Papírral bevont ceruzák

Hamarosan szabadságra megyünk, és már nagyon-nagyon vágom a centit. Igaz, ez azzal jár, hogy a blogon lesz egy kis szünet, de ugye, nem fogtok elfelejteni, amíg visszajövök...? :-)
Persze, addig még van jó néhány kifliéslevendulás nap, úgyhogy még egy darabig itt leszek, az biztos. Szabi után pedig nagy dolgokra készülünk majd, hiszen a mi kisnagylányunk, a Nagyobbik iskolába megy szeptembertől, így aztán nem csodálkoznék, ha itt a Kiflin ez lenne majd a vezető témakör. :-)

Azért mindenesetre már most belegondoltam a Nagy Változásba, és rögtön azt éreztem, muszáj tennem valamit ez ügyben. A pillantásom éppen az egyik szekrénypolcra esett, ahol a mintás papírokat tartom, és amelyeknek a tetejére ráhajítottam korábban egy csomag, fillérekért beszerzett mezítlábas grafitceruzát (a szokásos mantra, jóleszezmégvalamire), és muszáj volt rögtön elképzelnem a két dolog frigyre hozását. Máris hoztam a jó öreg dekupázsragasztót, és gondoltam, lesz, ami lesz, tegyünk egy próbát az ötlettel.
Az eredmény alant megtekinthető :-)


Kiindulási pontok voltak tehát a szerelmetes mintás papírjaim és a cerkák:

A papírból levágtam egy olyan hosszú és olyan széles darabot, ami éppen beborítja a ceruza sárga farészét:

A papírcsík hátulját mindenhol gondosan bekentem a dekupázsragasztóval, a lehető legszorosabban a ceruza köré tekertem, és jól rá is nyomogattam.

Amikor ez megszáradt, a teljes felszínt átkentem a dekupázsragasztóval, bár ez egyénileg mérlegelhető - jobban esik a fogás a sima papíron, viszont átkenve sokkal kevésbé sérülékeny és piszkolódós.

Kimondottan egyedi ceruzák születtek - én megszerettem őket. :-)