fogtam jó néhány darab vécépapír-gurigát, és lefestettem őket különböző színűekre.





Mindegyiknek a közepére egy sniccerrel - nagyon óvatosan - vágtam egy ablakot, és ki is hajtottam a széleket.

 




Következhetett a tető: kiválasztottam a szükséges mintás papírokat. A papír hátoldalára tettem egy kistányért, és körberajzoltam.





Aztán a kört megfeleztem egy ceruzával, és kivágtam az egyik félkört, majd összetekertem tölcsér formájúra, és egy pötty pillanatragasztóval rögzítettem. (A tölcséreket úgy hajtottam össze, hogy felül maradjon egy kis nyílás.)





A papírtölcséreket  a gurigák tetejére ragasztottam:





Mivel a baglyok sosem laknak vadiúj házakban, gondoltam, kicsit lelakottá teszem a gurigákat. :-)
Narancssárga papírra téglamintát rajzoltam:





Aztán mindenféle amorf alakúra vágtam a papírt, és a téglamintás darabkákat a gurigákra ragasztottam.
Az ablaknyílások közepére egy-egy pötty pillanatragasztót tettem, és ráültettem a kisbaglyokat.








Jöhetett a felakasztás: egy fonalat átvezettem a papírtölcsérek tetején, alul pedig kötöttem rá egy gyöngyöt, hogy biztosan ne csússzon ki felakasztáskor.





Vágtam egy hosszabb darab fonalat, és egy bot két végére kötöttem:





És innentől már csak annyi dolgom volt, hogy a házikókat felkötözgessem a botra, különböző magasságokba, és készen is lett a baglyos-gurigás mobil, a Kisebbik nagy-nagy-nagy örömére. :-)
















2012. május 30., szerda

Füzetdekor


Múltkor 90 Ft/db áron nagyon jó kis füzeteket sikerült vennem, aránylag soklaposakat, kulturált papírminőséggel - egyetlen hibájuk a koszosbarna egyszínű borító volt, ami az első pillanattól kezdve komolyabb optikai tuningért kiáltott.
Mivel a Nagyobbiknak vettem ezeket (aki fantasztikusan édes rajzregényekkel szokott megtölteni háromnaponként egy teljes füzetet), valami egyedi dekorációval szerettem volna ellátni a borítókat - és mert már olyan régen nyúltam az én dédelgetett mintás papírjaimhoz, gondoltam, itt az alkalom.... úgyhogy neki is kezdtem. :-)

Ilyenek voltak a külcsínre eléggé alulexponált, de belbecsben annál fejlettebb füzetek:





A mintás papírokból kivágtam néhány kisebb, szögletes formát:





Szépen elrendezgetve felragasztottam a papírdarabokat, közel egymáshoz, de azért kis helyet hagyva köztük - majd az üresen maradó helyekre is vágtam méretben odaillő darabokat.





Aztán fogtam egy fekete vékonyhegyű filctollat, és a papírnégyzetek széleire mindenhova apró vonalakat húzgáltam, szorosan egymás mellé - ettől olyan lett, mintha varrva lennének. :-)





Végül pedig ugyanezt megcsináltam a másik füzettel is, csak persze más színvilággal. Pontosan olyanok lettek a füzetek, mintha egy kisebb vagyonért vettem volna őket - rendkívül jó érzés, hogy csak én tudom, hogy mindössze 90 Ft-ba kerültek eredetileg :-)
















2012. május 29., kedd

Nagybörzsöny


Nemrég Nagybörzsönyben jártunk. Őszintén bevallom, még sosem hallottam erről a községről, most is csak azért került a látóterünkbe, mert kirándulást terveztünk valahova, ami nincs olyan nagyon messze - és amikor elénk került a "Hűvös pincék, forró kemencék" hagyományőrző rendezvény leírása, már maga a cím is meggyőzött minket. :-)

Nagybörzsöny a Börzsöny hegység nyugati szélén található, nagyon közel a határhoz és a Duna-kanyarhoz is - gondoltuk, már maga a természeti környezet is nagyon szép lehet, és ez valóban így is volt. Amikor pedig leparkolás után rögtön egy XIII. századi aprócska és gyönyörű kőtemplomra bukkantunk, éreztük, lesz itt még mit nézni... A templom előtti hirdetőtáblát végigböngészve máris beszereztük az első úticélt: a kiírás ugyanis arról szólt, hogy az egyik ház kemencéjében éppen akkor sült ki a börzsönyi kenyérlepény - úgyhogy hamarosan ott üldögéltünk egy barátságos magánház udvarán, és elégedett sóhajok közepette tömtük magunkba a frissen sült kolbászos-tejfölös kenyérlepényt, aminek az ízét nagyon nehéz lenne szavakba foglalni. :-)
Közben megtudtuk, hogy a faluban még három helyen sütnek különféle kenyérlepényeket és süteményeket, úgyhogy arra gondoltunk, úgy járjuk végig az utcákat, hogy közben érintjük az összes helyet, tesztelési célokkal. :-)

Így is lett, és hihetetlen élményekben volt részünk. Az egész falut belengi valami mesebeli hangulat, a lakók kedvességétől és barátságosságától pedig mindenki otthon érzi magát. Az 1851-ben épült ódon, de működőképes vízimalomban elhangzó ízes történetek, a szakértő idegenvezetés a hengerszékek között, a borászok közvetlensége és a szőlő iránti mindenek feletti tisztelete, a mézeskalácsos fiatalasszony csodálatos cukorcsipkékkel díszített műalkotásai, amelyekből muszáj volt hoznunk, akárcsak a bíborszínűen vöröslő borokból. És akkor még a világ legjobb limonádéjáról nem is szóltam, ami rózsavízzel és erdeigyümölcs-darabokkal készült...

Itt a kirándulók átforrósodott szőrű kutyájának kérés nélkül hoz egy vödör friss vizet a borász, a kenyérlepény mellé ingyen jár a szóda mindenkinek, a kerti vécé mellett egy széken vájdlingban tiszta víz, mellette tiszta törülköző és folyékony szappan... ahol a mézeskalácsos önzetlenül osztja meg a cérnavékony cukormázszálak titkát, ahol a pincét "Gondűzőnek" hívják, és ahol 50 Ft-ért lehet bort kóstolni. És mindenhol mosoly és nevetés - pedig nem gondolnám, hogy ennek a községnek könnyebb dolga lenne, mint a többinek....

Ha időtök engedi és éppen arrafelé jártok, látogassatok el erre a különleges hangulatú helyre... mondjuk éppen a nyár végén megrendezendő vadásznapon - mi biztosan ott leszünk. :-)














 













































































Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...