Szívem báránykája

Engem is elért az, ami az ókorban Pygmaliont az ő szobrával, illetve ami 1955-ben Rex Harrisont Audrey Hepburnnel kapcsolatban: nos, én is beleszerettem a saját alkotásomba, méghozzá fülig.
Egy darabig még csak azt próbáltam bemagyarázni magamnak: "csak tetszik" vagy "nem jelent mást a többieknél", de amikor már a 130. fotót készítettem róla és fel-alá hordtam a házban, hogy a legméltóbb helyet megtaláljam a számára, már erősen gyanakodtam.
Amikor pedig a Kisebbik és a Nagyobbik tökéletesen Csizmás Kandúr-os, kérincsélős-könyörgős tekinteteire sem voltam képes őt a kezükbe adni, hogy játsszanak vele, tudtam, hogy ez bizony valami rendkívüli dolog, szerelem, és kész.

Nehéz megmagyarázni a dolgot, mert nincs másról szó, mint egy, a húsvéti készülődés szellemében gyártott báránykáról, na de milyen bárányka! Azok a szemek, az a bunda, és az a masni a nyakában!
Elnézést, hogy így ömlengek valamiről, amit én készítettem, de egyszerűen odavagyok érte.
Ő Az Én Kis Báránykám. És tudjátok, hogy a nagybetűkkel sosem viccelek... :-)


Nem egészen saját ötlet, mert a neten többfelé is láttam hasonlóakat, viszont nem linkelnék be most egyet sem, mert igazából ő a látott báránykákból gyártott új stílusú hibrid, és én teljesen egyedinek látom. :-)

Így készült a szívemet rabul ejtő kisbárány:


Először is kifújtam egy tyúktojást. (Az én módszerem erre ez: a tojás két végén hegyes kisollóval óvatosan ütögetek egy-egy lyukat, aztán a kisebbikbe belefújva a nagyobbik lyukon szépen kifolyik a fehérje, majd a sárgája. Érdemes egyszer átöblíteni és ugyanígy kifújni belőle a vizet.)

Előkészítettem mellé pár fehér pompont - ennek hiányában vattapamacsokkal is elkészíthető:

Beizzítottam a ragasztópisztolyomat, és a tojás első negyedét kihagyva ráragasztottam körben a pomponokat úgy, hogy lehetőleg teljesen elfedjék a tojás felszínét.

Fekete papírból kivágtam egy pici ovális formát, ezt felragasztottam úgy, hogy fedje a tojás hegyén a lyukat, majd fekete alkoholos filccel megrajzoltam az arcot.

Egy darabka sötétbarna papírból kivágtam a füleket, és kétoldalra beragasztottam a pomponok alá. Ezután fogtam egy barna zseníliadrótot, négy egyenlő darabra vágtam, mindegyik darabkát félbehajtottam és egy kicsit megcsavartam - majd a végüket egy picit behajtva felragasztottam a bárányka aljára.

Ezután már csak egy kis masnit ragasztottam a nyakába, és teljes elragadtatottsággal bámultam hosszú-hosszú perceken keresztül.
Egyszerűen - imádom. :-)