2012. június 5., kedd

Sátor kis indiánoknak


Amikor elkezdtem a blogot, biztos voltam abban, csakis művészi igényességű képeket és gyönyörűen kidolgozott ötleteket fogok közzé tenni. Sok más rózsaszín tervemmel együtt ez sem így alakult :-) Persze, vannak jobban sikerültek is, de vannak szép számmal olyanok is, amelyek pontosan olyanok, mint én vagyok: jó szándékúak, de közel sem tökéletesek, kócosak, de mosolygósak, és még sokáig tudnám sorolni az ellentéteket...
A következő ötlet is ilyen - semmi profizmus, semmi extraság: egyszerűen csak egy pár perc alatt kivitelezhető dolog, de a gyerekek biztosan értékelni fogják.

Nemrégiben történt, hogy Lajos, a mi kedves szomszédunk megkérdezte, nincs-e szükségünk pár darab hosszú nádszárra. Amikor Ő továbbította nekem a kérdést, még be sem tudta fejezni a mondatot, amikor én máris rávágtam, hogy dehogynem!! Ő türelmesen megvárta, amíg ugyanezt elmondom még háromszor, egyre lelkesebben, aztán megkérdezte: de mégis mihez kell nekünk a nádszár? Én pedig válaszként elmondtam azt a mondatot, amit ha az életemnek is lenne egy Select all/Find funkciója, minden bizonnyal első helyen dobna ki a kereső: "Majd jó lesz az valamire!"

Így tettem szert néhány csodaszép nádszárra, és hamarosan beigazolódott, hogy tényleg jó lesz valamire... mert amikor a Nagyobbik egy hétvégén indiános hangulatában volt, fogtam a nádszárakat, néhány vastag, erősebb befőttesgumit, pár nagyobb ruhacsipeszt, valamint egy kétszemélyes lepedőt, és pontosan öt perc alatt máris a kertben állt a hevenyészett sátor. Ahogy a bevezetőben is írtam, nem volt benne semmi extra, nem spéciztem fel semmivel, egyszerűen csak egy sima sátor volt - de a kicsik nem így látták, és azt hiszem, ez a legfontosabb. Repülő Tündérkéz és Kéktérdű Izommancs, a híres-hírhedt indiánok máris elfoglalták a sátrat, és bár róluk ezúttal sincs kép, mohikáneskü alatt vallom, nagyon jól érezték magukat benne. :-) 


Ezek voltak az ajándék kiindulási nádszárak:





Öt nádszárat középen összefogtam egy gumival, majd a szárak végét körben széttoltam:








Egy kétszemélyes lepedőt egy másik gumival középen fent szorosan a nádakra kötöttem, a lepedő alját pedig a két szélső nádszár aljához kötöttem. A képen nem látszik, de a lepedőt a többi száron alul nagy facsipeszekkel rögzítettem, így a szél sem tudta elbontani a sátrat.





A szárak végét kicsit benyomogattam a földbe, a sátorba pedig betettünk egy kis szőnyeget és két párnát - és kezdődhetett az indiánozás. :-)





Ezt az ötletet sok más hasznos olvasnivalóval együtt megtalálhatjátok a www.imami.hu helyi oldalain is, ha megkeresitek a főoldal térképén a saját lakhelyetek szerint illetékes helyi információs weboldalt!


12 megjegyzés:

  1. Amikor pedig Repülő Tündérkezet és Kéktérdű Izommancsot a Nagy Esőisten sújtja, bevonulnak a Kisházba és európai emberré változnak. :)

    VálaszTörlés
  2. néha a legegyszerűbb, legspontánabb dolgok a legtökéletesebbek. amikor rádjön az indiánozhatnék, akkor azonnal kell egy indiánsátor, másnapra elmúlik az ihlet és állhat az udvarban egy csudaindiános sátorpalota is, akkor már nem érdekel, épp a dínók nyomai után kutatsz a kertben és az indiánok éneke már csak valami halvány álomszerű duruzsolásként lüktet a fületdben :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon édes, én imádnám, ha az enyém lenne!

    VálaszTörlés
  4. épp a pinteresten böngésztem és mit látnak szemeim: http://jutehome.com/projects/san-anselmo-bungalow/ felső sor, 4. kép. szóval nagyon modernet alkottál Évi :)

    VálaszTörlés
  5. Évi,én pont az ilyen egyszerű ötleteidet imádom a legjobban,ilyenkor nem érzem annyira hogy minket egy világ választ el egymástól ... mármint kézügyesség és fantázia terén :)))

    (Ezt úgy értettem hogy vannak "elérhetetlen" projektek a számomra(pl Bogyóbabócáék)és vannak elérhetőek ... és számomra ezek a szerethetőbbek - a többit viszont csak nézni is imádom :) )

    Na jól belekeveredtem de azért remélem érthető amit írtam :)

    VálaszTörlés
  6. Névtelen, igen, valahogy úgy :-) Bár Kéktérdű Izommancs még akkor is megőriz nem keveset az indiánságból :-)

    Kriszta, elbújtál a kertben vagy valamelyik felmenőd boszorkány volt, esetleg ismered valahonnan a kicsijeimet? Mert pontosan így történt, másnap már dinoszauruszkutatás volt terítéken :-):-)

    Nóra, köszönöm, ez jólesik! :-)

    Kriszta, óóó, azért az sokkal-sokkal szépségesebb, meg az összes kép is :-) Köszönöm, hogy belinkelted, gyönyörűek...

    Hajnoc, és ilyeneket komolyan az ír, aki tökéletesen reprodulta a kartondoboz Thomast? :-) Én azóta egy picit sem hiszem el, hogy neked bármi gondod lenne a kézügyességgel, nem ám :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát a boszorkányság sem kizárt (összeér a szemöldököm igazából, csak kevesen tudjék, mert álcázom :D , de valahogy az ismerős gyerekeknél mostanság dínó korszak van és ráhibáztam :D

      ami pedig a belinkelt sátrat illeti, épp olyan szép a tiéd is, csak a körítés más :) és nekem is nagyon bejön a többi kép is, ellaknék ezekben a házakban, egyszerűek mégis otthonosak és melegség van bennük...

      Törlés
  7. Kéktérdű Izommancs! Ez jó! Ő nálunk a Nadrágszaggató Vicc-csináló... :-)))
    Repülő Tündérkéz pedig Brilliánseszű Ugrólány
    És van még egy Négykéztérd Nyálcsorgató is a csapatban...

    VálaszTörlés
  8. Dominika, a Négytérdkéz Nyálcsorgató egyszerűen tündéri, szinte látom magam előtt :-) :-)

    Liza, jól beszéltél! :-)

    VálaszTörlés
  9. Igaz nem mai ez a bejegyzés de mivel előröl kezdtem a blogod olvasását még csak most jutottam el ide :) És eszembe jutott a gyerek korom amikor ovisként a dédimnél nyaraltam és a környékbeli gyerekekkel készítettünk a kertben indián sátrat :D Egyszerűen imádtam, igaz mi girbegurba fából és régi pokrócból csináltuk de jól nézett ki, és nyáron rekkenő húség volt belül :D de a mi sátrunk volt :) Köszönöm ezt a bejegyzést és, hogy eszembe juttattad, jó volt visszagondolni rá :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy megírtad! Ez a legjobb az egészben, amikor ilyen gondolatok születnek és jönnek elő újra...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...