Koszorúalap semmiből

Tudjátok, hogy szeretek mindenféle érdekes külsejű koszorút készíteni. Ez elég költséges hobbi, beismerem, mert a szalmából vagy hungarocellből készült koszorúalap jó néhányszáz forintba kerül, és további probléma, hogy amikor nagyon kellene, éppen egy sincs a barkácsszekrényemben.

Pár napja történt, hogy a Nagyobbik - aki általában lelkesen szokta végigasszisztálni a koszorúkészítéseket - megkérdezte, nem tudnék-e olyan koszorút készíteni, ami gyerekszobába való. Rögtön nagyon megtetszett a feladat, de megint nem volt egyáltalán semmilyen koszorúalap sem a házban, viszont annyira szerettem volna mégis nekikezdeni, hogy elkezdtem azon töprengeni, miből lehetne valahogyan alapot készíteni.

Végül a legeskedvesebb alapanyagom jutott eszembe, és bár elsőre teljesen irreálisnak tűnt az gondolat, nem hagytam annyiban, és megpróbáltam a gyakorlatban is - néhány percen belül pedig előttem volt a tökéletes koszorúalap, amelyre egy fillért sem kellett költenem és tökéletes recycling ötlet. Nagyon büszke voltam rá :-)

És hát mi másról lenne szó, mint az imádott papírgurigákról? Pontosan 13 darab kellett a kivitelezéshez, és egy tekercs vékony cellux (a legeslegolcsóbb is tökéletes).


Egy papírguriga végét kicsit összenyomtam:

Az összenyomott végű gurigát bedugtam egy másik végébe:

  
Egy következő guriga egyik végét is összenyomtam, ezt bedugtam az előzőbe, és így haladtam szépen tovább...

... egy kissé mindig lefelé húzva a gurigák végeit, míg ki nem alakult a körszerű alak. Az utolsó guriga végét bedugtam a legelső üres végébe, kicsit igazítottam-formáztam a koszorú alakján, hogy szép egyenletesen és szorosan jöjjenek egymás után a gurigák:

Aztán pedig fogtam a celluxot, és körbetekertem vele a koszorúalapot - a csatlakozásoknál többször is, ügyelve arra, hogy jól összerögzüljenek az elemek.

És készen is lett a semmiből készült, pöpec koszorúalap, néhány perc alatt :-)

Borzasztóan boldog voltam vele, leginkább azért, mert végre nekikezdhettem a "gyerekszobába való" koszorúnak. A kicsikkel összegyűjtögettük azokat az apró, régi játékokat, amelyek már csak hányódtak a játékdobozok alján - kopott műanyag figurák, építőkocka-maradékok, puzzle-darabkák, kerékvesztett kisautók, hiányzó lapos mini könyvecskék és hasonlók -, aztán egy ragasztópisztoly segítségével elkezdtem felragasztani ezeket a gurigaalapra.

A cél az volt, hogy az alapot teljesen beborítsuk a pici játékokkal - kicsit aggódtam, lesz-e elég hozzávaló, de nagy szerencse, hogy általában semmit sem dobok ki, mert most bőven elegendő működésképtelen, csúnyácska és felesleges apróságból válogathattunk, még maradt is. :-)

Szóval, addig ragasztgattam, amíg az alapot már gazdagon fedte a sok kis dolog, és késznek nyilváníthattuk a művet.

Végül is ez egy nagybetűs újrafelhasználásos projekt volt - kidobásra váró papírgurigákból és rozoga, régi játékokból -, és hihetetlenül vidáman mutat az ajtón a sokféle színnel. :-)