2012. július 2., hétfő

Ajtókoszorú olasz módra


Vége az Eb-döntőnek, és bár kedvenceim, a spanyolok nyertek, a végén már nagyon együttéreztem az olaszokkal, mert a 4:0 több mint elszomorító eredmény, és hát őket is nagyon szeretem... végül is eleve úgy ültem le a döntő elé, hogy majdnem mindegy, ki nyer, mindkét csapat győzelmének tudok örülni. És örültem is nagyon, amikor Iker Casillas a magasba emelte a kupát, de közben nagyon sajnáltam az olaszokat, akiknek ezzel a látványos különbségű eredménnyel kell hazautazniuk.

Viszont tegnap délután arra gondoltam, hogy ha a spanyolok nyernek (márpedig tudtam, hogy ők nyernek :-) ), valamit mégis kell tennem az olaszokért, hiszen szeretem őket, és úgy általában rajongásig szeretem az országukat, a nyelvüket, a konyhájukat, a szellemiségüket - úgyhogy készítettem egy ajtókoszorút, ezúttal csak nekik, a szívemnek annyira kedves olaszoknak. :-)

A cél az volt, hogy csak olyasmi kerüljön rá, ami az olasz konyhára jellemző, további nehezítésként pedig elhatároztam, az egész legyen zöld-fehér-piros színvilágú - ezt nagyjából sikerült is tartani. :-)


Első lépésként kikészítettem egy hungarocell koszorúalapot, valamint egy adag masni formájú száraztésztát.





Elkezdtem ragasztópisztollyal felragasztgatni a tésztákat, míg az egész koszorúalapot befedte a sok masni.











Szívem szerint a zöld sok-sok friss bazsalikom lett volna a koszorún, de mivel ez másnapra teljesen elhervadt volna, babérlevéllel helyettesítettem:





Jöhetett még két fontos kiegészítő: sok kis szárított paprika és az olasz ételekből szinte elmaradhatatlan fokhagyma. :-)





Befejezésképpen pedig jó pár rozmaringágacska került még a koszorúra:





Aztán már csak masnit kötöttem három összefogott (zöld, fehér és piros) szalagból, és ezt is felragasztottam a koszorúra.





Ezzel készen is lett a koszorú, bár később még tettem rá fekete papíron fehér lakkfilccel írt feliratot is - szerintem így lett igazán stílusos, és remélem, ha esetleg egy-két kedves olasz olvasó erre vetődik, örülni fog neki, a magyarokról nem is beszélve, hiszen amint Móni barátnőm találóan megállapította, ha máshogy ragasztjuk a szalagot, még magyarosnak is simán elmegy...  :-)



















15 megjegyzés:

  1. Nice done, very original!

    Have a nice week =)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is elmenne magyarosnak! Mi is szeretjük a fokhagymát, a paprikát (hajjaj!!!!), a színeink is ugyan azok... Én is szeretem az olaszokat... meg az ilyen szép koszorúkat is:-)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Levendulalány!
    Nagyon klassz a koszorú!

    Én is a spanyoloknak szurkoltam, és együtt éreztem az olaszokkal.

    Viszont nagyon szimpatikus volt, amikor a meccs végén beadogatták a szurkolók a spanyol focisták mezbe bújtatott babáikat és a hős apukák büszkén vitték gyermekeiket, ölelgették, puszilgatták őket. Jó volt látni, hogy ennyire szeretik a gyerekeiket. Majdnem elpityeredtem...

    Nerzsi

    VálaszTörlés
  4. Én Viva Italia voltam és a vereségük ellenére maradok is! Nagyon szép lett a koszorú - szokás szerint!

    VálaszTörlés
  5. Paula M, thanks and I wish you the same to you! :-)

    Orsi, köszönöm! Egyébként tényleg simán lehetne ilyen egy magyaros koszorú is, bár ezt-azt még tennék arra pluszban... hmmm, lehet, hogy csinálok is egy ilyet :-)

    Nerzsi, szerintem is az a pár perc vitt mindent, tündériek voltak a gyerekek, és teljesen meglepődtem, hogy a kisfiús képű Torresnek már két gyerkőce van :-)

    Ági, én megértelek teljesen, a végén már azért szurkoltam, hogy legalább legyen egy góljuk, mert azért szeretem őket nagyon... köszönöm szépen :-)

    VálaszTörlés
  6. hát én tegnap este jóból-rosszból kaptam. A spanyol Erasmusos diákok zászlóval a hátukon ünnepeltek, az olaszok meg bánatukban ittak :) bár ha látnák ezt a koszorút, biztos jobb kedvük lenne :))

    VálaszTörlés
  7. Aranyos ötlet!
    A többi is jó, amiket azóta készítettél, hogy én nem voltam gépközelben!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon különleges, és nagyon szép! :)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon klassz lett bár a harmadik kép táján még hitetlenkedtem hogy mi is lesz ebből!
    Bár tudnám én is úgy szervezni az életemet, munka mellett, hogy tized ennyi szabadidőm lenne amikor nem kell bevásárolni, takarítgatni, főzni, mosogatni, elpakolni, gyerkőcöt terelgetni, fürdetni, fogmosást felügyelni, meseolvasni, ruhát teregetni, beszedni, elrakni, interneten adminisztrálni, kötelező köröket futni, stb.stb.....

    VálaszTörlés
  10. Amy, gondoltam is rád, hogy te igazán tűzközelből nézed a meccset :-) Mutasd meg nekik, hátha megvigasztalódnak egy kicsit :-)

    Liza, köszönöm szépen!

    Hankka, örülök nagyon, hogy tetszik :-)

    Szonja, miből gondolod, hogy nekem van bármennyi szabadidőm...? Ugyanezek a feladatok az én életemben is megvannak, dolgozom, vezetek napi 140 km-t, van két gyerekem és férjem, akikre a lehető legtöbb odafigyelést szeretném fordítani, és egyáltalán nincs segítségem a háztartásban sem. Viszont éjjel egynél előbb ritkán alszom el,és ötkor már kelek. ÍGY belefér, ami nekem, nekünk fontos... szóval elég furcsa, hogy tizedennyi szabadidőről írsz valakinek, aki napi négy-öt óránál többet sosem alszik. Látod, ez nem munkaszervezés kérdése, hanem nem alvás... ennyi a titok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja hogy úgy, én egy kicsit többet szeretek ennél aludni az igaz, egy-két órával ugyan..
      Persze igaz is, amíg én olvasgatom este hogy Te miket alkotsz addig Te nem olvasgatsz az interneten hanem alkotsz...

      Törlés
  11. Vámpírűző:-)))))))

    VálaszTörlés
  12. Sőt, még a legyeket-szúnyogokat is távol tartja, nemcsak Drakulát :-)

    VálaszTörlés
  13. Bi-bi-biii, én erről már tudtam! :P

    VálaszTörlés
  14. Hát aki bennfentes, az bennfentes :-)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...