Sátor kis indiánoknak

Amikor elkezdtem a blogot, biztos voltam abban, csakis művészi igényességű képeket és gyönyörűen kidolgozott ötleteket fogok közzé tenni. Sok más rózsaszín tervemmel együtt ez sem így alakult :-) Persze, vannak jobban sikerültek is, de vannak szép számmal olyanok is, amelyek pontosan olyanok, mint én vagyok: jó szándékúak, de közel sem tökéletesek, kócosak, de mosolygósak, és még sokáig tudnám sorolni az ellentéteket...
A következő ötlet is ilyen - semmi profizmus, semmi extraság: egyszerűen csak egy pár perc alatt kivitelezhető dolog, de a gyerekek biztosan értékelni fogják.

Nemrégiben történt, hogy Lajos, a mi kedves szomszédunk megkérdezte, nincs-e szükségünk pár darab hosszú nádszárra. Amikor Ő továbbította nekem a kérdést, még be sem tudta fejezni a mondatot, amikor én máris rávágtam, hogy dehogynem!! Ő türelmesen megvárta, amíg ugyanezt elmondom még háromszor, egyre lelkesebben, aztán megkérdezte: de mégis mihez kell nekünk a nádszár? Én pedig válaszként elmondtam azt a mondatot, amit ha az életemnek is lenne egy Select all/Find funkciója, minden bizonnyal első helyen dobna ki a kereső: "Majd jó lesz az valamire!"

Így tettem szert néhány csodaszép nádszárra, és hamarosan beigazolódott, hogy tényleg jó lesz valamire... mert amikor a Nagyobbik egy hétvégén indiános hangulatában volt, fogtam a nádszárakat, néhány vastag, erősebb befőttesgumit, pár nagyobb ruhacsipeszt, valamint egy kétszemélyes lepedőt, és pontosan öt perc alatt máris a kertben állt a hevenyészett sátor. Ahogy a bevezetőben is írtam, nem volt benne semmi extra, nem spéciztem fel semmivel, egyszerűen csak egy sima sátor volt - de a kicsik nem így látták, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Repülő Tündérkéz és Kéktérdű Izommancs, a híres-hírhedt indiánok máris elfoglalták a sátrat, és bár róluk ezúttal sincs kép, mohikáneskü alatt vallom, nagyon jól érezték magukat benne. :-) 


Ezek voltak az ajándék kiindulási nádszárak:

Öt nádszárat középen összefogtam egy gumival, majd a szárak végét körben széttoltam:

Egy kétszemélyes lepedőt egy másik gumival középen fent szorosan a nádakra kötöttem, a lepedő alját pedig a két szélső nádszár aljához kötöttem. A képen nem látszik, de a lepedőt a többi száron alul nagy facsipeszekkel rögzítettem, így a szél sem tudta elbontani a sátrat.

A szárak végét kicsit benyomogattam a földbe, a sátorba pedig betettünk egy kis szőnyeget és két párnát - és kezdődhetett az indiánozás. :-)

Ezt az ötletet sok más hasznos olvasnivalóval együtt megtalálhatjátok a www.imami.hu helyi oldalain is, ha megkeresitek a főoldal térképén a saját lakhelyetek szerint illetékes helyi információs weboldalt!