2012. június 1., péntek

Kisház


A dolog úgy kezdődött, hogy szükségünk volt egy adag tűzifára a kerti sütögetéshez. Tűzifaforrásunk legtöbbször az Ő bátyja, aki ilyenkor mindig nagylelkűen biztosítja nekünk a következő néhány bográcsozáshoz kellő szerves anyagot. Három éve történt, hogy tűzifakuncsorgásunkra a sógorom azt válaszolta, "most van elég sok", úgyhogy Ő nekiindult, hogy ezúttal ne csak két-három, hanem akár öt-hat sütögetésre elegendő faanyagot hazaszállítson. Én tettem-vettem itthon, vártam az én uramat, aki egyszer csak megjelent a nappaliban, és azt mondta, "meghoztam a fát"... na de a hangsúly! Azonnal világos volt a számomra, hogy a fával valami nem kerek. Gyanakodva követtem Őt az autóhoz, ahol egy szempillantás alatt megértettem, mi volt olyan fura a hangsúlyban. Az autónk helyén egy szép szürkéskék fémdobozba csomagolt fatelep terpeszkedett, legalábbis nagyjából így mutatott - és negyedórányi kipakolás után az autó még mindig úgy festett, mintha hozzá sem nyúltunk volna.

Szóval, a fa tényleg "elég sok" volt. :-) Nézegettük a halmokat, amelyek rengeteg nyers, piszkos és teljesen különböző méretű deszkát tartalmaztak, és pontosan egyszerre szólaltunk meg. Ő azt mondta: "vétek ezt a sok deszkát eltüzelni" - én pedig azt: "valamit kellene kezdeni ennyi deszkával". És aztán - mivel itthon rendszerint én beszélek többet - még hozzátettem: "kisház".
Ő vetett rám egy igazán hosszú pillantást - majdnem olyan hosszút, mint amikor anno meglátott a munkahelyünkön a farmerszoknyámban -, és ő is hozzátette: "de nem kisházat".
Innentől kezdve az érvek vették át a kommunikációs fősodort. Nagyon meggyőzően és határozottan próbáltuk befolyásolni a másik véleményét, nagyjából a következő részletesen kidolgozott logikai érvrendszerrel: "Kisház". "NEM kisház." "De kisház." "Nem, nem kisház." "Deeeeee" "Neeeeem" és ilyenek, mert érvelésben annyira jók vagyunk... A sokadik ilyen forduló és legalább ötven shrekes Csizmás Kandúr-os kérincsélős tekintet után Ő vetett rám egy még hosszabb pillantást, eltűnt a házban. Pár perc után megjelent egy kockás papírral meg egy ceruzával - és én tudtam, hogy meglesz az a kis kerti játékház, amit úgy szerettem volna a Nagyobbiknak, de nem tudtunk rá sok tízezret elkölteni... Elkezdtük hát a papírra felrajzolni a vázlatot, pontosabban Ő kezdte el, a fogai között mindenféle veretes kifejezéseket mormolva. Mérnökember lévén pillanatok alatt felskiccelt egy csodaszép kisházat, én pedig nagyon hasznos kommenteket tettem hozzá, mint "óóó, de ééééédeees!" és "ez itt keresztben micsoda? Valami gerendaizé?" meg  "Hihihihihhihihhi!" - Ő pedig emberfeletti türelmet tanúsítva magyarázta a rajzot nekem. Én egyre lelkesebb lettem, pedig már nem igazán volt hova továbbfejlődnöm e téren - és igazából egy fikarcnyi kételyem sem volt afelől, hogy mi meg tudjuk építeni ezt a kisházat, holott kisházat életemben eddig csak LEGO- ból gyártottam, és Ő sem volt éppen gigamega tapasztalatokkal ellátva a tárgykörben.

Két hétvégén át fúrtunk-faragtunk-fűrészeltünk kitartóan, egy harmadik hétvégét pedig a festéssel töltöttünk el, de számunkra is hihetetlen módon egyszercsak kibontakozott a kezünk alól a megálmodott kisház. Nem mondom, egy kicsit ferdék a falai, de már akkor is három éve, hogy itt áll a kertünkben, és valami óriási büszkeség, hogy mi ketten hoztuk létre.
Azt hiszem, még egyszer nem lennénk rá képesek, de akkor és ott sokkal nagyobb volt bennünk a lelkesedés, mint a kételyek, és újra megerősödtem abban a hitemben, hogy tulajdonképpen szinte minden csak azon múlik, mennyire akarjuk. 

Persze a végére hihetetlenül elfáradtunk, és ezért például a mai napig nincsenek lefestve az ablakkeretek - de talán úgy már túlzás is lenne.... :-)
Nektek volt már olyan nagy vágyatok, aminek a megvalósulása szinte esélytelen volt, és aztán mégis sikerült?

























25 megjegyzés:

  1. Hűűű, ez annyira szép. Olyan jó látni, hogy mennyi mindent megtesztek a gyerekeitekért. Biztos minden szülő ezen van, a maga módján, de a ti gyerekeiteknek elég sok mesélni valójuk lesz felnőtt korukban :)
    A so családi botrány és rossz hír mellett, jó látni, hogy ilyenek is vannak még, mit Ti.
    Üdv.:
    Eszter

    VálaszTörlés
  2. Kedves Levendulalány, arról nem írtál, hogy hogy fogadták a gyerekek a kis házat. Használják rendszeresen?

    VálaszTörlés
  3. Megmondom őszintén, hogy tiszta libabőrös vagyok :-) Fantasztikus párost alkottok ti ketten!!!

    Elbűvölő Meseházat készítettetek!!! Gratulálok!!

    Gyerkők mit szóltak hozzá? :-))

    VálaszTörlés
  4. Minden gyerek álma!!! De ha nem írod, azt hittem volna, hogy az ablak DIREKT nincs lefestve!!!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon bájos, a virágtündér és a "kolomp" önmagában is 10/10! A kivitelezés pedig nagyon precíznek tűnik!
    Írnál még esetleg pár praktikus infót a projektről? Miből készült a tető? Szükségesnek láttátok-e rögzíteni valamilyen módon a házat? Van padlója? Köszi. :)
    Kata

    VálaszTörlés
  6. Mézeskalács-házikó! :)) A festmények az oldalán nagyon édesek! Az egész projektből (blogból) süt, hogy mennyire szeretitek egymást és a gyerekeiteket!

    VálaszTörlés
  7. Annyira TI vagytok!! Már amennyire azt a rendszeres olvasásból meg lehet ítélni! Nagy-nagy GRAT! Nagyon szép lett a házikó, a gyerekek biztosan nagyon örültek! Férjurad pillantása ismerős, az enyém is mérnőkember, ő is tud így nézni, de meggyőzhető :) És az a tündér - mesés. Ági

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó volt olvasni! Nem csak a kreatív kellékekkel bánsz jól, hanem a szavakkal is!!!

    VálaszTörlés
  9. Eszter, nagyon szépen köszönöm! Bízom benne, hogy így lesz, és valóban sok-sok mesélnivalójuk lesz majd egyszer...

    Gabi, persze, nagyon-nagyon örültek neki! Persze a Kisebbik akkor még elég kicsi volt, de a Nagyobbik nagyon boldog volt vele, és mindennap használatban van, nyáron különösen :-)

    Viki, annyira köszönöm... nagy boldogság volt nekik, be is rendeztük gyorsan, van benne egy kis konyharész, ahol a Nagyobbik mindenféle kerti dolgokból kotyvaszt leveseket, meg van benne egy kisasztal két székkel, úgyhogy rendszeresen beülnek, magukra csukják az ajtót, és ott játszanak :-)

    Orsi, pedig tényleg nem direkt, csak úgy maradt, de most sem tudom, milyen szín lenne jó ehhez :-)

    Kata, padlója nincs, mivel térkő van a kert egy részén, azon áll. Külön nem rögzítettük, mert nagyon nehéz, nincs az a természeti csapás, ami elmozdítja :-) A tetőt MDF-lapokból szögeltük össze, és aztán beborítottuk (rászögeltük) egy direkt ilyesmire kapható dologgal: gumiszerűen hajló, cserépszerűre vágott szélű lapok, amelyek apró szemcsés színes morzsalékkal vannak beborítva - ha érdekel, utánanézek, a Bricostore-ban vettük.

    Ídes Rúzsám, köszönöm, és nagyon örülök, ha így látod, mert azt hiszem, ez pontosan így is van... :-)

    Muskátli Büfé, köszönjük szépen :-) Ó, akkor pontosan tudod te is, milyen az a "feleségre vetett mérnökpillantás" :-)

    Dominika, köszönöm nagyon! Szeretek írni :-)

    VálaszTörlés
  10. A színe kicsit világosabb, és sajnos virágok sem nyílnak rajta, a tető pedig cserép......de a kolomp az ajtó mellett nagyon stimmel a mi sk. kerti babaházunkon is! :))
    Üdv: Marcsi

    VálaszTörlés
  11. NAGYON? NAGYON NAGYOOOOOOOOOOOOOOOOONNNNNN szép és ötletes ez a kisház...én is kedvet kaptam, hogy rávegyem a férjemet mi is készitsunk egy ilyet:)) Van a férjemnek egy kissebb ayztalosműhelye, nem lesz az olyan nehéz...remélem én:)))

    Amúgy kb milyen magas és széles ez a kis házikó??? Látom a képen hogy az autónál magasabb, ugy-e??

    Nagyon örülhettek neki a gyerekek....jó gyereknek lenni nálatok:))

    Üdv..
    Piroska

    VálaszTörlés
  12. Mesebeli és csodaszép!!
    nagy álom és terv, h legyen egy saját házunk kerttel, nagy terasszal meg ami kell...vettünk nagy levegőt s tervezni kezdtük, átterveztük, majd nekifogtunk, alakul... és saját önerőből épül minden szempontból -felügyelettel, de saját keze munkája is benne van az uramnak és drága apósomnak, egyiküknek sem tanult szakmája (egyik programozó, másik erdész), de mégis precíz és jó munkát csináltak eddig, lassan majd tető és cserép is lesz rajta, lehet hogy nem idén, no, de hihetetlen, h az első kapavágás óta mi is "nőtt ki a földből" általuk...(nagy gépekkel persze alapot ásattak, az nem saját munka, meg 1-2 dologhoz szakembert hívtak: betonöntés, vízszigetelés, ablakos)
    Csak megerősíthetem, nagyot kell álmodni, tervezni, munkát, akaratot, időt, energiát kell belefektetni s lőn, lesz vmi szép, amire büszkék lehetünk!

    VálaszTörlés
  13. Úgy vettem észre, hogy többségében csak az alkotásaidat dícsérik. Pedig az írásaid is nagyon jók, például ezen is jót szórakoztam. Nem tudom, hogy nálad hogy van, de én valamikor több időt feccölök az írásba, mint a produktum megalkotásába (bár gondolom, hogy a mostani faház esetében ez nem áll fenn nálad:D)Szóval a faház gyönyörű, az írásod szórakoztató!

    VálaszTörlés
  14. Csúcs nagyon a kis házikó!
    Nekem mostanában volt ilyen, hogy anyukámmal ketten csináltunk egy tökéletes sziklakertet! Régi álom volt, de eddig valahogy nem lett belőle semmi, most viszont itt van és naponta nézegetem, hogy nőnek benne a növények! :)

    VálaszTörlés
  15. Most mit mondjak, amit még nem írtak le előttem?
    Szerintem készülj fel rá, hogy még 90 éves korodban is kreatívkodnod kell, mert a gyerkőcök nem akarnak majd elmenni otthonról! :-)
    Nekem gyerekkoromban lett vón egy ilyen kuckóm, egész nap ott olvastam volna!

    VálaszTörlés
  16. Évi mondtam már hogy nagyon szeretnék a kislányod lenni???:))

    (Na jó ez csak vicc volt ám,az anyukámat el nem cseréném a világ minden kincséért sem.)

    VálaszTörlés
  17. Mik a méretek? Nem esik be az eső? Lehetne belső kép is (játszó gyerekkel)?

    VálaszTörlés
  18. szia! találtamegy nagyon kreatív blogot mindent újra hasznosít(pl parafadugó,cd-k kávékapszula(fém) befőttes üvegek) az oldal neve:szinesotletek.blog.hu. amugy házikó nagyon klassz. üdv johanna

    VálaszTörlés
  19. És ha a gyerekek kinövik,akár egy dán dog is elfér benne kényelmesen.:)
    Mi is igyekszünk mindent sk elkészíteni.Legutóbb egy nagyon csúnya hullámpalából épült fészert tettünk elfogadhatóvá,de a tervek száma végtelen.Csak az időnk véges.

    VálaszTörlés
  20. Szia Levendulalány!

    Remek kis kerti lakot varázsoltatok a gyerkőcöknek!

    Nálunk a kutyaház volt ilyen nagyszabású project, mivel a blökink xxl-es kutya lesz. (Most még csak m-es, mert kicsi) Az apjuk is veretes megjegyzéseket tett, de 2 nap alatt teljesen összebarkácsolta a blökikuckót, szigetelve-cserepezve. Már csak színezni kell... :)
    Időnként a szomszédlánnyal bandázik benne Hunor fiam, ilyenkor kitiltják szegény Lexit, mert nagyon nyal :D

    Nerzsi

    VálaszTörlés
  21. Szia!
    Nem tudom eldönteni, hogy az írásaid stílusát szeretem-e jobban, vagy a kész műveidet! Fantasztikus!

    VálaszTörlés
  22. Szia, Marcsi! Akkor nagyon hasonló lehet az ízlésünk :-)

    Piroska, egy kis asztalosműhellyel biztosan gyerekjáték lesz a férjednek :-) A méretek: magasság a legmagasabb ponton: 180 cm. Az oldalfalak magassága: 125 cm. Szélesség: 115 cm. Hosszúság: 165 cm.
    Az alap tehát 115x165 cm.

    Hajni, de jó, hogy megírtad ezt, ez tényleg egy fantasztikus példa arra, hogy akarattal, elszántsággal, lelkierővel mi mindent lehet elérni! Gratulálok a családodhoz, és remélem, hamarosan készen lesz az álomházatok!

    Kucorgó anyámkája, úgy örülök, hogy ezt írtad, mert valóban így van, legtöbbször az írás jóval több időt igényel, mint az alkotás... és köszönöm a visszajelzést, mert nagyon szeretek írni, nagyon-nagyon-nagyon!

    Liza, nagyon szép lehet az a sziklakert, és még jobb, hogy anyukáddal együtt alkottátok... szívmelengető érzés lehet így ránézni!

    Ó, Betti, hát bár így lenne! :-) Ezzel az olvasós dologgal annyira egyetértek, én kiskoromban mindenféle takaróból gyártottam magamnak olvasós zugot, mert olvasni az ilyen zugokban a legjobb...

    Hajnoc, nagyon-nagyon köszönöm így is :-)

    Kispiskóta, a méreteket fentebb megírtam, de miért esne be az eső?? Szuper teteje van, semmi sem árt meg neki :-)

    Johanna, köszi szépen!

    Hajnal, hááát, azt hiszem, dán dogunk nem lesz, esetleg később, ha még bírja a kisház, bicikliket tartunk majd benne :-)

    Nerzsi, ez jól hangzik, a végén meg nagyon-nagyon nevettem :-)

    Mariann, nagyon kedves vagy, köszönöm :-*

    VálaszTörlés
  23. Jót kuncogtam magamban! Elképzeltem a történetet! Kis ház- nagy ház! Ki mit ért alatta! Aztán a képek! Szerinted kis ház vagy nagy ház? A mérnök embernek nagy, szerény személyemnek kis ház! Na, kinek van igaza! Köszönöm az írásaidat! Számomra is sokat jelentenek, sokszor kapok ötleteket! Bárcsak olyan ügyi lennék mint Te! De sokszor csak a tervezgetésig jutok el! Szép napot!

    VálaszTörlés
  24. Orsi, hát igen, nézőpont kérdése a dolog, végül is nem tudhatom, hívhatom-e kisháznak, ha még én is beleférek :-) Én köszönöm a kedvességedet!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...