2012. február 29., szerda

Húsvéti előhangulat


Tegnap tényleg betelt a pohár. Hó. Ilyenkor. Két nappal március előtt. A ragyogóan napfényes hétvége után. Hát erre egyszerűen szavak sincsenek. Szóval most aztán tényleg azt érzem, részemről tudomást sem veszek többé a télről, mert hát mindennek van határa, igaz? Amikor az ember lelkében bomlanak a rügyek, dalolnak a madarak és nyílik a hóvirág, olyankor igazán rémesen tapintatlan dolog a természet részéről bevillantani egy ilyen egész napos havazást. Úgyhogy csakazértis kizárólag a tavasszal vagyok hajlandó most már foglalkozni. Dühömben elővettem egy műanyag tálcát, bosszúsan ráhajigáltam pár kivágott figurát, és morcosan felakasztottam a falra - a tél pedig ezt akár hadüzenetnek is felfoghatja a részemről. Na! :-)

Ha van kedvetek, készítsetek ti is télkipateroló képet, remélem, hogy az együttes erő hatékony lesz a dacos téllel szemben... Ez akár gyerekekkel is könnyen-gyorsan kivitelezhető, hiszen csak papírból kell kivágni hozzá a részeket, és máris készen lesz egy vidám húsvéti csibés-tojásos falidísz, amitől legalább a lakásba beköszönt a tavasz - és remélem, nem kell már sokat aludni a tényleges kizöldüléshez sem.


Én egy ilyen műanyag tálcát használtam fel (de a legegyszerűbb eldobható papírtálca is tökéletes hozzá):





Színes-mintás papírokból kivágtam sok levélformát:





Gyurmaragasztóval felrögzítettem a formákat a tálcára:





Zöld papírból cikkcakkos fűcsíkokat vágtam ki, ezeket is gyurmaragasztóval tettem fel:





Majd kivágtam pár tojásformát is, ezeket "elrejtettem" a fűben. Piros és fekete filccel szemet és csőrt rajzoltam a csibéknek, a tálca hátuljára ragasztópisztollyal spárgahurkot erősítettem, és ezzel készen is lett a csakazértis tavaszos villámkép. :-)
















2012. február 28., kedd

Kugli az asztalon


Múltkor a japán babákról írt bejegyzésem kapcsán Zinaida írt egy fantasztikus ötletet, amire teljesen rá is kattantam: konkrétan azt, hogy az Actimel ivójoghurt kis fehér palackjai nagyszerű alapanyagot jelentenek különféle figurák készítéséhez. Azóta a barátaim gyűjtik nekem ezeket, úgyhogy már egészen szép kis mennyiség gyűlt össze a 10-12 cm magas fehér műanyag palackokból.... ezért hétvégén, amikor azt éreztem, jó lenne valami együtt játszható dolgot készíteni a kicsiknek, mindenképpen ezekből akartam kiindulni.

Ahogy pakolgatni kezdtem a kis palackokat az asztalon, négyzet alakban kirakosgattam egy párat, és abban a pillanatban megláttam a lehetőséget bennük. :-)


Úgyhogy kikészítettem 9 actimeles palackot magam elé, melléjük pedig 9 papírgolyót, és nekiláttam.





A palackok szájának peremét végigkentem pillanatragasztóval, rájuk helyeztem a papírgolyókat, és befőttes gumival rögzítettem száradásig.





Ezután fogtam egy tekercs piros szigetelőszalagot, és mindegyik figura nyakát körbetekertem velük. Kivágtam a lelógó sálszerű részeket is, ezeket is felragasztottam.





Pillanatragasztóval egy kevés fonalból hajat ragasztottam a babáknak.





Piros és fekete alkoholos filccel megrajzoltam az arcokat, valamint a gombokat:





Végül pedig kerítettem egy darab fehér négyzet alakú kartonpapírt, és felpöttyöztem rá a bábuk helyét.





Elővettem egy nagyobb hungarocell golyót, és így összesen félórai munkával készen is lett az asztali kuglijátékunk :-)

Nagyszerűen bevált a célnak megfelelően is, de megint úgy jártam, mint kb. mindennel - az alapos kipróbálás után a kicsik elhurcolták az összes kuglit, és a szobájukban többgenerációs családi házat építettek dobozokból a kuglinagymamának, a kuglinagypapának, a kugliapunak, a kuglimamának, a kugli-unokatestvéreknek, a kugligyerekeknek... úgyhogy ezek szerint ez egy töbfunkciós játék lett - éljenek a joghurtos palackok :-)




















2012. február 27., hétfő

Könyvtartó


Mindig van egy könyv, amit éppen olvasok. Persze, változó, hogy milyen gyorsan jutok el a könyv végére, van, amikor egy nap alatt kiolvasom, és van, amikor jó pár napig hever itt-ott a házban. Mivel folyton rohanok, a könyveket általában csak úgy leteszem kinyitva ott, ahol éppen tartok... ismertem valakit, aki ettől például falra mászott, és egyfolytában azt magyarázta nekem, a könyveket be kell csukni, és azért vannak a könyvjelzők, hogy megjelöljük, hol tartottunk, mert a könyvnek fáj, ha így kinyitva kell tengődnie.
Ekkor jöttem rá, hogy a világ két részre osztható: a könyvjelzősök meg a nem könyvjelzősök táborára. Én egyértelműen nem könyvjelzős vagyok - néha próbálkoztam ezzel-azzal, áruházi blokkal, félbehajtott vécépapír-darabkával, hajcsattal, szóval ami éppen a kezem ügyébe került, de gyanítottam, könyvpártoló ismerősömnek ezek sem merítenék ki a "könyvjelző" fogalmát, a könyvek pedig csakhamar megintcsak félbehajtva, arccal lefelé hevertek az éjjeliszekrényemen.

Kénytelen voltam belátni, nekem ez a megoldás tetszik. Próbálok arra gondolni, a könyvek arra vannak, hogy olvassuk őket, de azért egy kicsit nyom a lelkismeret, amikor így látom őket lecsapva. Pár hónappal ezelőtt egy designoldalon láttam egy ék alakú csodaáramvonalas tárgyat, aminek éppen az volt a funkciója, hogy rá lehet helyezni a kinyitott könyvet, és így mégis méltó körülmények között pihen a könyv a következő olvasásig. Tetszett az ötlet, de mivel a minimalista tárgyak esküdt ellensége vagyok, nem foglalkoztam többet vele - amikor viszont ma a babakönyveket válogattam ki a gyerekkönyvek közül, és találtam egy belül nagyrészt megevett, viszont teljesen ép borítójú, néhány kartonlapból álló Babart, váratlanul eszembe jutott az a spéci designtárgy meg az ő hasznos funkciója - és nekiláttam, hogy elkészítsem az én könyvbarát tároló megoldásomat.


A könyv mellé kerítettem egy fadobozt:





A dobozt lefestettem krémszínű akrilfestékkel.





A doboz két felső párhuzamos élét vastagon bekentem pillanatragasztóval, és a könyvet kinyitva rányomtam pár percig, míg teljesen oda nem tapadt. (Könyv hiányában nagyon kemény kartont érdemes használni.)





A könyv tetejére fehér hullámkartont ragasztottam, majd körbevágtam, pontosan a könyvtető méretére.





Színes papírból és hullámkartonból kivágtam az ablakot, ajtót és a virágládát - ebbe ragasztottam egy kis levendulát is. :-)





És ezzel készen is lett a könyvtartó házikó. Tényleg nagyon praktikus, a félbehagyott könyvet csak ráteszem a tetejére, és mégsem hányódik így erre-arra... én rátettem az éjjeliszekrényemre, és később még arra is rájöttem, a padlástérben zsepit is tarthatok - úgyhogy ez egy igazi 2:1 könyvkímélő megoldás. :-)















U.i.: Akármilyen jó megoldás, mégis megintcsak arccal lefelé porosodnak a könyveim... mert a Kisebbik még aznap lecsapott a könyvtartóra "Jaj, de nagyon édes babaházikó!" felkiáltással, és azóta a padlástérben teáztatja a Playmobil-figurákat.... de legalább a jó szándék megvolt bennem. :-)


2012. február 25., szombat

Szőnyeggombázás


Néha egy ötlet egészen váratlan hatásokra születik. Múltkor például üldögéltem a szép zöld szőnyegünkön, a kimosott ruhákat szortíroztam, aztán mivel elzsibbadt a lábam az üldögéléstől, nézelődtem egy kicsit, várva, hogy a bizsergetős hangyák elhagyják végre a talpamat. És ahogy ott nézelődtem, megállapítottam, hogy a zöld szőnyegünk abból a szögből pont úgy néz ki, mint egy mező, és már csak a gombák meg a katicák hiányoznak róla...

Szóval amikor a zsibi kiállt a lábamból, mentem, és tettem a kötelességemet. :-)


Először is kerítettem egy felesleges cd-t és egy darab rongyot.





A rongyot összehajtogattam úgy, hogy nagyjából félgömböt formázzon. Ráhelyeztem a cd-re, és ezt celluxszal sokszor körbetekergettem, jó szorosan, ezzel is tovább formázva a félgömböt.





Kerítettem egy fehér anyagot (konkrétan egy régi textilpelust). Ráfeszítettem a félgömbre, és alul egy gumival szorosan elkötöttem. A felesleges anyagot levágtam.





Fogtam egy kiürült és tisztára mosott kis Actimel (joghurtos) műanyag palackot, a tetejére körben pillanatragasztót nyomtam, majd belecsúsztattam a pelusvéget, a cd-t pedig jól rányomtam, hogy megfogja a ragasztó.

Vágtam piros papírból néhány kört, és felragasztottam őket a kalapra.





Egy zöld papírcsíkot bevagdostam, és ezt is felragasztottam körben a kis palack aljára.





Alkoholos filccel megrajzoltam az arcát, és ezzel el is készült a gomba. :-) Rátettem a zöld szőnyegre, és annyira, de annyira édes látvány.... elhatároztam, még készítek párat, különböző magasságokban, és gombamezővé alakítom a zöld szőnyeget. De húsvétra készülődős dekorációnak is igazán megteszi... :-)












2012. február 24., péntek

Hangszerek házilag


A hétvégi szülinapi bulin nagy sikert aratott az a jelenet, amikor házilag készített "hangszerekkel" adták elő a gyerekek a Boldog szülinapot c. örökbecsűt. Az igazsághoz ugyan lényegesen közelebb állnék akkor, ha hangszerek helyett inkább zajkeltő eszközöknek titulálnám az említett tárgyakat... de persze a gyerekek nem ragaszkodtak a tökéletes hangzáshoz, és tényleg nagyon vicces hangokat tudtak előcsalni a pár perc alatt elkészített eszközökből, totálisan dallam- és harmóniamentesen. :-)

Mivel többen írtátok, hogy szívesen megnéznétek ezeket, következzen közülük néhány, bár igazából semmi különös nincs bennük, és valószínűleg ti is számtalanszor készítetettetek hasonlókat - de azért ez mindig jó móka.

A "hangszerek" elkészítése nagyon jó program lehet a gyerekekkel egy esős délutánon vagy akár egy egyszerű kézműveskedés jegyében is. Nagyon mosolygtatós látvány, amikor rájönnek arra, hangszereket nem csak boltban lehet venni... itt nálunk érdekes volt látni, ahogy a gyerekek némelyike teljesen megdöbbent azon, milyen hangokat lehet kicsalni hétköznapi tárgyakból.

Fontos, hogy az alapanyagok tökéletesen átlagos, minden háztartásban megtalálható tárgyak - szerintem azok a barkácsolások a legjobbak, amelyek nem igényelnek plusz vásárlást... így aztán semmi akadálya annak, hogy létrejöjjön egy spontán, egészen rendkívüli hangzásokat produkáló zenekar - bárhol, bármikor :-)


A mi hangszereink többek között ezek voltak (az elnevezések között persze fantázianevek is vannak):


1. Hárfa
Egy egyszerű képkeret kell hozzá és pár befőttes gumi - itt fontos, hogy a gumi a lehető legpasszentosabb legyen - minél nehezebben bírjuk felerőltetni a keretre, annál erősebb lesz a hang, amit pengetéssel tudunk kicsiholni belőle. :-)





2. Pénzcsörrentős ütős hangszer
Egy egyszerű, régi fémdobozkába tegyünk pár pénzérmét, aztán csukjuk be. Ha egy kis fakalapáccsal (vagy bármilyen jellegű ütővel) megütögetjük, minden ütésnél megcsörrennek belül a pénzek, és hozzá koppan a doboz teteje is - nagyon jól hangzik.





3. Csörgettyű
Vágjunk le pár spárgadarabot, és erős ragasztóval ragasszuk be két-két söröskupak közé. Ha van már így jó pár szálunk, kössük őket egy botra. Amikor megrázzuk a botot, és összecsörrennek a kupakok, kifejezetten kellemes hangja van, az egyik kedvencem. :-)





4. Ritmusdob
Két műanyag tányér közé szórjunk be két marék rizst, aztán a képen látható módon "varrjuk össze" a két tányért. (Egyszerűbb dolgunk lesz, ha varrás előtt pár ponton ragasztóval egymáshoz rögzítjük a tányérokat, így nem fognak elmozdulni varrás közben.)





5. Dobszerkó
Türelmes fülű családba ajánlott... Különféle méretű fémdobozokat (sütis, konzerv stb.) ragasztópisztollyal rögzítsünk egymáshoz, adjunk a gyerek kezébe két fakanalat, aztán fülünkre tapasztott kézzel nagyon gyorsan fussunk el jóóóó messzire. :-)





6. Tölcsérkürt
Abszolút zéró munka. Egy kifejezetten nagy méretű műanyag tölcsér kell hozzá, erre rátapadva kell dudulni a szükséges dallamot - sokkal jobban hangzik, mint gondolnánk :-)





7. Zörgődoboz
Ez is végtelenül egyszerű: egy fémdobozkába tegyünk babot/sárgaborsót/lencsét, és rázzuk. Éljen a szambahangulat! :-)




8. Fahúros kerrentő
Nálunk mázlista módon volt egy ilyen, egymás mellé kötözött ágakból álló csillag, de ez is nagyon egyszerűen megoldható: különféle vastagságú faágakat kössünk egymáshoz, majd egy vékonyabb faágat húzkodjunk rajta le-fel: ennek is nagyon kellemes hangja van.





9. Tamtampohár
Egy papírpohárba szórjunk rizst, a tetejére pedig tegyünk egy darab nejlont, amit szorosan fogassunk oda egy befőttes gumival.





10. Zümmögő
És egy másik nagy kedvenc... papírtörlős guriga kell hozzá. A vége felé (de nem a legvégére) fúrjunk egy lyukat, majd az ehhez közel eső véget fedjük be egy darab sütőpapírral, amit gumival rögzítunk. A kis lyukat ne fedjük be - ha a cső fedetlen végébe trombitálunk, érdekes rezgő hangot kapunk.





Kellemes hangszerkészítést mindenkinek! :-)


2012. február 23., csütörtök

A legfinomabb püspökkenyér


Rögtön hozzá is teszem, hogy nekem ez a legfinomabb, tehát a vélemény teljesen szubjektív, de persze mindenkinek biztosan a saját, kipróbált receptje ízlik leginkább... én viszont eddig már nagyon sok püspökkenyérreceptet teszteltem, és egyikben sem találtam meg a nagybetűs Igazit, pedig amint csak láttam egy ígéretes leírást, rögtön elkészítettem. Finomak voltak, szépek voltak, de nem éreztem azt a villámcsapást... Lehet, hogy túl nagy elvárásaim voltak, de számomra az a tökéletes püspökkenyér, ami tele van mindenféle finomsággal, csokoládébevonat van a tetején, puha,omlós, ízletes, jól szeletelhető és még néhány nap elteltével sem szárad meg... de véletlenül sem száraz vagy mazsolás. 

Legutóbb már nagyon közel jártam a tökéletességhez (mármint nem én, hanem a püspökkenyér), és már csak nagyon kevés hiányzott az általam annyira  várt verzióhoz, úgyhogy kicsit még farigcsáltam a recepten, és végre, végre megszületett a számomra leg-leg-legtökéletesebb püspökkenyér. :-)
Persze ezzel nyilván nem találtam fel a spanyolviaszt, és biztos sokaknak van ehhez nagyon hasonló receptje, de úgy érzem, ez pontosan így, ezekkel az arányokkal, ezekkel a belevalókkal, ezekkel a körülményekkel olyan jó, hogy az embernek kényszerzubbonyt kell felvennie, hogy ne vegyen újabb és újabb szeleteket belőle, amíg csak el nem fogy...

Hogy ne csak a saját véleményemet vegyem alapul, bent is teszteltettem a sütit a kollégáimmal - egytől egyig dicsőítő szavakkal halmoztak el, de a legbeszédesebb vélemény az én kedves Eszter kolléganőmé volt, akiről kiderült, hogy utálja a püspökkenyeret... ezt viszont nagyon gyorsan és lelkesen tüntette el :-)


Püspökkenyér, ahogy szerintem a legfinomabb


Hozzávalók:


20 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg kristálycukor
25 dkg vaj/margarin
6 tojás
10 dkg étcsokoládé darabokra vágva
sok darabolt dió (3 marék legalább)
aszalt gyümölcsök vegyesen, összedarabolva, összesen legalább 15 dkg (aszalt szilva, aszalt sárgabarack, kandírozott narancshéj, aszalt vörösáfonya - az enyémben ezek voltak)

a tetejére: egy tábla tejcsokoládé


Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 150 fokra.
Keverjük habosra a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral (robotgéppel a legegyszerűbb). A lisztet keverjük el a sütőporral, majd tegyük a habos tojáskeverékhez a puha vajjal együtt. Keverjük el szép homogénre, majd adjuk hozzá a csokit, a diót és az aszalt gyümölcsöket.
Öntsük a masszát vastagon kivajazott vagy sütőpapírral bélelt őzgerincformába, és süssük 70 percen keresztül (de azért a tűpróba nem árt).

Ha megsült, fordítsuk ki óvatosan a formából még forrón. A tetejére tördeljük rá a tejcsokit, pár percen belül a darabok folyósra olvadnak - egy kenőecsettel szépen simítsuk el úgy, hogy a csoki beborítsa a püspökkenyér felszínét.

Teljes kihűlés után szeletelhetjük.

A kép nagyon napfényesre sikerült, de nem bánom, mert végre, végre süt a nap :-)







2012. február 22., szerda

Dekoráció gyerekzsúrra szalvétából


A hétvégi szülinapi zsúron a legnagyobb sikert az a dekoráció aratta, amely a legkevesebb pénzből készült.
Az ötlet akkor született, amikor az egyik áruházban megpillantottam egy tündéri mintájú szalvétát. Először arra gondoltam, ezt hiába is venném meg, nem lenne szívem a tányérok mellé tenni, olyan édes... a következő gondolat az volt, hogy ilyen mintával miért szalvétát készítenek, miért nem inkább valami jó kis szülinapi dekorációt? A harmadik gondolattal egy időben pedig a szalvétacsomag már a kosárban lapult, mert tudtam, ha nem is erre szánták a gyártók, én akkor is dekorációvá változtatom.


Ez volt a szalvétacsomag, ami úgy megtetszett (kisfiús bulira persze valami vagány mintásat érdemes választani):





Fogtam a szalvétákat, és egyenként mindegyiket kettévágtam oldalt. Így kaptam sok-sok olyan, elöl és hátul és mintás szalvétafelet, amelyeknél fent volt a hajtás.

Ezeket a szalvétafeleket háromszög (azaz zászló) alakúra vágtam - a hajtás fent összetartotta a két felet, viszont alul teljesen nyitott volt a szalvéta.





Kifeszítettem a magasba egy hosszú spárgát, és elkezdtem ezekre feltenni a szalvétazászlókat - a spárga a rétegek közé került.





Egymástól 6-7 cm távolságra felhelyezgettem az összes szalvétazászlót - így is sokméternyi girland jön ki belőle, de ha nagyon dúsan szeretnénk a dekorációt, érdemes két csomag szalvétát venni.
Én csak simán felakasztottam a szalvétákat, mert így ugyanilyen egyszerűen le is tudom majd szedegetni őket - ha viszont nem akarjuk, hogy alul szétnyíljanak, egy-egy pöttyentés papírragasztóval össze lehet rögzíteni az aljukat, ez esetben a spágával együtt lehet eltenni a dekorációt.





Ezzel el is készült a szalvétából készült gyerekzsúr-dekoráció - nálunk alig akarta bárki is elhinni, hogy egyszerű szalvétából készült a girland, alig negyedórás munkával, én pedig még azóta sem szedtem le a dekorációt, annyira tetszik... :-)







Ezt az ötletet - és még sok más hasznos olvasnivalót - megtalálhatjátok a www.imami.hu helyi oldalain is, ha megkeresitek a főoldal térképén a saját lakhelyetek szerint illetékes helyi információs weboldalt!


2012. február 21., kedd

Élménybeszámoló


Következzen akkor a hétvégén rendezett szülinapi gyerekzsúrral kapcsolatos beszámoló, tippek, trükkök, tanulságok. :-)

Nálunk 13 gyerek volt jelen a zsúron, plusz sok hozzájuk tartozó felnőtt (errefelé ez így szokás). Az egyik kedves óvó nénink is eljött, és két barátunk is itt volt, úgyhogy harminc körüli létszámmal zajlott a buli. Jó pár fontos tanulsággal gazdagodtam ismét, és ezeket meg is osztanám veletek, hátha jól jön :-)

1. Az első és legfontosabb: legyen segítségünk. Hála Istennek, nálunk több irányból is érkezett segítség: anyukámék elvitték a Kisebbiket magukhoz - ez volt a legnagyobb könnyebbség, mivel ő egészen biztosan mindenhol láb alatt lett volna, ő akarta volna kibontani az ajándékokat, ő akarta volna elfújni a gyertyákat, és az összes "nagyos" játékot egy pillanat alatt elrontotta volna, ráadásul most egyáltalán nem tudtunk volna figyelni rá, ő pedig - mint tudjuk - született bajkeverési őstehetség...
Két barátnőm is jött segíteni, és ők is nagyon kellettek, hiszen mi ketten nagyon kevesen lettünk volna. A szülők körül is ott kellett lenni folyamatosan, figyelni a gyerekekre, elsimítani a maguktól meg nem oldódó konfliktusokat, fényképezni, zsepit osztani, kézmosásokat bevasalni pisilés után, levezényelni a játékokat, intézni az ételek-italok osztását, a millió csizma-vastag nadrág-kabát-sál-sapka logisztikáját... szóval, segítség kell midenképpen, mert mi négyen kellettünk a 30 emberhez, ez biztos, de ha csak a gyerekek lettek volna ott, akkor is jó, ha valaki mellettünk van folyamatosan.

2. Ételek: csupa kézbe vehető, gyorsan bekapható ennivalót terveztem, hiszen ilyenkor ez a legpraktikusabb. Ennek megfelelően voltak mini fasírtgolyók pulykából (a gyerekek imádták), vékony, hosszú rudacskákra vágott répa és uborka, sajtos rúd, mascarponés nutellakrémmel töltött piskótagolyók, csokis minimuffinok, sajtos-fűszeres ostyák, leveles tésztás virslicsomagocskák. Csupa olyasmi, amit könnyű elkészíteni, hidegen is finom, és tányér-villa nélkül elfogyasztható. Innivalónak volt persze mindenféle, plusz egy tálon kiürült és tisztára mosott joghurtos flakonokban tej szívószállal.
A tortákat most nem én sütöttem, mert ennyi emberre két nagy torta kell, két különböző ízben, hogy mindenki tudjon választani - majd a szombati családi bulira mindenképpen én sütök, de itt most tökéletes volt a cukrászdában rendelt két  nagy torta: az egyik amerikai csokoládétorta volt, a másik egy hatalmas Hello Kitty-formájú marcipános-vaníliás torta volt. Nagyon finomak voltak, és szinte tökéletesen el is fogytak mind, szóval szükség is volt az ipari mennyiségre. :-)

3. Dekoráció: a lufikat leszámítva minden itthon készült, szinte fillérekből - mégis mindenki őszinte lelkesedéssel dicsérte. :-) A szuperkedvenc, tényleg alig pénzbe kerülő dekorációról holnap fogok írni, a szívecskés girlandot már ismeritek, és persze rengeteg lufi is volt. Nagyon dús és vidám díszítés lett, a kis ünnepelt teljesen el volt tőle ragadtatva. :-)

4. Program: mivel hat-hétévesekről van szó, úgy gondoltam, kell nekik egy kis elfoglaltsággal készülni. A kisebbeket még lehetett hagyni szabadon tombolni, de a nagyobbaknál azt tippeltem, kell néhány dolog, amivel egyrészt egy kicsit néha lehiggasztjuk őket, hogy ne pörögjenek túl, másrészt legyen egy kicsit ünnepibb jellege a bulinak, ne csak arról szóljon, ki tudja még jobban szétpakolni a gyerekszobákat (persze, nyilván arról is :-) ).

A következőképpen ment a dolog: 3-ra volt meghirdetve a kezdés, és 6-fél 7-kor terveztük befejezni. Érkezés után háromnegyed órán át hagytuk őket játszani, és aztán táncversenyt hirdettünk: a beugró az volt, hogy mindenkinek válaszolnia kellett egy kvízkérdésre, ami persze hozzájuk közel álló témakörökből volt. Persze egy kis segítséggel mindenki megváltotta a belépőjét a táncversenyre, és a táncparketten elkezdődhetett a nemes versengés. Igaz, a szülők kicsit csodálkoztak, hogy AC/DC-re ment a tánc, de hát éppen ez volt bent a lejátszóban :-) A második fordulónál már disztingváltam, és a Dancing Queen-re váltottam, de addigra már úgyis odavolt a tekintélyünk, szóval mindegy volt. :-)
A táncversenyen a zsűri előbb persze nehéz helyzetben volt, aztán végül mindenkinek megítélt egy-egy nyalókát, annyi fantasztikus tehetség nyüzsgött a parketten. (Megjegyzem, a fiúk simán lekörözték arconpörgésben a lányokat - kivéve persze az ünnepeltet, aki repkedő hajjal, teljes eufóriában ugrált köztük.)
Ezután megint szabad játék következett, majd egy újabb kvízkérdés-sorozattal ezúttal hangszereket lehetett nyerni.
A hangszereket előző este készítettem el kb. félóra alatt, csupa itthon található eszközből - volt köztük tölcsér, fémdobozba tett marék rizs, képkeretre feszített sok-sok befőttesgumi (ez volt a hárfa), papírgurigából és sütőpapírból készített zümmögő, papírpohár-tamtamdob és sok más hasonló dolog. Ezekkel a hangszerekkel elpróbáltuk a gyerekszobában a vendégsereggel a "Boldog szülinapot" című dalt énekkel-hangszeres kísérettel, majd levonultunk a szülők elé, és ott is lejátszottuk a rövid koncertet, halláskárosodás árnyéka mellett, de óriási lelkesedéssel és nagy-nagy sikerrel. :-)
Ezután megint szabad játék következett, majd az ajándékok átadása és persze a tortázás, majd a zsúr zárásaként tombola, ami hagyományosan fantasztikusan népszerű programpont. Idén nagyon-nagyon jó kis ajándékokat sikerült beszereznem hozzá, mert időben kezdtem el vásárolgatni az ajándékokat, és fejenként 100-200 forintért nagyszerű nyereményeket tudtam venni, például Bob mesteres pénztárcát, Fekete Péter-kártyajátékot, cicaálarcot, Aranyhaj-kifestőt, matricakészletet, falról lemászó ragacsfigurát, űrhajóskapitányt, Verdák-puzzle-t, nyaklánc-karkötő szettet, mini csocsókészletet és hasonlókat - az egyik sem kerül többe 200 Ft-nál, a nagyja még annyiba sem.
A gyerekek nagyon-nagyon örültek mindennek. Az óvodai jelüket dobtuk be egy kalapba - suttyomban persze gyorsan szétválogattam a kupacot fiúra és lányra, így amíg Ő egy letakart kosárból kihúzott egy ajándékot, és harsány kikiáltó módjára bemutatta részletesen a nyereményt, én feltűnésmentesen megbundáztam a tombolát: kikerestem a kalapból a fiúk vagy a lányok kupacából azt, akihez a leginkább passzolt az adott nyeremény, és így persze az nyerhette meg.

Szóval, az egész nagyon jól sikerült, a gyerekek nagyon-nagyon élvezték az egészet. Igaz, nekünk végtelenül pörgős volt, de az eredmény minden fáradtságot megért: a Nagyobbik azt mondta, még soha ilyen jó szülinapi bulija nem volt,  a kis vendégek pedig még tegnap is odasereglettek körém az oviban, és lelkesen kiabálták, hogy milyen jól érezték magukat.

Úgyhogy itt is szeretném megköszönni anyukámnak, apukámnak, Móni és Andi barátnőmnek a sok-sok-sok-sok segítséget, mert nélkülük biztosan nem sikerült volna így.

És persze mindig megértem azokat is, akik játszóházba viszik a gyerkőcöket szülinapozni, de azt hiszem, nekünk ez az itthoni mulatság jön be a legjobban, mert akármilyen fárasztó is, azt érzem, a gyerekeknek többet tudunk adni így.

Ráadásul Őt látni, mint szupervagány tombolalevezénylő apukát - igazi szerelmetes büszkeség. :-)


VÉGE (phhhűűű)


U.i.1. Csak hogy nehogy azt higgyétek, hogy minden rózsaszínű gördülékenységgel zajlott, megírom, hogy a tortagyertyákat még mostanáig sem találtuk meg. Gyönyörűséges gyertyákat vettem gyönyörűséges 7-es számmal együtt, és gyönyörűségesen el is tűntek valahova. Kerestük mi, kereste az összes szülő, rémesen ciki volt. :-) Végül előástam hét használt gyertyát, mert gondoltam, úgyis kint gyújtjuk meg, tehát nem gond, ha nem új, akkor már úgysem látszik, hogy ezek már valamikor meg lettek gyújtva. De azért rendesen kellemetlen volt. :-)

U.i.2. A legcsodásabb ajándékot a Nagyobbik az ő Veronika barátnőjétől kapta, előzetes titkos egyeztetés után a szülők között... egy későbbi bejegyzésben majd írok róla is, de elárulok annyit, hogy puha bundája van és pici szürke orra... :-)









2012. február 20., hétfő

Szussz


Hűűűű... túlvagyunk a több mint eseménydús hétvégén. Nem mondom, rendesen beszippantott a mátrix, de most már újra itt. A mai napot még idegi regenerálódásra szánom, aztán pedig jövök a gyerekzsúros tapasztalatokkal, ötletekkel és dekorációs tippekkel. :-)
Nagyon szép hétkezdetet mindenkinek!







Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...