2012. április 28., szombat

Gumicsizma töltve


Egy vidám ötlet a nagyon napfényesnek ígért hosszú hétvégére, teraszra, erkélyre, szobasarokba, szöveg nélkül, csak képekkel, hiszen teljesen magukért beszélnek :-)

Használjatok ki minden napsütötte percet, azt hiszem, már nagyon ideje feltölteni magunkat D-vitaminnal.... Gyönyörű szombatot mindegyikőtöknek!




















2012. április 27., péntek

Fiús szobaajtóra


A gyerekszobákat mindig a szülők alakítják ki, sok szeretettel, határozott elképzelésekkel - és ahogy múlik az idő, a szoba egyre inkább eltér a kiinduló állapottól, és felveszi a kis lakó karakterét. De ez persze éppen így jó, hiszen "az én házam az én váram" elv csak érvényesüljön a gyerekeknél is, úgy fogják magukat otthon érezni a szobájukban. Az pedig külön jó, ha már a gyerekszoba ajtajában biztosra vehetjük, hogy milyen belső jellegzetességekkel rendelkezik a kis tulajdonos - nálunk például a rajzolásért rajongó, meséket kitaláló Nagyobbik ajtaján több A/4-esből álló, saját gyártású papírképregény fogad. 
A Kisebbik még ennyire nem önálló, viszont arra a kérdésre, hogy mit szeret a legjobban csinálni, azt a választ szokta adni: "Autókkal játszani. És játszani autókkal. Meg autókkal is." - ezért aztán az ő szobája ajtajára készült a következő ötlet, ami az összes autózni szerető kisfiú szívéhez közel állhat. :-)

Nem kell hozzá más, mint egy szürke nagyobb méretű karton, egy kevés sárga papír, papírragasztó, pillanatragasztó és néhány kisebb méretű, könnyű kisautó.


A szürke kartonra halványan rajzoljuk elő a gyerkőc keresztnevének kezdőbetűjét úgy, hogy a betű "vonalai" kb. 10 cm szélesek legyenek (a mi esetünkben az Á betűt kellett így felvázolni). Éles sarkok helyett mindenhol gömbölyítsünk:





Vágjuk ki a betűt:





A sárga papírból vágjuk ki a sávcsíkokat - a kanyarokban figyelni kell a görbületekre -, és papírragasztóval tegyük fel ezeket a kartonra:





A kisautók kerekére tegyünk pillanatragasztót, és ragasszuk fel őket az utakra. Ha biztonsággal megszáradtak, a kartonbetűt helyezzük fel gyurmaragasztóval az ajtóra - és ezzel készen is van a betű formájú díszautópálya.

Aki igazán különlegeset szeretne, az a kisfia monogramját is elkészítheti így, vagy ha két kisfiú van egy szobában, akkor a két kezdőbetűt is fel lehet használni - a két betű csatlakoztatásával már egészen látványos kis autópályát lehet készíteni a gyerekszoba ajtajára. :-) 
















Ezt az ötletet sok más hasznos olvasnivalóval együtt megtalálhatjátok a www.imami.hu helyi oldalain is, ha megkeresitek a főoldal térképén a saját lakhelyetek szerint illetékes helyi információs weboldalt!



2012. április 26., csütörtök

Papírvirággömbök


Új szenvedélyem van. Kész, teljesen legyűrt. Függő vagyok. Ha látok egy új, érdekes mintájút, KELL. És ettől nem lehet ám szabadulni, mert egyre több helyen vannak ott, nonstop kísértést jelentenek. Már gondoltam, hogy elmegyek az Anonim Mintalyukasztó-függőkhöz, hogy hátha tudnak valami jó tippet adni, hogyan lehet ellenállni mondjuk egy puzzle formájú mintalyukasztónak...

Igen, a mintalyukasztókról van szó, egyszerűen beszippantottak. Ma azt álmodtam éjjel, egy asztalnál ülök, és egy hintaszék formájú mintalyukasztóval lyukasztok és lyukasztok és lyukasztok. És ez nekem jó! Ez biztos nem normális dolog, de közben pedig úgy meg tudom érteni magamat... és ki értsen meg engem, ha nem én? :-) Egészen csodálatos dolognak látom, hogy egy papírdarabot egyszerűen becsúsztatok a lyukasztóba, megnyomom, és alul kipottyan egy tökéletesen vágott, formás darabka, virág vagy csibe vagy angyalka vagy bármi...

Legutóbb a fent említett puzzle formájú mintalyukasztó akart velem hazajönni, valamint egy igazán csinos, ötszirmú virágokat gyártó darab. Azt hittem, egyből a puzzle-formájúval kezdek majd valamit, mert az olyan hihetetlenül jól néz ki, de nem... ugyanis az egyik fiókomban három egyforma hungarocell-golyóra bukkantam, és nem volt több kérdés. Már csak három színes-mintás lapot kellett kiválasztanom, és máris onthattam a lyukasztóból a szépséges és szabályos kis virágokat, hogy aztán rákerülhessenek a gömbökre... 

Egyébként a mintalyukasztásban van valami stresszoldó. Az alkotás teszi vagy a nyomkodás? Nem tudom, mindenesetre engem teljesen kikapcsol... vagy ez nagyon átlátszó és gyenge érv az újabb és újabb mintalyukasztók beszerzéséhez? :-)


Ez a mostani mintalyukasztó 2,5 cm széles kis virágokat tudott készíteni - a hungarocellgömb pedig 8 cm átmérőjű volt:





Kikészítettem egy doboz gombostűt, és elkezdtem gyártani a virágokat. Persze, nem ennyit, mint amennyi a képen van, hanem nagyjából százszor ennyit :-) (Egy A/4 méretű mintás lap kellett az egy gömb felületére elegendő virágmennyiséghez.)





Elkezdtem felgombostűzni a virágokat a gömbre - átfedéssel, hogy a fehér felület lehetőleg ne nagyon látsszon ki.





És persze addig folytattam a stresszoldó tűzdelést, amíg a gömb szépen virágba nem borult.





Olyan sikerélmény volt az első gömb látványa, hogy gyorsan elkészítettem a másik két mintás lapból is a többit is. Igaz, volt segítségem is: a Nagyobbik nagyon profin lyukasztott és tűzött, így aztán nincs irónia a "gyorsan" mögött. :-)





Selyemszalagból kötöttem három masnit még - a gömbökre tűztem egy hosszabb szalagot akasztónak, a rögzítés elfedésére pedig rátűztem a masnikat is.

Az igazat megvallva, egyszerűen gyönyörűek... de komolyan. Úgy örülök, hogy vannak...















2012. április 25., szerda

Szívből


Van egy műanyag szívforma a konyhaszekrényben, talán szív alakú csokit lehetne vele készíteni, nem tudom, mert sosem használtam semmi effélére :-) Viszont amikor legutóbb a kezembe akadt, azt éreztem, igazán luxus kihasználatlanul itt tartani egy gipszöntésre is igazán nagyszerűen alkalmas formát... csak éppen azt nem tudtam, mit is tudnék kezdeni egy igazán szép méretű (kb. 12 cm átmérőjű) gipszszívvel. 

Ahogy töprengtem, arra jutottam, igazából esküvőre lenne igazán jó ajándék egy ilyen szív, valahogyan szépen dekorálva... és ekkor már nagyon őszintén bántam, hogy a legutóbbi esküvőre, amin voltunk, nem vittem egy ilyet az ifjú párnak. A pár menyasszony fele Eszter volt, akit sok évvel ezelőtt ismertem meg a munkahelyemen, és nagyon-nagyon megszerettem - úgyhogy arra gondoltam, nem számít, hogy az esküvő konkrétan két évvel ezelőtt volt, akkor is elkészítem nekik ezt a gipszszívet, enyhe késéssel, de annál nagyobb szeretettel :-)


Ez volt az a bizonyos forma, amit megtaláltam:





Kikevertem a gipszet nagyjából tejföl sűrűségűre, és teletöltöttem a formát - a légbuborékokat kiütögettem belőle rögtön:





Hagytam száradni egy egész napot, hiszen elég nagy gipsztömbről van szó - aztán krémszínű akrilfestékkel lefestettem. Amikor ez is megszáradt, alkoholos filccel rárajzoltam a mintát:





Egy árral (de bármilyen hegyes, jól kézben fogható szerszám megteszi - persze kellő óvatossággal kell vele bánni) kivéstem a két betűt. Ez eltartott egy ideig, mert nem volt egyszerű az íveket kialakítani - szerintem egy profi vésnök szívszélhűdést is kapna a formáimtól, de a szakértelmemből ennyire futotta, viszont a szeretet nem engedte, hogy feladjam :-)

Amikor készen lettem a betűkkel, fehér lakkfilccel még áthúztam őket - és ezzel készen is lett az én időben némileg lemaradt, de annál nagyobb örömmel készített ajándékom Eszternek és Andrásnak :-)












2012. április 24., kedd

Hollókő


Hétvégén Hollókőn voltunk. Már többször jártunk itt, de ez nem az a fajta hely, amire rá lehetne unni... eddig mindig olyankor voltunk itt, amikor az utcákon hömpölyögtek a turisták - most viszont egy nagyon csendes, nagyon álmos, teljesen néptelen pénteki Hollókő fogadott minket, ahol csak a saját lépteinket hallottuk a girbegurba köveken. 

A szüleim egész hétvégére vállalták a kicsiket, és ez most óriási ajándék volt nekünk... kézenfogva sétálhattunk, ami nekünk nagy élmény, mert mindig egy-egy maszatos kezecskét fogunk, egymásét csak nagyon ritkán. :-) Beülhettünk nyugodtan vacsorázni, senkit sem kellett nevelni az asztalnál, nem kellett sietni, reggel nagyon sokáig alhattunk, sok-sok kilométert gyalogolhattunk az erdőben, és senki sem furakodott közénk, ha puszizkodtunk :-) Imádom a gyerekeimet, és nagyon szeretek velük lenni, ugyanakkor ezek a kettesben töltött pillanatok annyira, de annyira csodálatosak tudnak lenni... és aztán persze ugyanilyen boldogság volt újra látni, ölelni őket, rácsodálkozni, milyen szépek, nagyok, okosak, és megintcsak rájönni arra, úgy vagyunk kerek egész, ha négyen vagyunk.

Szóval, Hollókő tényleg csodaszép - ha valamelyikőtök nem járt még arra, akkor mindenképpen érdemes egyszer úticélként kitűzni, annyira nincs is vészes távolságra Budapesttől. Gyerekekkel is nagyon jó program, hiszen ott a vár, az erdőben pedig van egy gyönyörű új tanösvény - egy nagy, tekintélyt parancsoló fakapun át lehet ide belépni, amitől egy kicsit olyan Alice Csodaországban érzésem volt :-)  A tanösvényen van erdei játszótér, kötélpálya és sok információ az erdő életéről, de már csak a csodaszép természeti környezetért is érdemes ellátogatni ide. Végtelen nyugalom, lombsusogás és madárdal, utána pedig a faluban egy jó kis palócleves egy finom nógrádi szelettel... kell ennél több? :-)




































































2012. április 23., hétfő

Tűpárnasüni


Emlékszem, annak idején az egyik abszolút favorit iskolai ajándéktárgy anyák napjára a tűpárna volt. Vicces volt, ahogy varrni egyáltalán nem tudó gyerekek próbáltak két anyagdarabot valahogy egymáshoz bűvészkedni, és persze mindig ugyanaz lett a vége: szegény tanítónők próbálták valahogy rendbehozni a teljesen amorf, kirojtosodott, szürkére mancsozott, itt durranásig teletömött, ott pedig ernyedten csüngő anyagdarabokat... az anyukák pedig mégis úgy, de úgy örültek neki. :-)

Sosem gondoltam, hogy ezek után valaha önként képes leszek tűpárnát eszkábálni, de az az igazság az, hogy amikor a Kisebbik kellően elnyűtte és kinőtte az egyik fekete zokniját, a lenti ötlet alattomosan nekikezdett a fejembe történő szivárgásnak, és miután bármenyit is vártam, nem volt hajlandó kikerülni onnan, megadtam magam, és nekiláttam, hogy huszonvalahány tűpárnamentes év után ismét nekilássak egynek. :-)


Múzsának kicsit szokatlanok, de ezek voltak az ihletadók:





A legjobb lett volna szivacsdarabkákat használni - ebbe sokkal könnyebb beleszúrni a tűket -, de nekem nem volt itthon ilyesmim, úgyhogy vattával kitömtem a zokni talprészét (nem szabad túl szorosan), a végét pedig elkötöttem befőttesgumival. Próbáltam süniformára igazítani a zoknit:





A  gumis részt behajtottam alulra, és erősen odavarrtam - ezután elvágtam a gumit, és ki is húztam. Még egy kicsit formázgattam a kitömött zoknit, hogy a lehető legjobban sünis legyen:





Felragasztottam pillanatragasztóval két szemet, aztán pedig egy gyöngyöt orrnak:





Beleszúrtam sok-sok gombostűt - az egyik első gombostűvel egy masnit is odarögzítettem :-) - és ennél több teendő nem is volt vele.

Ez egy tökéletesen haszontalan dolog, hiszen a gombostűket dobozban is lehet tartani - de nekem sokkal jobb érzés, hogy egy süni bundájaként tárolom őket, és ti pedig ezen már nem is csodálkoztok, hiszen ismertek :-)














Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...