mobilszalagadsense

2012. szeptember 4., kedd

Az első nap


A néhány napos szünetnek több oka is volt, de leginkább persze a tegnapi iskolakezdés előkészítése vitte el a legtöbb időnket. Ezzel párhuzamosan úgy tűnik, a Kisebbikkel óvodát kell váltanunk, ami szintén komoly változást jelent az életünkben - és akkor még a munkahelyi hajcihőről nem is beszéltem, szóval, van mivel elütni az időnket... ezért aztán a barkácsolásos énem leginkább az elsős füzetek és könyvek bekötésével élte ki magát, ami egyébként meglepően nehéznek bizonyult. Olyan öntapadós izével próbáltuk bevonni a könyveket, de röpke negyedóra elteltével már ki lehetett volna tenni a 18-as karikát a közben elhangzó mondatok mellé, szerencsére a kicsik már aludtak, a nyuszink pedig csendben raktározta magába a nálunk rendkívül ritkán hallható, veretes kifejezéseket. :-)

Egyébként tényleg annyira, de annyira jó az az öntapadós izé, aki kitalálta, azt arra ítélném, hogy vonja be vele mondjuk három gyerek sulikezdős cuccát. Ha a fejünk tetejére állunk, akkor is csupa ronda légbuborék lesz minden borító, magába szippant az asztalról minden, addig nem is látható morzsát és szöszmöszt, ráadásul a szép színes könyvek úgy néznek ki bekötés után, mintha már három generáció használta volna őket ritka elhivatott lendülettel.
Ezért aztán övön aluli volt arról értesülni az egyik barátunktól, akinek a kisfia szintén elsőbe megy, hogy van olyan bekötőcucc is, aminek csak a két szélén van egy-egy öntapadós csík, és egy könyv bekötése három másodpercbe és két elegánsan könnyed mozdulatba rejlik... hát, nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái, ugye. Miért nem volt ott ilyen bekötő, ahol én vásároltam, miért? MIÉRT?? Ehh.
De a lényeg, hogy egy könyvbekötéssel töltött éjszaka után (érdekes módja a házassági csapatépítésnek, de tény, hogy működik :-) ) eljött a tanévnyitó reggele, és ezzel együtt a mi Nagyobbikunk első iskolai napja.

Bepakoltunk a csodálatos, új iskolatáskába, elkattintottuk az "iskolába indul" többéves fotósorozat első darabjait, aztán pedig hamarosan ott álltunk az iskola hatalmas tornatermében, és néztük, ahogy a mi gyönyörű, okos, és nagyon-nagyon picikének látszó kislányunk verset mond a tömeg előtt. És eljöttek az óvó nénik is, ami nagyon megható volt, és a tanító nénik nagyon kedvesnek látszanak, és szép az osztályterem, otthonosak a kis egyszemélyes padok, hívogató az egész ismeretlen, új világ... a gyomrom mégis egész reggel teljes görcsben, míg a Nagyobbik a legnagyobb nyugalommal vette az összes újdonságot és változást.
A percek elrohantak, körülöttem sírtak az anyukák, én meg csak néztem a hétéves nagylányunkat csodálkozva, hogy de hát hogy lehet, hogy tegnap még a kórházból vittük haza, 2900 grammal... és nem sírtam, amin én magam is csodálkoztam. Egészen elbúcsúzásig csodálkoztam ezen, hogy aztamindenit, de ügyes vagyok, aztán amikor kiléptünk az iskola kapuján, hát akkor rámtört az egész, és legszívesebben visszarohantam volna a terembe, és magammal vittem volna haza a kis elsősömet, mert hát mi az, hogy ott ül az osztályában, amikor annyira pici, és még otthon van a helye... de persze nem tettem, csak bőgtem, mint a záporeső, és próbáltam szokni a gondolatot, hogy most már ez mindig így lesz. 
Van kisgyereketek, aki még nem jár iskolába? Ha igen, használjatok ki minden, MINDEN percet együtt, mert ez a reggel, amikor egyszer csak ott kell őt hagyni egy osztályteremben, sokkal hamarabb eljön, mint azt gondolnátok.
Persze, a világnak nincs vége, csak az anyák szíve valahogyan furcsán van felépítve... és ahogy Őt elnéztem, az apáké is. 

És aztán délután újra együtt, és boldogság hallgatni a sok-sok apró élményt, majd ülni együtt, összebújva, csendben, a nagy változásra gondolva - hihetetlen dolgok ezek, egészen, de egészen hihetetlenek....








46 megjegyzés:

  1. Pont ilyen érzések leptek meg engem is óvoda/iskolakezdéskor, aztán tavaly is, mikor elsős gimnazista, és ezzel kollégista lett az egyszem fiam. Azt hiszem, ez már így is marad.
    Öntapadós borítóval én is szívtam rendesen, most már van rá többé-kevésbé egy technikám, de persze az sem mindig jön össze. Tudod, hogy akár többször is visszaszedhető és újraragasztható? Így eltüntethető a légbubik nagy része. Egyébként kétemberes meló, és még úgy sem az igazi. Viszont cserébe nem megy be alá a kosz és elég tartós. És persze átlátszó, ami fontos. Én azt sem szeretem jobban, aminek a szélén vannak csak csíkok. Füzetre bedugósat veszek, csak a könyvekkel szenvedek évről évre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fúú, hát volt, amikor ötször szedtem vissza, na úgy is nézett ki utána... :-) De amikor már ketten kötögettünk, akkor jobban ment (aránylag). De azért örülök, hogy legközelebb egy év múlva kell ilyet csinálni megint :-)

      Törlés
  2. en ket gyereknek kotottem az ontapadossal es hidd el NAGYON jo!!!! a nagynak ev vegeig kibirtak a konyvei es nem lett bajuk. sokkal jobb, mint amin csak kis ragasztos csik van.
    a technika, hogy alulra egy olyan papirt teszel, ami marad, mikor lehuztad a ragaszos reszt (igy nem ragad mindenhez). kivagod papirostol, amekkora kell, utana a behajtos kis reszt ragasztod eloszor, megforditod es egy nagyobb, szelesebb vonalzoval pl. tolod ra a ragasztosat, ami igy magtol ledobja a papirt, de csak ott, ahol ragasztod. ha valahol megcsuszol, siman vissza lehet huzni, de egyszerre csak kis reszen ragszd es akkor nem lesz baj. ne add fel, mert megeri:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon profin hangzik ez a vonalzós technika! Köszönöm a tippet, legközelebb ezt fogom csinálni :-)

      Törlés
  3. Évi, jaj de megértelek, pedig nekem két kisebb gyerkőcöm van. De én hasonlóképp éltem meg az első bölcsis ill. ovis napot is: egy korszak lezárult -amit bárhohy erőlködöl, nem tudol visszahozni- , s valami eddig ismeretlen kezdődik. S lássuk be, szívfacsaró :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, abszolút az! Az első ovis nap is ilyen, tényleg, csak ott valahogy még nagyon félted, és talán az akkor a legerősebb érzés... ilyenkor már nem félted annyira, csak tudod, hogy hirtelen nagyon más lesz az élete, és ezt nem annyira könnyű egyik napról a másikra elfogadni. De nagyon tetszik neki és nekünk is az iskola, úgyhogy reméljük, ő is és mi is gyorsan hozzászokunk :-)

      Törlés
  4. Kedves Levendulalány! Szépen leírtad a tegnapi napomat. :) Az oviból én egészen a munkahelyemig tartottam magam, ott megkérdezték, hogy mi a baj. "Az, hogy ott kellett hagynom." Majd kitört belőlem a zokogás. Huszonéves kolleganőim csak pislogtak, hogy milyen szentimentális vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogyis vagy szentimentális! Csak anya... ennyi az egész.
      De jó, hogy nem voltam egyedül a tegnapi nappal :-)

      Törlés
  5. szépen írtál róla, és így igaz, én is így éltem meg:)

    (oviba nem is járt? mert nekem az volt az első "elszakadós", "máshol van, mint én" élmény )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, járt oviba, és az volt tényleg az első nagy elszakadós... ez másért volt nagyon lelket érintős, mégiscsak vége van a nagy szabadságnak, akárhogy is nézzük. De jó helyen lesz ott, ügyes-okos kislány :-)

      Törlés
  6. Olyan jó volt olvasni. Mindezt tavaly és tavalyelőtt én is átéltem. Olyan gyorsan nőnek... Most már gyakorlott iskolás anyukaként csak az öntapados mindenmáshová tapadó csomagolókkal küzdök meg nehezen. Idén volt segítségem is, párom beszállt, majd ő megmutatja hogyan kell. Két könyvvel végzett is míg én a két gyerek összes többi könyvével. Szép iskolás éveket! Biztatásul csak annyit, hogy hamarosan a kislányod is olyan otthonosan mozog majd a suliban, mintha mindig is azt csinálta volna. Csicsereg a barátnőkkel és alig lehet hazakönyörögni, ha éppen fontos eseményeket kell megbeszélni velük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) :-) És gondolom, ő a kettővel is jobban elfáradt, mint te az összessel! :-) Nagyon köszönjük! Remélem, hogy így lesz, a kezdetek mindenesetre nagyon biztatóak :-)

      Törlés
  7. Ez egy nagy választóvonal az ember életében...

    VálaszTörlés
  8. És tényleg hihetetlen...
    Majdhogynem tegnap születtek és most tessék...!
    Én ezt tavaly éltem meg egy korszak lezárulásaként, amikor a kisebbik is elsős lett! Még mindig hiányzik az ovis időszakuk!
    A nagyobbikom 10 éves negyedikes és már kész nagylány!!! Jövőre felsős lesz!!! Hihetetlen, pedig még csak most volt szinte elsős...!
    Én pedig azt is mondom, hogy ezt az alsó tagozatos 4 évet is szippantsa mindenki magába, mert úgy elmúlik-elhussan, hogy csuda...

    A könyvbekötősdi pedig ismerős nagyon...:-)))
    Nekünk csak úgy sikerült öntapadóssal bekötni, hogy ketten csináltuk: az egyikünk tartotta a méretre vágott, félig lehúzott öntapit a könyv fölé, a másikunk pedig centinként haladva rásimította, hogy buborékmentes legyen! Csak így működött és egész szép lett!
    (A másik, két végén öntapis év végére nálunk gusztustalanul szétszakadt, úgyhogy én olyat biztos nem veszek többet, hiába egyszerűbb...)

    És hogy mondjak valami vigasztalót is: délután a 10 évesem segítségével kötöttük be egy részét az öntapadóssal és nagyon ügyes volt, még élvezte is! Jó kis összeszokott könyvkötő-páros lettünk a végére!(Tehát néhány év és lesz segítséged ebben...)
    A maradékot pedig életem párjával este fejeztük be egy kedvcsináló pohár bor mellett... ;-)

    A hulló záporeső könnyekről pedig én is regélhetnék, pedig nem vagyok egy szentimentális típus... De az anyaság-gomb benyomásával más dimenzióban mozgunk már...! :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy megírtad ezeket, te rokon lélek! :-) Köszönöm! A végén mi is ezzel a módszerrel kötöttük a könyveket, manufaktúrában, és végül tényleg így volt a leggyorsabb, bár a "gyors" szó használatát így is túlzásnak érzem :-)
      Igen, tényleg más dimenzó... azóta például sokkal többet sírok :-)

      Törlés
  9. Hú és még mennyi minden változás lesz, ami előtt csak állsz, bambán, nem tudod majd mit tegyél,mit ne tegyél.....
    amikor majd először kell elengedni a kezét, hogy egyedül menjen, amikor jön az első szerelem, az első csalódás......
    Az én fiam 22 éves, de teljesen átéreztem amit írtál, mert anno ugyanígy gondoltam én is...és én is megkönnyeztem az írásod :) olyan szépen mondtad el :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ne is mondd... tudom, hogy innen csak fajsúlyosabb változások jöhetnek, és egy kicsit azért olyan jó lenne megállítani az időt! Örülök, hogy tetszett :-)

      Törlés
  10. http://m.ak.fbcdn.net/a6.sphotos.ak/hphotos-ak-ash3/539383_267025616746820_339241380_n.jpg

    Ezt Neked, kedves Levendulalány, hátha jobb kedvre derülsz kicsit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, gyönyörű a kép! Nincs ám rossz kedvem kicsit sem, ma is nagy lelkesedéssel indult a kicsi lány, úgyhogy én meg örültem :-)

      Törlés
  11. Új vendég vagyok itt, de azért gondoltam belekotyogok :)
    Nekem anyukám mindig a kétszéléntapadóssal (vagy csomagolópapírral) kötötte a könyveim, és én azt úúúgy utáltam, és úúúúgy irigyeltem azokat, akiknek teljesen öntapadóssal volt! Egyrészt sokkal esztétikusabb látvány, amikor egy hónap után is viszonylag tiszta a könyv, és nem ment be egy csomó morzsa meg ceruzahegyezék meg énnemtudommi a nejlon alá, ami a kétszéléntapadós alá bizony bemegy, és ott is marad, mert jó sztatikus, másrészt pedig a kétszéléntapadósak csúsznak mint a veszettfene, ezért amikor az ember lánya nagy lendülettel próbálja kirántani a táskájából a könyvet, akkor csak a nejlon jön, a könyv elő- és hátlapja hátrafordulva utána, és csak a végén a lapok, ami egy idő után megviseli szegény könyvet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megnyugtató érvelést, így már sokkal jobban érzem magam a füzetbekötés kapcsán, és jövőre lelkesebb leszek, ígérem :-)

      Törlés
  12. Átérzem, viszont fent vki ill.én is megkérdem, de hát oviba járt, ugye? miért másabb iskolában hagyni? nekem alig 2 évesen, amikor először hagytam ott a bölcsiben s járt oda majdnem fél évet, akkor volt az első napokban zokogós, h "ott kell hagynom"... oviban már nem, pedig nem is magyar oviba jár és nehéz volt első hetekben neki nagyon, h. se gyerek, se dadus, se óvónéni nem érti mit mond..most vhogy megérteti magát, de bő egy év után, mondjuk 1,5 éve jár s még mindig nem beszéli a nyelvet, én meg emiatt aggódom, h valóban az iskolakezdésre megtanul, most csak raktároz s pár szót mond s 1x csak megszólal? vagy hogy is lesz ez, nemtom...
    most 4,5 évesen meg van fertőzve a betűkkel s állandóan ír és ír persze rajzol is, de most a szavakat, amiket ismer és szeret és le is tud írni, azt csak írja és írja nyomtatott nagy betűkkel, vagy kirakja kockából :) van sikerélménye s alakul a nyelv is tudom, de féltem. Ott hagyni viszont nyugodt szívvel hagyom első perctől, igaz csak délig van, so kibírható :)
    Igen, persze az iskola vmiben más, de amint vmilyen intézménybe jár, "idegenek" közé kész, már vmi elmúlt...:( ez így van, jó is ez, rossz is, evvan :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, járt oviba. Akkor is másabb - innentől már mindig a mókuskerék lesz neki is. A nyugodt szívvel otthagyással semmi gond, nagyon tetszik az iskola mindannyiunknak, de ez akkor is egy nagy váltás, legalábbis szerintem.

      Törlés
  13. Az én Nagyobbik lányom olyan lelkesen ment tegnap élete első iskolai napjára, hogy fel sem merült bennem, hogy siratni kellene az ovis létet, vagy bármi mást. (Én a bölcsiben birkóztam meg nehezen az elszakadással, akkor volt az, mikor a lány bent, én meg kint zokogtunk.:)
    Öntapadós borító: kétfélét szereztem be, az egyben lehúzósat és a nagy tankönyv méretre vágottat, amin volt a könyv gerincénél egy előre lehúzható csík - ott lehetett a könyvet rögzíteni és utána még nekem is sikerült majd' buborékmentesen rásimogatni a borítót az elejére, hátuljára. Jövőre csak ez utóbbi típusból veszek!! :)) Ajánlom Neked is.
    Üdv: Marcsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, a lelkesedéssel nálunk sem volt semmi gond. Nem az ovis létet sirattam, és nem is sirattam semmit sem, egyszerűen kijöttek az érzelmeim, szerintem ezen semmi csodálkoznivaló sincs...
      Köszi a borítós tippet!

      Törlés
  14. Nálunk a Nagyobbik most kezdi az ovit (hogy az ő szóhasználatával éljek a "nagyovit". :-)
    Ő már "rutinos beszokónak" tekinthető, mert (bölcsödei férőhely hiányában) járt 2 éves kortól kezdődő magánoviba, és a nyári szünet ideje alatt 2 hónapig a Kisebbik családi napközijébe. mindenhol 1 nap alatt megoldotta a beszokást, és volt olyan Drága, hogy mindezt örömmel tette, megkímélve anyai szívemet a zokogós elválástól. :-)
    most is nagyon ügyesen beilleszkedett, ennek ellenére nekem is összeszorult a szívem, hogy már milyen "nagylány", nagyoviba jár. így én a sírást majdnem megúsztam... egészen addig amíg nem olvastam Évi gyönyörű bejegyzését.. mert hát be kell vallanom azok a könnycseppek csak előbújtak olvasás közben... és nagyon jó érzés... köszönöm :-)

    VálaszTörlés
  15. Drága Gabi, nagyon büszke lehetsz a kislányodra! A könnycseppek pedig ilyen makacs dolgok, rá se hederítenek arra, ha az ember vissza akarja őket tartani, csak előbújnak... igaz? :-)

    VálaszTörlés
  16. A tegnapi nap sokaknak hozott új világot, új érzéseket, régi-új könnyeket... Mi a bölcsit kezdtük, igaz még anyával, igaz csak egy óra hosszára, de ez elég is volt a kis lelkének, ma már hazaküldtek minket, mert megbetegedett, csúnyán köhög. :-(
    Ez pedig így még rosszabb, mert fáj ugyan az elválás, de meg kell lennie, és ha húzzuk, megint újra kezdhetjük az egész folyamatot. Elég elveszettek vagyunk most mindketten, hiába kapaszkodunk egymásba...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon átérzem... :-( Felkészültök valamennyire lelkileg, nekifuttok, és aztán a gyógyulás után újra előről... nehéz időszak lehet ez. Egy bölcsis picurkát lehet a legnehezebb elengedni, szívből kívánom, hogy mindketten átvészeljétek mielőbb.

      Törlés
  17. Nálunk az első ovis nap volt tegnap... És hát bőgtem, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mert persze, jó helyen lesz; meg fog ismerkedni a társaival; meg fogja szokni, hogy itt már (sokkal) többen vannak mint a bölcsiben voltak; ügyes, okos és talpraesett, úgyhogy tudom, hogy meg fogja oldani; de akkor is... Most még itt ő a kicsi, az új, akinek mindent meg kell tanulnia - és hát ez nem egyszerű, és nem megy egy nap alatt (nekem se menne). És ez akkor is így van, ha tudom, később akadhatnak ennél jóval nehezebb pillanatok is (egyértelmű, hogy az első sulis nap is ilyen sírdogálós lesz - én így vagyok bekötve :-).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első ovis napon - illetve akkor, amikor először jöttem ki a teremből -, én is bőgtem a folyosón, a dadus nénik vigasztalgattak... ők mondták nekem, hogy nekik az a megnyugtató, ha sír az anyuka, mert az mindig jót jelent :-)

      Törlés
  18. nalunk az elso otthagyos nap 6 honapos koraban jott el, eloszor a baby sitterrel aztan 11 honaposan a bolcsivel- nalunk itt olaszorszagban 5 honap a gyes!!!! amibol 1 vagy 2 honapot a gyermek megszuletese elott kell kivenni, ugyhogy ha szerencses vagy, es jol vagy az egesz terhesseg alatt es ha az osszes megmaradt szabadsagodat kiveszed csak akkor kell visszamenni dolgozni, amikor a gyerek 5 vagy 6 honapos...6 honaposan vagy 6 evesen mindig nehez egy anyanak ott hagyni az o kis palantajat, es azt az erzest ami a szivunkben bujkal csak mi anyak ertjuk meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 5 vagy 6 hónaposan... komolyan, a hideg is végigfutott a hátamon. Számomra döbbenet, hogy fejlett országok, tudva közben jól, hogy mennyire fontos az anya közelsége pici korban, ilyen rendelkezéseket hoznak....

      Törlés
  19. Mi az egyetemret kezdtük most, és érdekes módon az anyai szív nálunk is ilyen furcsán működik... még mindig... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az anyák már csak ilyenek maradnak... :-) De az olyan jó lehetett, hogy meglátogattátok! Igazi örömteli órák lehettek!

      Törlés
  20. Nekem jövőre megy oviba a kisfiam,de már előre félek,hogy hogy fogom bírni!?Hiszen még olyan pici lesz jövőre és hagyjam ott idegenekre,akik nem is ismerik őt?!Nem tudom,hogy mi lesz vele napközben,nem tudom egész nap szemmel tartani,hogy mit csinál!És ehhez hasonló dolgok,mondatok kavarognak bennem már most! :-/ :-)
    Kriszta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is ugyanezekre gondoltam akkor, és sok idő eltelt, mire azt éreztem, jó így, ahogy van - de végül is csodás ovis éveket tudhatunk magunk mögött. És valahogy mindig úgy van, hogy a gyerekek könnyebben adaptálódnak, az anyáknak nehezebb...

      Törlés
  21. Én is ilyen öntapadósba csomagolom a gyereknek. A tapasztalatom az, ha sietek illetve fáradt vagyok a dologhoz, akkor csúnya, buborékos, csíkos lesz. Mint most is, amikor éjjel 10 után álltam neki... Viszont ha ráérős vagyok, akkor tuti lesz. Kell még hozzá egy puha rongydarab, amivel simogatja az ember azt a részt, ahol lehúzza a borító alól a papírt. Ha a gurigával játszottak (pl. nálam az ovis azzal püfölte az asztalt) akkor megint csak nem lesz szép a borítás, mert összegyűrődik a papír és akármit csinálsz vele, akkor is bubis lesz. A szélén csak egy-egy ragasztócsíkos nekem nem vált be... Én ott anyáztam:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hát ez az, mikor is tudnál előbb odaállni, mint késő este, amikor napközben ezer más dolgod van? Szóval ebből nem lehet jól kijönni :-)

      Törlés
  22. Enyém nagyobb most lett középsős, fiamat szoktatom a kiscsoportba. Jól haladunk, nekem meg közben szakad meg a szívem. Iszonyú nehéz :( Tegnap hallgattam meg a dalt, ömlöttek a könnyeim. Apuka kérdezi, hogy minek hallgatok ilyeneket ha sírnom kell tőle...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon sírós dal nekem is.... és annyira kifejezi, mennyire értékes és rövid az együtt töltött idő.

      Törlés
  23. Szia!megnyugodtam,hogy nem vagyok hülye,amiért bőgve megyek dolgozni minden nap,miután iskolába hagytam a gyerekemet-és így volt az ovinál is.Nem tudod onnantól,mit gondol napközben,ivott-evett,sok idő megismerni ki a barátja,és megállni,hogy ne rohanj be minden "bántás" után :)pedig már nem elsős...(na,nem is 8...)
    Az öntapadósra az én tapasztalatom: vettem papírboltban is,és élelmiszeráruházban is egy-egy tekercset(ahol színes papírokat is lehet kifogni ).Az egyik tökéletes,ennek a papírján nagy,piros,2*2 cm.négyzetek vannak,könnyen ragadt,nem szedte össze a hajakat.Örültem,míg tartott a tekercs,megkezdtem a másikat,ennek a sima papíroldalán kisebb a minta,na ezzel szívtam rendesen,pedig ez egy márkás,amilyenből tolltartók,stb. is van.De a gyerek így könnyen megismeri,ha elő kell venni...sajna nem emlékszem melyiket melyikben vettem,de ezentúl figyelni fogom a különbséget...
    azt meg valahogy túléljük,hogy nélkülünk is érik élmények őket,és csak bízhatunk benne,hogy pozitív élmények lesznek többségben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Esetleg megírnád majd, melyik volt az a bizonyos jobb? Jövőre sokat segítene :-)

      Törlés
  24. Kedves Levendulalány!

    Ezeknél a nagy fordulópontoknál valahogy akarva-akaratlanul szembesülünk, hogy a gyermek bizony felnő, és lassan kilép az anyaapa védő szárnyai alól, hogy helytálljon az életbe, de szerencsére mindig a gyermeked marad. (10-20-30... évesen is)... És ez így van jól :)

    Jó tanulást és sok csodát kívánok a Nagyobbiknak!
    Nerzsi

    VálaszTörlés
  25. Az ilyen írásokért szeret olvasni az ember :)
    Kiflikandúr

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...