2012. június 8., péntek

Képes napló


...vagy nem is igazán napló, inkább csak pillanatképek az elmúlt egy hétből. Mindegyik fontos valamiért, mégha nem is tűnik annak - hiszen mi érdekes van egy pici almákat ringató faágon? - de nekem, nekünk ezekből az apró képekből áll össze az életünk, és mindenre van magyarázat is, persze.
És egy ilyen képes-apróságos beszámolóhoz pontosan ez a dal illik, úgy érzem - ezzel az aláfestéssel nézzétek a képeket, ha szabad ilyet kérni :-) 





Mindenképpen hallgassátok meg, napindításhoz egy csésze kávéval utolérhetetlen... :-)

És akkor következzenek a képek:




Az egyik kedvenc reggelim: paradicsomos-bazsalikomos-fokhagymás-olajbogyós-sonkás-mozzarellás bruschetta - bármikor, bármennyit. :-)




A kávé persze sosem maradhat el, egy kis fahéjjal, tejhabbal, Zsolnay-csészében,
mert az ilyen jó dolgoknak egyszerűen meg kell adni a módját...




Ajándék Tőle, virág helyett - 7 kiló eper :-)




Eredményként rengeteg epres mindenféle, és persze lekvárok,
különösen a leginkább szívünkhöz (=gyomrunkhoz) nőtt rozmaringos-rózsaborsos eperlekvár.




Az elmúlt hétre jutott egy reveláció is: utánaolvastam, majd elolvastam, mi van a tusfürdőkben - és mostantól csakis szappan.
Ezek itt éppen olívaolajosak és virágszirmosak, hmmm.




Néha akkora a zsongás-zümmögés a kertben, hogy szinte dugó van a növényeken :-)




Most éppen ez a kedvenc pogácsánk - minden hétvégén sütni kell, nincs apelláta. :-)




Errefelé több fokkal hűvösebb szokott lenni, mint bent a városban, úgyhogy az akácunk virágai is rekorder-sokáig díszítették a teraszt. Egyszerűen szerelmes vagyok ezekbe az óriási, illatos virágokba.... amikor elültettük, három évig egyáltalán nem virágzott. A negyedik évben egy virágot hozott, az ötödikben hármat, és most, a hatodikban legalább huszonötöt... de nem tudtam velük betelni így sem.




Az óvodai ballagáson a lufik elengedése... és sok-sok visszanyelt vagy kibújó könnycsepp a szülők szemében.




Az óvó nénik-dadus nénik tiszteletére rendezett kerti mulatságon voltak ilyen különleges látványosságok is - a legtökéletesebb szivárvány, amit valaha láttam.




Csodálatosan finom, sülő kolbászok illata lengte be az óvodaudvart, még mindig nyálösszefutós emlék :-)




Persze a kistestvérek is képviseltették magukat a mulatságon, még az egészen aprók is. :-)




A kis kosárkát anyukámtól és apukámtól kapta a mi ballagó Nagyobbikunk, és még mindig így virítanak benne a rózsák.




A hét egyik vezető híre a kertünkben, hogy kinyíltak a levendulák - és most is úgy örültem, hogy annak idején a blog nevébe is beletettem őket, számomra a legszebbek az összes növény közül.




A kis almafánk évekig vegetált kornyadtan a kertben, amíg anyukám meg nem nyírta nemrég alaposan, de nagyon hasznosan - egyetlen gyümölcsfánk azóta szárnyakat kapott, és idén sok pici almával lepett meg minket egy nap. Most aztán nagyon szurkolok, hogy nőjenek is még azok az almák, annyira büszke és megható dolog lenne azt mondani: "a mi almánk".




A paradicsomok is nagyon igyekeznek, pedig láthatóan nehezen tudják követni a változó időjárást, de azért igazán hősiesen viselkednek :-)




Reprodukáltam a börzsönyi kenyérlepényt - egészen pontosan rosszullétig ettük vele magunkat. Nincsenek rá szavak, úgyhogy meg sem próbálom leírni :-)




Finom ebéd, nyárias meleg, napsütés, hétvége... és az asztalon egy hideg, gyöngyöző fröccs - a gasztronómia fellegvára, no :-)




Itt pedig az a növény, amire tisztelettel nézek, annyira nem mindennapi, és a héten virágözönnel öntötte el a teraszt - fekete petúnia. És tényleg fekete!




Végül pedig a kedvenc zugom a mi kicsi kertünkben - egy pad, ami fölé jobbról sárga angyaltrombita, balról piros futórózsa kúszik - egy apró darabka saját boldogság...



21 megjegyzés:

  1. Nagyon szép minden! Az a fekete petunia izgalmas! Jó a padod! Üldögélés, kávé szép csészéből...Hmmm!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm ezt a szép naplót! Csodálatosak a képek, kedvet kaptam a kedvenc reggelidhez!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a képeket, meg a dalt,nagyon kellemes volt a látogatás! Kellemes hétvégét kívánunk Nektek!

    VálaszTörlés
  4. ér bőgni? gyönyörű volt, köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Csodálatos hét lehetett! :) Az aláfestő zenével pedig tényleg nagyon hangulatos! Ha lesz időd, engem nagyon érdekelne minden recept! :) csorog a nyálam...:)) Gyönyörű lehet a kertetek is!

    VálaszTörlés
  6. kávé (tejes-mézes természeletesen) bekészítve, dal meghallgatva és minden hangulatképecske beszippantva :)

    VálaszTörlés
  7. Csak ennyit tudok mondani: KÖSZÖNÖM! :)
    Amikor rányomtam a megjegyzés gombra, akkor lett vége a számnak. :))

    VálaszTörlés
  8. Annyira természetesnek vesszük a mindennapokat. A mindennapok feszítő, olykor idegesítő, olykor vidám, de mindenképpen életteli pillanatait, perceit, óráit. Természetesnek vesszük, ha valami jó, bánkódunk, ha valami nem sikerül. Szeretünk és utálunk, örülünk és bosszankodunk. Örülök, hogy megálltál és sokunkat megállítottál egy pillanatra egy hét történéseit képekbe rendezve bepillantást nyerve az életedbe, családod életébe. Boldog képek ezek, pedig ezek mögött is tuti vannak nehéz pillanatok, mint mindannyiunk életében, napjaiban. Én is megálltam, és így összegezve rájöttem, annyi mindennek lehet örülni, ami a héten történt, és lehet várni a hétköznapokat is, ha szeretettel éljük meg a történéseket. Köszönöm Neked!

    VálaszTörlés
  9. Tipitá, köszönöm, és igen, a pad nagyon nagy kedvenc, a petúnia és a kávé is... nem is tudnám őket rangsorba állítani, teljes holtverseny :-)

    Orsi, ígérem, hogy nem lesz csalódás - már a gondolatra is megéheztem :-)

    Emerencia, én köszönöm, és nektek is nagyon-nagyon szépséges hétvégét kívánok!

    Florci, mindig ér!! Nagyon-nagyon köszönöm!

    Kamrapolc, a lepényen nagyon gondolkozom, hogy közzéteszem, az tényleg annyira csodafinom.... nekem is csorog :-) Már a finomságok felidézésétől is olyan éhes lettem, hogy na :-)

    Kriszta, tejjel-mézzel, pontosan, én is mindig így... remélem, jólestek a képek a kávé mellé! :-)

    Mónika, én köszönöm, hogy megírtad, pont erre gondoltam a bejegyzés írásakor, hogy de jó lenne, ha éppen végigérne a zene...

    Kedves Névtelen, jó érzés, hogy örömet szereztem ezzel! Persze, így van, ahogy mondod, akadnak nehéz pillanatok, de addig jó, amíg a fenti képek ezeket bőven-bőven elnyomják... köszönöm, hogy ilyen szépet és mélyet írtál, és látod, egyetértünk teljesen: "A legszebb és legédesebb napok nem azok, melyeken valami nagyszerű vagy csodálatos vagy izgalmas dolog történik, hanem azok, amelyek egyszerű, kicsi örömöket hoznak, amelyek úgy követik egymást lágyan, mint ahogy gyöngyszemek peregnek le a zsinórról..."

    VálaszTörlés
  10. Köszönjük ezeket a gyönyörű képeket, s hogy megosztottad velünk :)
    Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én gyakran szoktam magamban társítani egy hangot amellé, amit olvasok (most lehet dilinyósnak hisztek :D ) Nem a saját hangomon szoktam elolvasni, hanem, mintha valaki felolvasná nekem, így jobban bele tudom élni magam (na ez tiszta skizofrénia) A Te írásaidat a kedvenc magyar hangom, és színésznőm, Hámori Eszter "szólaltatja meg" nekem :))
    Remélem nem tűnök bolondnak :D

    VálaszTörlés
  11. Ez nagyon jól esett :-)!
    Bruscetta, levendula, eper, kis pad - imádom mindet, de a lényeg: úúúgy örülök, amikor valaki használja a Zsolnayt és nem csak a vitrinben áll!!!
    (Esetleg arról a rózsaborsos lekvárról lehetne többet is tudni?)

    VálaszTörlés
  12. Jaj végem van,lassan már attól is hízni fogok ha csak benézek hozzád,pedig inkább fogynom kellene...ez nem ér!(A receptek engem is érdekelnek,remélem mielőbb megosztod velünk!)

    Csak nem mannás szappanokat vásároltál???Nemrégiben én is szert tettem pár darabra,és kaptam melléjük ajándékba egy csodálatos illatú virágszirom miniszappant...mikor megszaglásztam valamiért egyből Te jutottál eszembe,ha tudtam volna a címedet megleptelek volna vele de nem mertem elkérni:) Így végül elhasználtuk és nekem minden kézmosásnál eszembe jutott a "levendulás" lány,azaz Te!:)

    A képek pedig csodaszépek mint mindig,gombóc van a torkomban ahogy nézem őket.

    VálaszTörlés
  13. Ez olyan volt mint egy jó könyv....:-)
    Nálam az ovis ballagás, meg a pici kéz mindent visz!

    VálaszTörlés
  14. Nem olvastam vissza a kommenteket, ezért biztosan írták már, hogy hátborzongatósan gyönyörűűű. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy nekem is gyűjtenem kéne, mert nyilván itt van körülöttem, csak én nem veszem mindig észre (vagy nem dokumentálom). Szóval kösöznöm, hogy felnyitottad a szemem!

    És a pogácsa receptjére nagoyn kíváncsi volnék, mert nekem még sosem sikerült elfogadhatót készítenem.

    VálaszTörlés
  15. Nagyon tetszett a képes beszámoló. A lányom is készít ilyet hetente a blogjában, és én is akkor gondolkoztam el, hogy mennyire más szemszögből nézi ugyanazt a világot, ami körülvesz minket. Egyébként igaza van Névtelennek, nekem is ugyanez a meglátásom. Rohanás az életünk, és elszaladunk a fontos dolgok mellett, mert a szamóca, a kávé és minden apróság fontos, és mindenben meg kell látni a szépet. Én minden nap keresem, hogy legyen minek örülni. Gondolkozom a fotózáson is, de a héten is rohantam és nem jutott idő élvezni a pillanatokat. Talán a jövő héten.
    Várom a következőt!

    VálaszTörlés
  16. Jaj, Te Levendulalány! Most már hiányérzetem van, ha egy-két napig nem tudok bekukucskálni hozzád.... Egyszerűen helyrerázod az embert egy pillanat alatt azzal, hogy megmutatod mennyi szépség és öröm vesz minket körül... Ebben a világban nagyon nehéz ilyennek lenni, mint Te és az egészséges irigykedés mellett az ember elkezd bízni abban, hogy hátha mi is eljutunk egyszer oda, hogy úgy szemléljük a világot és éljük meg hétköznapjainkat, mint te! Kérlek maradj ilyen és mutass nekünk egyre többet a világodból!! Wagner Andi

    VálaszTörlés
  17. Csibe, egyáltalán nem, sőt, nagyon tetszik ez a fajta megközelítés :-) És nagyon szeretem én is Hámori Esztert, úgyhogy megtiszteltetés, hogy az ő hangján "szólalhatok meg" neked... nagyon jó ez a gondolat, köszönöm :-)

    Kála, nagyon örülök, hogy tetszett a bejegyzés! Hát igen, képzeld, én is jó pár éven át őrizgettem a szekrényben a Zsolnaykat, aztán arra gondoltam, de hát nem arra van egy csésze, hogy használjuk? És nem hiszem, hogy szegény csészék boldogok voltak a sötét szekrényben évekig... úgyhogy most ők is örülnek, meg mi is, hogy ilyen szép csészékből ihatjuk a kávét :-)
    Megírom ezt a lekvárt, ígérem! :-)

    Hajnoc, most képzeld, én mit érzek a fogyással kapcsolatban, amikor ezeket mind meg is eszem! :-) Te rokon lélek, bizony, mannás szappanok... én is rendeltem első körben jó párat, azóta csak ezeket használjuk, egyszerűen csodásak. Persze, ez itt nem a reklám helye, de ami igaz, az nagyon igaz :-) És egy tündér vagy, megint csak azt tudom írni... de azért nagyon örülök annak is, hogy ti használtátok ám el azt a csodás szappant :-)

    Kojudi, lesznek még "fejezetek", az biztos! :-)

    Villő, köszönöm, nagyon jólesik, amit írtál! A pogácsa pedig Gabojsza érdeme, egyszerűen csodálatosan finom, és képtelenség elrontani: http://gabojszakonyhaja.blogspot.hu/2011/04/turos-pogacsa.html
    Mondjuk én nem szoktam egy éjszakán át pihentetni, legtöbbször csak egy órát kap, de így is fantasztikus lesz mindig!

    Sucika, igazad van, nagyon fontosak ezek, és abszolút követendő példa, amit írsz, hogy tudatosan próbálod mindig megtalálni a szépet az apró dolgokban is... bárcsak mindenki így tenne.

    Rusticandi, úgy meghatottál, ez olyan nagyon szép és jólesős volt, nagyon-nagyon köszönöm... tudod, az a legjobb, hogy te, ti így álltok ezekhez a dolgokhoz, amiket írok. És ilyenkor azt érzem, hogy sosem fogom abbahagyni! :-)

    VálaszTörlés
  18. Tudom, nem illik ilyet kérdezni, de mégis: mennyiért és honnan rendeltétek a szivárványt? :-)
    Mind közül számomra a legesleg a pad... az a pad!

    VálaszTörlés
  19. Szenzációs vagy! Gyönyörűek a képek. Kérlek oszd meg velünk a paradicsomos-bazsalikomos-fokhagymás-olajbogyós-sonkás-mozzarellás bruschetta és a csodaszép eperlekvár receptjét. Éppen most készülök én is befőzni, csak tegnapra elfogyott az eper a földről.

    VálaszTörlés
  20. Levendulalány, nem akarunk szappant főzni? Kutakodtam: rengeteg minden kell hozzá, nem is egyszerű a beszerzésük. De a káptalantóti piacon vettem egy körömvirágos-mézes szappant, és annyira jó vele fürdeni!!! És úgy sajnálom, hogy már fogyóban van... Azóta játszom a gondolattal, mi lenne, ha...
    Bár férjecském szerint ha MINDENT magunk készítenénk, akkor már végképp nem aludnánk semmit. :-) S.Ildi

    VálaszTörlés
  21. Betti, gondolom, a szivárványt fentről kapták a mi óvó nénijeink, mert megérdemlik, az egészen biztos! :-)

    Kriszti, az eperlekvárt már meg is írtam, a bruschettát majd máskor, bár olyan egyszerű, nem is tudom, szabad-e olyat kitenni, ami ennyire :-)

    Ildi, a férjed jól látja a helyzetet, ha egyszer az ember lánya megindul a lejtőn... :-) De bizony, nagyon jó lenne egyszer a szappanosdiba is belefogni, most, hogy ilyenekkel fürdünk, hát ég és föld... én is utánanézek, mi/hogyan kell pontosan hozzá, aztán hátha összeszedem egyszer a bátorságomat... csodásak ezek, az biztos.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...