2012. július 31., kedd
Olimpiai tálca
Az első olimpia, amire már zsenge korom ellenére is úgy igazán aktívan figyeltem, a '88-as volt, Szöulban - Egerszegi Krisztinával, Darnyi Tamással és a többiekkel (még mindig el tudnám mondani az összes aranyérem-tulajdonost...). Teljesen beszippantott az öt karika, elbűvölten meredtem a képernyőre a megnyitótól egészen a záróünnepségig, majd a tévé kikapcsolása után kockás füzetbe írtam őrülten lelkes tempóval egy regényt egy fiatal, 17 éves amerikai úszólányról, aki 6 aranyérmet nyer egy olimpián - igazság szerint totálisan monoton volt a regényem, a főszereplőm folyton csak bemászott a medencébe, úszott, majd boldogan kimászott a dobogóra az aranyéremért - a negyedik érem táján már én is unni kezdtem a dolgot, és a maradék kettőt összesen egy mondattal el is intéztem, a regény hátralévő részében pedig egymásba szerettettem az úszólányomat egy úszófiúval, aki ugyanezen az olimpián 7 aranyérmet nyert, szintén nem túl részletes kifejtésben... hát igen, az irodalmi Nobel-díj alighanem nem rám vár, na :-)
De a lényeg, hogy az olimpiák azóta is nagy erőkkel dobogtatják meg a szívemet - vasárnap este például a Bryan Adams-koncert első számainál is telefononon keresztül követtem Szilágyi Áron aranyért vívott küzdelmét, és a Cloud Number Nine alatti ugrálásom még inkább szólt a fiatal kardozó győzelmének, mint a kanadai zenészlegendának, és a munkahelyem is több piros pontot kapott tőlem csak azért, mert a kávézóban engedik az olimpiai események követését egy kihelyezett tévén keresztül - szóóóval, nagyon lelkes rajongója vagyok az ötkarikás játékoknak, csak hogy végre rövidre zárjam. :-)
És mivel ugye ne azt kérdezd, mit tehet érted az olimpia, hanem azt, mit tehetsz te az olimpiáért, valamivel én is jelét akartam adni itthon annak, hogy nem akármilyen napokat élünk - az ihletet pedig a mostani Otthon magazinban és a Praktikában közreadott angolzászló-mintás használati tárgyak adták, úgyhogy gyorsan a tettek mezejére léptem.
Előkotorásztam egy régi, fonott szélű tálcát:
Fehér akrilsprayvel lefújtam az egészet, két rétegben.
Száradás után meghúztam a vonalakat - háromszori próbálkozásra sem sikerült szimmetrikusra, de akkor dacosan azt gondoltam, ez az én tálcám, és akkor is szeretni fogom, ha nem szabályos a mintája :-)
Kiradíroztam a felesleges vonalrészeket, és akrilfestékkel kifestettem az elemeket.
A teljes száradás után lefújtam a tálcát akrillakkal, és ezzel készen is lett. Nagyon látványos és vidám darabja a konyhánknak, és mellé extrán jó érzés, hogy én is hozzátettem a magam szerény részét a londoni olimpiához... :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szuper! Nálam az olimpia annál a bizonyosnál, amiről te írtál, meg is rekedt :) Ott én is nagyon "rajongó" voltam. Imádtam az öttusás fiúkat és Darnyit! Egerszegiről is kép volt a falamon:) Olyan régóta tervezek már akril sprét venni. Meddig elég az? Sokkal egyszerűbb volna vele sok helyen dolgozni, mint a kis tégelyessel...
VálaszTörlésÓ, igen, az öttusás fiúk, bizony :-) Hú, hát így nehéz megmondani, meddig elég az akrilspray, mert ez nagyban attól függ, mire fújjuk - a farostlemezt például csak több rétegben fogja be, a szép sima fafelületet viszont rögtön. De azért jó pár tárgyhoz elég, az biztos, kisebbeknél sokáig is - és pontosan így van, a tégelyes például egy ilyen tálcához nem jó, a hajam is kihullana, mire az összes vesszőcsavarintás befestegetném vele, így viszont pontosan egy perc :-) Meg akkor is jól jön, ha nagyon egyenletesnek kell lennie a festésnek, nem lehet ecsetcsíkos például... szóval bár nem a legolcsóbb, azért nagyon tudom ajánlani!
TörlésJajdejó, hogy újra itt vagy!
VálaszTörlésÉn hatttalmas olimpia fan vagyok, de mióta a férjemet megismertem, azóta jobbára csak az úszást nézem. Egyébként nagy büszkeséggel jelentem, hogy a 4 évvel ezelőttire -ha egy betegség nem jön közbe-, edzőként kijutott... (most hétvégén meg IRONMAN lett, a nagylányunk meg IRONMANÓ)
Viszont a londoni olimpia most valamiért nem hoz lázba. Nem tudom, miért. De a tálcád az megint nagyon jó! Ilyen retro tálcánk nekünk is volt, csak szerintem mi megváltunk tőle.. Nem tudhattam előre, hogy lesz majd valaki, aki ennyire inspirál, mint TE!
:-) Köszönöm!
TörlésGratulálok a szupersportos családhoz, ez az IRONMANÓ valami hihetetlenül helyesen hangzik :-)
Én is úgy örültem, hogy újjászületett a tálca, már nagyon nem szimpatizáltam vele a natúros állapotában...
Nekem azon az olimpián Szabó Tünde volt a kedvencem. Nagyon szép lett, nagyon jól átalakítottad.
VálaszTörlésTényleg, ő is ott volt, de jó, hogy említetted... Köszönöm szépen! :-)
TörlésGrossartig!!!!eine wirklich tolle Idee!
VálaszTörlésHerzliche Grüsse aus der Schweiz
Carmen
Vielen vielen Dank! :-)
Törléshttps://www.facebook.com/photo.php?fbid=366673106738079&set=a.349968148408575.79579.206854942719897&type=1&theater
VálaszTörlésAzért jól bejárja a világot a remekműved!:)
Hát, ez nem semmi! :) Csak nem ártana valami forrást is odaírni, nem?
TörlésSzoktam is rajta mosolyogni, hogy olyan helyekre eljut, ahova én sosem fogok, valószínűleg :-)
VálaszTörlésLevendula lány, nagyon tetszenek az ötleteid, munkáid. De most kritikát kell megfogalmazzak. Nem az a baj, hogy nem szimmetrikus a minta, hanem, hogy nem jól. És nemzeti jelképeket illik pontosan csinálni. http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/ae/Flag_of_the_United_Kingdom.svg
VálaszTörlésFreddy, köszönöm, abszolút elfogadom a kritikát, sajnos geometrikus formák terén sosem voltam jó, és másolni is nagyon nehezen tudom, valahogy nincs szemem hozzá. De csak ismételni tudom magamat: "azt gondoltam, ez az én tálcám, és akkor is szeretni fogom, ha nem szabályos a mintája..." :-)
TörlésHűűűű.... Ez nagyon jól néz ki!!! :D
VálaszTörlésA fehérre festett fonott rész nagyon "kidobja" a többi színt! :D
(Szerintem nagyon is hasonlít az igazira ;))
Egyszer én is megpróbáltam ilyesmit rajzolni, de nekem még köze sem lett hozzá... :)
Köszönöm nagyon, jólesős :-) Biztos csak rossz napod volt, az teljesen lehetetlen, hogy neked ne sikerült volna :-) Puszik!
TörlésNagyon aranyos ötlet, és nem az a lényeg, hogy mennyire pontosak azok a vonalak, hanem amit jelképez és ahogy írod, a te, a ti tálcátok! :) Egyébként számomra is a '88-as olimpia a legemlékezetesebb, bár lehet, hogy a mostani is hasonló lesz, legalábbis sokáig fogok emlékezni Szilágyi Áron vívására, olyan gyönyörű volt! Főleg a döntő! Annyira szimpatikus ez a fiatalember, nagyon-nagyon megérdemelten lett olimpiai bajnok! :)
VálaszTörlésKöszönöm :-) Teljesen egyetértek Áronnal kapcsolatban, és valahogy az az érzésem, lesz még rá alkalom, hogy más olimpiákon is büszkeséggel tölthessen el minket az ő szereplése...
TörlésNagyon jól néz ki! Üdv újra itthon!
VálaszTörlésSzívből köszönöm, Liza!
Törlés