2012. július 31., kedd

Olimpiai tálca


Az első olimpia, amire már zsenge korom ellenére is úgy igazán aktívan figyeltem, a '88-as volt, Szöulban - Egerszegi Krisztinával, Darnyi Tamással és a többiekkel (még mindig el tudnám mondani az összes aranyérem-tulajdonost...). Teljesen beszippantott az öt karika, elbűvölten meredtem a képernyőre a megnyitótól egészen a záróünnepségig, majd a tévé kikapcsolása után kockás füzetbe írtam őrülten lelkes tempóval egy regényt egy fiatal, 17 éves amerikai úszólányról, aki 6 aranyérmet nyer egy olimpián - igazság szerint totálisan monoton volt a regényem, a főszereplőm folyton csak bemászott a medencébe, úszott, majd boldogan kimászott a dobogóra az aranyéremért - a negyedik érem táján már én is unni kezdtem a dolgot, és a maradék kettőt összesen egy mondattal el is intéztem, a regény hátralévő részében pedig egymásba szerettettem az úszólányomat egy úszófiúval, aki ugyanezen az olimpián 7 aranyérmet nyert, szintén nem túl részletes kifejtésben... hát igen, az irodalmi Nobel-díj alighanem nem rám vár, na :-)

De a lényeg, hogy az olimpiák azóta is nagy erőkkel dobogtatják meg a szívemet - vasárnap este például a Bryan Adams-koncert első számainál is telefononon keresztül követtem Szilágyi Áron aranyért vívott küzdelmét, és a Cloud Number Nine alatti ugrálásom még inkább szólt a fiatal kardozó győzelmének, mint a kanadai zenészlegendának, és a munkahelyem is több piros pontot kapott tőlem csak azért, mert a kávézóban engedik az olimpiai események követését egy kihelyezett tévén keresztül - szóóóval, nagyon lelkes rajongója vagyok az ötkarikás játékoknak, csak hogy végre rövidre zárjam. :-)
És mivel ugye ne azt kérdezd, mit tehet érted az olimpia, hanem azt, mit tehetsz te az olimpiáért, valamivel én is jelét akartam adni itthon annak, hogy nem akármilyen napokat élünk - az ihletet pedig a mostani Otthon magazinban és a Praktikában közreadott angolzászló-mintás használati tárgyak adták, úgyhogy gyorsan a tettek mezejére léptem.


Előkotorásztam egy régi, fonott szélű tálcát:





Fehér akrilsprayvel lefújtam az egészet, két rétegben.





Száradás után meghúztam a vonalakat - háromszori próbálkozásra sem sikerült szimmetrikusra, de akkor dacosan azt gondoltam, ez az én tálcám, és akkor is szeretni fogom, ha nem szabályos a mintája :-)





Kiradíroztam a felesleges vonalrészeket, és akrilfestékkel kifestettem az elemeket.





A teljes száradás után lefújtam a tálcát akrillakkal, és ezzel készen is lett. Nagyon látványos és vidám darabja a konyhánknak, és mellé extrán jó érzés, hogy én is hozzátettem a magam szerény részét a londoni olimpiához... :-)
















19 megjegyzés:

  1. Szuper! Nálam az olimpia annál a bizonyosnál, amiről te írtál, meg is rekedt :) Ott én is nagyon "rajongó" voltam. Imádtam az öttusás fiúkat és Darnyit! Egerszegiről is kép volt a falamon:) Olyan régóta tervezek már akril sprét venni. Meddig elég az? Sokkal egyszerűbb volna vele sok helyen dolgozni, mint a kis tégelyessel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen, az öttusás fiúk, bizony :-) Hú, hát így nehéz megmondani, meddig elég az akrilspray, mert ez nagyban attól függ, mire fújjuk - a farostlemezt például csak több rétegben fogja be, a szép sima fafelületet viszont rögtön. De azért jó pár tárgyhoz elég, az biztos, kisebbeknél sokáig is - és pontosan így van, a tégelyes például egy ilyen tálcához nem jó, a hajam is kihullana, mire az összes vesszőcsavarintás befestegetném vele, így viszont pontosan egy perc :-) Meg akkor is jól jön, ha nagyon egyenletesnek kell lennie a festésnek, nem lehet ecsetcsíkos például... szóval bár nem a legolcsóbb, azért nagyon tudom ajánlani!

      Törlés
  2. Jajdejó, hogy újra itt vagy!
    Én hatttalmas olimpia fan vagyok, de mióta a férjemet megismertem, azóta jobbára csak az úszást nézem. Egyébként nagy büszkeséggel jelentem, hogy a 4 évvel ezelőttire -ha egy betegség nem jön közbe-, edzőként kijutott... (most hétvégén meg IRONMAN lett, a nagylányunk meg IRONMANÓ)
    Viszont a londoni olimpia most valamiért nem hoz lázba. Nem tudom, miért. De a tálcád az megint nagyon jó! Ilyen retro tálcánk nekünk is volt, csak szerintem mi megváltunk tőle.. Nem tudhattam előre, hogy lesz majd valaki, aki ennyire inspirál, mint TE!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Köszönöm!
      Gratulálok a szupersportos családhoz, ez az IRONMANÓ valami hihetetlenül helyesen hangzik :-)
      Én is úgy örültem, hogy újjászületett a tálca, már nagyon nem szimpatizáltam vele a natúros állapotában...

      Törlés
  3. Nekem azon az olimpián Szabó Tünde volt a kedvencem. Nagyon szép lett, nagyon jól átalakítottad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, ő is ott volt, de jó, hogy említetted... Köszönöm szépen! :-)

      Törlés
  4. Grossartig!!!!eine wirklich tolle Idee!
    Herzliche Grüsse aus der Schweiz
    Carmen

    VálaszTörlés
  5. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=366673106738079&set=a.349968148408575.79579.206854942719897&type=1&theater
    Azért jól bejárja a világot a remekműved!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ez nem semmi! :) Csak nem ártana valami forrást is odaírni, nem?

      Törlés
  6. Szoktam is rajta mosolyogni, hogy olyan helyekre eljut, ahova én sosem fogok, valószínűleg :-)

    VálaszTörlés
  7. Levendula lány, nagyon tetszenek az ötleteid, munkáid. De most kritikát kell megfogalmazzak. Nem az a baj, hogy nem szimmetrikus a minta, hanem, hogy nem jól. És nemzeti jelképeket illik pontosan csinálni. http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/ae/Flag_of_the_United_Kingdom.svg

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Freddy, köszönöm, abszolút elfogadom a kritikát, sajnos geometrikus formák terén sosem voltam jó, és másolni is nagyon nehezen tudom, valahogy nincs szemem hozzá. De csak ismételni tudom magamat: "azt gondoltam, ez az én tálcám, és akkor is szeretni fogom, ha nem szabályos a mintája..." :-)

      Törlés
  8. Hűűűű.... Ez nagyon jól néz ki!!! :D
    A fehérre festett fonott rész nagyon "kidobja" a többi színt! :D
    (Szerintem nagyon is hasonlít az igazira ;))

    Egyszer én is megpróbáltam ilyesmit rajzolni, de nekem még köze sem lett hozzá... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm nagyon, jólesős :-) Biztos csak rossz napod volt, az teljesen lehetetlen, hogy neked ne sikerült volna :-) Puszik!

      Törlés
  9. Nagyon aranyos ötlet, és nem az a lényeg, hogy mennyire pontosak azok a vonalak, hanem amit jelképez és ahogy írod, a te, a ti tálcátok! :) Egyébként számomra is a '88-as olimpia a legemlékezetesebb, bár lehet, hogy a mostani is hasonló lesz, legalábbis sokáig fogok emlékezni Szilágyi Áron vívására, olyan gyönyörű volt! Főleg a döntő! Annyira szimpatikus ez a fiatalember, nagyon-nagyon megérdemelten lett olimpiai bajnok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :-) Teljesen egyetértek Áronnal kapcsolatban, és valahogy az az érzésem, lesz még rá alkalom, hogy más olimpiákon is büszkeséggel tölthessen el minket az ő szereplése...

      Törlés
  10. Nagyon jól néz ki! Üdv újra itthon!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...