mobilszalagadsense

2012. június 4., hétfő

Gyöngyfa


Ismét túl egy hétvégén, egy nagyon fontos hétvégén - szombaton volt a mi Nagyobbikunk óvodai ballagása. Sok-sok torokszorító pillanatban volt részünk ezen a délelőttön - a három legemlékezetesebb az volt, amikor a mi kislányunk verset mondott, aztán amikor a búcsúzó nagycsoportosokat szeptembertől váltó középsősök felvonultak, és a Kisebbik átadta a nővérének a ballagók tarisznyáját - végül pedig amikor a ballagók búcsúfilmjében egymás mellett láttuk a Nagyobbik négy évvel ezelőtti képét, amikor kezdte az óvodát, és egy mostani fotóját, amikor befejezi.
De éppen ennyire megható volt látni a síró óvó néniket, nézni, ahogy a ballagók elengedik a az óvoda kertjében a lufijaikat - és az is, amikor az óvoda igazgatónője külön kiemelte a beszédében, hogy ilyen összetartó szülői csapatot, mint amilyen ez volt, még sosem látott.

Szóval, gyönyörű délelőtt volt, még annak ellenére is, hogy elég komolyan megfáztam péntek este, az óvó nénik tiszteletére rendezett bulin, de megérte. Azzal leptük meg a három óvó nénit és a két kedves dadus nénit, hogy részt vehettek egy repülésen. :-) Gödöllőről indultak, és mire az óvoda kertje fölé értek, a gyerekek szív alakot formáztak magukból, a szülők integettek - az óvó nénik pedig saját bevallásuk szerint zokogtak odafent a gépben... mikor pedig visszaértek az oviba, egy kerti mulatsággal vártuk őket együtt, szülők-gyerekek. Késő estig kitartott a sok nevetés és emlékfelidézés, az óvó nénik mindenkivel pertut ittak, és az egész valami hihetetlenül vidámra és kedvesre sikerült, minden különösebb fakszni nélkül, de annál nagyobb szeretetben... úgyhogy bőven megérte még azt is, hogy vasárnap alig bírtam létezni is, és telefújtam egy százas zsepicsomagot.

De azért ma sem maradunk némi kreatívkodás nélkül :-) Múltkor készítettem egy gyöngyfát - ismeritek ezeket, sok helyen lehet őket kapni, de otthon megvalósítva kijön a bolti ár töredékéből is. Nem szoktam forintosítani a dolgokat, de most nagy volt a kísértés: az egész kijött 300 Ft-ból úgy, ahogy volt, és ha még egyszerűbb típusú gyöngyöket használtam volna, akkor ennek az összegnek a fele is elég lett volna, úgyhogy még kreatív foglalkozásokon is nagyon jól hasznosítható ötlet lehet ez.


Először is gyűjtöttem a kertből egy laposabb követ, megtisztítottam, és kikészítettem a gyöngyöket és a drótot is. Mindenképpen érdemes a gyöngyöket rápróbálni a drótra - akkor igazán jó, ha éppen rá tudjuk húzni a gyöngyöket a drótvégekre, és nem csúsznak le - mert így még ragasztani sem kell feltétlenül.





Vágtam egy darab drótot, és áthurkoltam a kövön, majd párszor megtekertem.





Vágtam még jó pár darab drótot, és elkezdtem egyenként a "törzs" köré tekerni őket, felül pedig széthajtani az ágakat.







Amikor az összes ág elkészült, levágtam a végükről a túlságosan túlnyúló részeket, és ráhúztam mindegyik ág végére a piros gyöngyöket. A maradék néhány gyöngyöt nem akartam már eltenni, úgyhogy pillanatragasztóval itt-ott az ágak közepére ragasztottam.





És ezzel készen is lett a kis fa - ha akarjuk, még az alján is rögzíthetjük a drótot pillanatragasztóval, hogy biztosan ne mozduljon el a kövön.















És még egy tipp: például egy ballagásra nagyon jó kis ajándékot lehet készíteni ugyanígy, csak éppen a gyöngyök helyére a gyerekek képét lehet ragasztani, és persze annyi ágnak kell lennie, ahány gyerkőc van az osztályban - szerintem ez is emlékezetes ajándék lehet, bár a repülés tényleg mindent vitt :-)



23 megjegyzés:

  1. Na akkor most lenyelem a torkomban lévő gombócot, és "leseprem" magamról a libabőrt :-) Micsoda pillanatok, micsoda emlékek, élmények!!!

    Megfázásra nagyon jó a sós, szódabikarbónás gőzölés - ha bírod a gőzölést. 1 liter forrásban lévő vízhez kell 2 ek. kamillavirág, 2 ek. só és 1 ek. szódabikarbóna, ennek gőzével kell inhalálni törölköző alatt orron és szájon át is. Fül-orr-gégész receptje, nekünk nagyon bevált. Jobbulást!

    VálaszTörlés
  2. Viki, úgy örülök, hogy átjött, tényleg annyira megható és nagyon mély volt az egész... kipróbálom ezt a gőzölős dolgot, olyan pocsékul vagyok, nagyon rám férne a hatása! Nagyon köszönöm a tippet!

    VálaszTörlés
  3. ó Istenem, a mi ovinkban meg a 90 szülőből egyetlen egy sem jött el a ballgás előtt feldíszíteni!...

    VálaszTörlés
  4. Ez az óvodai búcsú mindent visz! Micsoda ötletek, hihetetlen. Gratulálok nektek.

    VálaszTörlés
  5. Nem túlzás ez az oviban? Számomra a ballagás mindig azt jelentette, hogy azt ünneplejük, hogy a gyermekünk ügyesen helyt állt, elvégezte a feladatait, nagy teljesítmény van mögötte. Búcsút veszünk attól a helytől, azoktól az emberektől, ahol, és akik segítették ebben. De az oviban? Szerintem mi is elég szépen búcsúztunk mind a négyszer, de ezt túlzásnak tartom. Mi lesz az iskolában, gimnáziumban? Márta

    VálaszTörlés
  6. Florci, szomorú ezt így olvasni... de azt gondolom, ez nem benneteket minősít, hanem őket.

    Gyöngyi, köszönöm a többiek nevében is! :-) Én is így gondolom...

    Márta, és neked nem túlzás véleményt alkotnod anélkül, hogy ismernéd ezeket a fantasztikus embereket, akikre mi szülők négy éven át bíztuk a legféltettebb kincseinket, és akiknek az emberségére, szakértelmére, jóságára, végtelen szeretetére és türelmére most sem tudnék szavakat találni? Nem, egyáltalán nem túlzás, sőt, semmi ahhoz képest, amit ők tettek itt a gyerekekért. És boldog voltam, amikor azt mondták, soha ilyen szép és emlékezetes ajándékot nem kaptak még, hiszen volt köztük olyan is, aki a kora ellenére sem ült még soha repülőn, még ha csak egy ilyen sétarepülőről van is szó... És nem gondolom, hogy "mi lesz az iskolában, gimnáziumban", mert másmilyen lesz, de egyik nevelői, pedagógusi munka sem alacsonyabb rendű a másiknál. Nagyobb ajándékot kellene kapnia egy tanárnőnek, mint a mi szívből szeretett és tisztelt óvó nénijeinknek, akik az első fontos oktatási éveket alapozták meg, ráadásul tökéletesen? Nagyon nem értek egyet. És azt hiszem, a lényeg az, hogy mi, szülők így gondoltuk ezt jónak, hiszen mi éltük végig a gyerekeinkkel együtt ezt a négy évet, és mi láttuk, mennyi kaptak a gyerekeink - és azt gondolom, egyáltalán nem csak a gyerekeket kell ünnepelnünk ilyenkor, hanem azokat is, akik olyan elhivatottsággal és lelkiismeretesen tették a dolgukat, mint a mi óvó nénijeink.

    VálaszTörlés
  7. Chef Viki pontosan leírta az érzést, ami bennem is volt. Fantasztikus lehetett az ünneplés. Egyébként meg szerintem az óvoda nagyon meghatározó hely nevelés szempontjából. A ballagás nem feltétlenül a gyerekekről szól (csak), hanem annak ünneplése is, hogy megismerhettük egymást és együtt dolgozhattunk egy gyerek alapozásában, még ha az "csak" az oviban történt is.

    A gyöngyfát lehet, megcsinálom a héten, már rég kreatívkodtam... (nem is, most jut eszembe, hogy ma reggel:))

    VálaszTörlés
  8. Olyan jó volt olvasni, ahogy írtál az óvónőkről és a pedagógusokról. Sajnos a mai világban kevés az az ember, aki ennyire elismeri a pedagógusok munkáját. (Tudom, miről beszélek, hiszen én is az vagyok.) Ezzel egy életre szóló emléket szereztetek az óvónéniknek, dadusoknak, és ez kifejezi, hogy mennyire hálásak vagytok a munkájukért (amiért természetesen kapnak egy átlagos fizetést, de az ő munkájuk azzal nincs megfizetve.)

    VálaszTörlés
  9. Mennyire csodálatos ilyeneket olvasni! Fantasztikus közösség lehettetek és egy ilyen élményt adni, hát hihetetlen.
    Sajnálom, hogy az óvónői szakma (és a pedagógusi úgy általában) sajnos, sokszor alá van becsülve.
    Leendő óvónőként őszintén remélem, hogy sok ilyen szülővel fogok találkozni, aki tényleg látja a munkánk nehézségeit és nem nézi le a pályánkat.
    Emlékezetes nap lehetett mind a szülőknek, de a gyerekeknek és az oviban dolgozóknak is! :-)
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
  10. ez iszonyú megható volt!... valóban ritka szülői gárda jöhetett össze Nektek!!

    VálaszTörlés
  11. A gombóc és a libabőr nálam is játszott, olyan jó volt olvasni a soraidat! Szerintem egyáltalán nem túlzás, hiszen ti, szülők tudjátok a legpontosabban, hogy mennyit tettek az óvónők, a dadusok a gyerekeitekért. És abszolút egyetértek azzal, hogy minden pedagógus munka nagyon-nagyon fontos a maga nemében, szerintem nem lehet és nem is kell különbséget tenni az iskola és az óvoda, vagy akár a bölcsőde között (bár nálunk csak gondozó nénik vannak, mégis nap mint nap szembesülök azzal, hogy nemcsak gondozzák, hanem tanítgatják, nevelgetik is a kicsiket). Gondolom, óriási élmény volt az óvónéniknek, és szerintem nektek is, látva az ő örömüket. Nagyon jó ötletnek tartom, és hogy ilyen emlékezetessé tudtátok tenni, le a kalappal előttetek, gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  12. Bizony,nagyon boldog lennék ha nálunk is egy ilyen szülői közösség lenne az óvodában...de még azon is meglepődtek hogy szerintem a dadának is jár év végi ajándék,ha már a két óvónőnek veszünk..:(

    Hatalmas gratula Nektek az ötlethez,a szív alakú felállás,no meg a lufielengedés külön tetszik:)Olyan apró,de mégis hihetetlenül kedves dolgok ezek amikre minden bizonnyal az összes gyerkőc emlékezni fog még hosszú évek múlva is.És ez nagyon jó.

    VálaszTörlés
  13. Villő, szívemből szóltál, nagyon egyetértek veled! Sőt, azt hiszem, az óvoda a legmeghatározóbb, hiszen még annyira kicsikék a gyerekeink, amikor oda bekerülnek, ha akkor nincs egy jó óvó néni, aki szépen, gondosan terelgeti őket, biztos vagyok abban, hogy ez az iskolára is kihat. Szóval, van mit megköszönni, ha az alacsony fizetés mellett mégis beleteszik szívüket-lelküket...
    Ma reggel? És mit készítettél, ha nem titok? :-)

    Sucika, de jó, hogy írtál, a te szemszöged sokat számít ebben a dologban... igen, pontosan, a fizetés sosem lesz arányban azzal, amit egy jó és lelkiismeretes pedagógus tesz a gyerekekért. És igen, ezért gondoltuk jónak az ötletet, hogy ne legyen az óvó néniknek egy újabb, sokadik vázájuk vagy művészeti könyvük, esetleg vásárlási utalványuk, mert ezek a dolgok elkopnak idővel, de egy emlék mindig megmarad, és biztos vagyok abban, hogy emlékezni fognak a képre, amit fentről láttak...

    Zsuzsa, én pedig szívemből kívánok neked rengeteg erőt, energiát, kitartást, lelkesedést a választott hivatásodhoz! Az egyik legnehezebb, de legszebb foglalkozást választottad, és olyan jó érzés olvasni, hogy még ma is vannak, akik szívvel-lélekkel készülnek erre a pályára... köszönöm, hogy megírtad!

    Hajni, igen, hasonlót még én sem láttam, most már legalább tudom, hogy van ilyen...

    Hankka, köszönöm, mintha helyettem szóltál volna, pontosan így van minden. És igen, nagyon nagy élmény volt nekik és nekünk is... amikor földet értek, az egyik dadus néni rögtön hívta a családját, hogy képzeljék el, repülőn ült... szóval azt hiszem, tényleg sikerült igazi emléket adnunk, időt állót és maradandót. Óriási szerencse, hogy az egyik anyuka stewardess, és kipattant a fejéből ez a nagyszerű ötlet :-)

    Hajnoc, ez is milyen szomorú, pedig a dadusok is milyen fontos személyek... a mi Kisebbikünk például egy éven át senkivel sem volt hajlandó szóba állni az oviban, csak a dadus nénivel, mert az olyan sokat szeretgette. Az ő munkájukat aztán tényleg rengetegen lebecsülik, pedig nélkülük sem tudna működni egy óvoda sem... köszönöm szépen a gratulát, és szívből remélem, hogy így lesz!

    VálaszTörlés
  14. :-))))
    Szerencsére nálunk is ilyen szülői gárda van.Az óvónénik mellett pedig a dadusunk igazi kincs!

    VálaszTörlés
  15. tegnap nem volt időm írni, csak olvasni. így ma pótolok, merthogy nagyon tetszik a fa. én ékszertartónak használnám. egyébként én is a saját készítésű ajándékok mellett az élményalapú ajándékokat részesítem előnyben.főleg olyanokat, amiket a megajándékozott még nem csinált, de szeretne, vagy jól esne neki. volt olyan, hogy apukámat karácsonyra befizettük masszázsra, egy barátunkat szintén, barátnőméket nászajándékként befizettük egy mórahalmi hétvégére (mert tudtuk, hogy nem fog összejönni nekik a nászút). barátnőm elmondása szerint ez volt a legemlékezetesebb ajándékuk, és nagyon jól érezték magukat. nálunk sárkányrepülőzni lehet és nem egy borzasztó nagy összeg. szerintem itt sem a kiadások voltak a nagyok, hanem az ötlet maga. és az ötleten látszik, hogy a lényeg a szeretet és a hála kifejezése volt, nem pedig nagyzolás. elcsodaálkozom néha, hogy tanítóknak és tanárnőknek milcsoda nagy összegű ajándékokat vesznek a szülők, ami sok esetben csak státuszszimbólum, viszont egy fikarcnyi érzelem sincs bennük...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, felétek mi a szokás, én az idén 2 gyerektől kaptam 1-1 szál virágot, és ez évek óta így van. És ez nemcsak az én osztályomban van így, hanem általában ez a jellemző. Évekkel ezelőtt sem kaptunk nagy összegű ajándékot, max. 3-4 ezer forintos valamit. Ezt is 4. osztályban, a 4 év munkáját megköszönve.

      Törlés
    2. nem akartam megsérteni senkit, biztos helytől és generációktól, szülőktől is függnek ezek a dolgok. amikor még én jártam iskolába (Vajdaságban élek), akkor nem voltak még olyan nagy túlzások, de már akkor is ment az aranylánc és társaik...
      később már meséltek olyanokat is, hogy egyes tanárnők kikötötték, hogy nem kérnek akármit, ami nekik nem is tetszene, hanem megvan, hogy melyik boltban szeretné levásárolni azt a bizonyos összeget... a mi "hiperszuper" osztályelnökünk megbeszélés nélkül megkérdezte az osztályfőnökünket, hogy mire van szüksége és így lett neki egy digitális mérleg és egy zöldségaprító kütyü ajándékozva. hát nem tudom gondol-e ránk a használata közben... :D pozitívum, hogy legalább hasznos volt és nem is hatalmas összeg.

      Törlés
  16. Levendulány ez nagyon megható volt! Biztosan van valami abban, hogy milyen emberek keverednek egymás mellé - ez alatt most a szülőket értem, akikkel együtt ünnepeltetek.
    Úgy gondolom, hogy ez a "megemlékezés" a gyereknek is nagy élmény volt és valahol mélyen biztosan örökre meg is fog maradni: ebből profitálva vélhetően ők is hasonlóan fognak viszonyulni a közösség építő erejéhez; megbecsülni és elismerni a munkát végző embereket ... Köszönöm ezt a megindító beszámolót! Ági

    VálaszTörlés
  17. Kojudi, de jó, örülök ennek, fontos dolgok ezek...

    Kriszta, köszönöm, és teljesen szívemből szólsz. Én is az élményajándékokat részesítem előnyben, még a legszebb tárgyakra is sokkal nehezebb visszaemlékezni, mint arra, amit átéltünk. Persze nehéz megtalálni az igazán jó ajándékot, de utána annál jobb érzés, hogy sikerült igazi örömöt okozni...

    Muskátli Büfé, én köszönöm neked ezeket a kedves szavakat, és jó, hogy rávilágítottál arra, hogy mindez a gyerekek számára is nagyon jó példát mutathat az őket körülvevő emberek megbecsülésében... igen, ez is nagyon fontos dolog.

    VálaszTörlés
  18. Túloldalt írtam, talán megnézi, és kicsit is örül:) Gratulálok, sok munkaerőt!
    Üdv, Júlia.

    VálaszTörlés
  19. Júlia, elolvastam, és köszönöm, igen, örültem neki... én viszont a tarisznyákhoz kívánok sok-sok energiát, ez nagyon szép dolog, remélem, szívből értékelik majd, akik kapják.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jól esik a visszajelzést látni:)

      Törlés
  20. Végre ideértem hozzád ismét. Nálunk is a hétvégét a ballagás töltötte ki, az én drágám is most ballagott az oviból. Annyira édes kis műsorral búcsúztak, hogy sírt mindenki, a gyerekek, a ballagó anyukák és apukák és persze az óvónénik és a dadus is.
    Nálunk is nagyon jó kis csapat verődött össze a 4. évre.
    Gratulálok a jó kis ötlethez, szerintem ezek a pillanatok örök emlékek lesznek az óvónőknek és a gyerekeknek is. Nem kell a századik kristály vázát megvenni neki.
    Tőlünk is egyedi ajándékokat kaptak. Az egyik anyuka édesapja az Őrségben fazekas és egyedi gyümölcsös tálakat készített nekik, a gyerekek pedig rajzoltak mindenkinek személyre szóló kis képecskét, amit albumba fűztünk.Tőlem külön kaptak egy másik albumot, amibe a 4 év során készített fotók voltak a gyerekekről.
    Szinte filléres ajándék volt, de azt mondták, hogy ilyen személyes dologgal még soha nem lepték meg őket. És azt gondolom ez a lényeg, nem az ajándék összege.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...