mobilszalagadsense

2012. április 23., hétfő

Tűpárnasüni


Emlékszem, annak idején az egyik abszolút favorit iskolai ajándéktárgy anyák napjára a tűpárna volt. Vicces volt, ahogy varrni egyáltalán nem tudó gyerekek próbáltak két anyagdarabot valahogy egymáshoz bűvészkedni, és persze mindig ugyanaz lett a vége: szegény tanítónők próbálták valahogy rendbehozni a teljesen amorf, kirojtosodott, szürkére mancsozott, itt durranásig teletömött, ott pedig ernyedten csüngő anyagdarabokat... az anyukák pedig mégis úgy, de úgy örültek neki. :-)

Sosem gondoltam, hogy ezek után valaha önként képes leszek tűpárnát eszkábálni, de az az igazság az, hogy amikor a Kisebbik kellően elnyűtte és kinőtte az egyik fekete zokniját, a lenti ötlet alattomosan nekikezdett a fejembe történő szivárgásnak, és miután bármenyit is vártam, nem volt hajlandó kikerülni onnan, megadtam magam, és nekiláttam, hogy huszonvalahány tűpárnamentes év után ismét nekilássak egynek. :-)


Múzsának kicsit szokatlanok, de ezek voltak az ihletadók:





A legjobb lett volna szivacsdarabkákat használni - ebbe sokkal könnyebb beleszúrni a tűket -, de nekem nem volt itthon ilyesmim, úgyhogy vattával kitömtem a zokni talprészét (nem szabad túl szorosan), a végét pedig elkötöttem befőttesgumival. Próbáltam süniformára igazítani a zoknit:





A  gumis részt behajtottam alulra, és erősen odavarrtam - ezután elvágtam a gumit, és ki is húztam. Még egy kicsit formázgattam a kitömött zoknit, hogy a lehető legjobban sünis legyen:





Felragasztottam pillanatragasztóval két szemet, aztán pedig egy gyöngyöt orrnak:





Beleszúrtam sok-sok gombostűt - az egyik első gombostűvel egy masnit is odarögzítettem :-) - és ennél több teendő nem is volt vele.

Ez egy tökéletesen haszontalan dolog, hiszen a gombostűket dobozban is lehet tartani - de nekem sokkal jobb érzés, hogy egy süni bundájaként tárolom őket, és ti pedig ezen már nem is csodálkoztok, hiszen ismertek :-)














11 megjegyzés:

  1. Újra itt vagyon, egy hét Erdély, eső, hideg után alig vártam már, hogy olvashassam a bejegyzéseid.Nagyon édes lett.
    Megyek és visszaolvasom amiről lemaradtam.

    VálaszTörlés
  2. De aranyos!És milyen jó ötlet!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó pofán néz ki :)
    Szerintem a vatta jobb tömő anyagnak, a szivacsnál, én is készítettem tűpárnát szivacslapból, de nem könnyű a tűt beleszúrni.

    VálaszTörlés
  4. Ahogy a kis Nicolas mondaná: "Komolyan mondom, nem igaz!" Ezen a héten pont az "átplasztikázott" zoknikról akarok írni. És erre lám, mit tesz elém Levendulalány :)! Tuti, hogy ezt leki-olom.

    VálaszTörlés
  5. Katalin, örülök, hogy így látod :-)

    Kriszti, egy hét Erdély, az gyönyörű lehetett...

    Patrícia, köszönöm :-)

    Gesztenyeszív, ez hasznos infó, mert meg voltam róla győződve, hogy a szivacs a tuti - jó, hogy megírtad, köszönöm!

    Kucorgó anyámkája, rokon lelkek, ha találkoznak... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves rokonlélek! Azt mondtam már, hogy az Anne-Kezdetek-ben rokonszellemnek fordították? Jó, mi? Szerintem nincs is ilyen szó :). Egyébként a szív is csudiszép lett!

      Törlés
    2. Hát ezzel mindent el is mondtál a filmről, tökéletesen beszédes példa, és most már biztos, hogy nem nézem meg :-) Köszönöm szépen!

      Törlés
  6. Csudi aranyos!
    Ismered Fésűs Éva: Bundavásár című meséjét?
    Ha nem, feltétlen olvasd el, nekem az egyik kedvencem és illik a témához!

    VálaszTörlés
  7. Nem ismerem, pedig Fésűs Éva-mese csak jó lehet :-) Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, el fogom olvasni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Ezüst hegedű c. kötetben van!
      Nekem a kedvenc meseíróm Fésűs Éva!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...