mobilszalagadsense

2012. február 13., hétfő

Malacpersely


Mindig is azt gondoltam, azoknak a perselyeknek nincs igazán értelmük, amelyek alul nyithatók, mert akkor az ember hajlamos időnként sikkasztani. Én legalábbis eléggé sikkasztós vagyok, úgyhogy nálam a perselyek sosem jutottak el a teli állapothoz, de úgy éreztem, a vétkes még véletlenül sem én vagyok a dologban, hanem azok, akik felelőtlenül nyithatóvá tették a perselyemet gyárilag... hát nem? 
A másik végletet viszont azok a gyönyörű, kézműves agyagmalacok jelentik, amelyeket földhöz kell vágni és porrá zúzni ahhoz, hogy hozzájussunk a megtakarításunkhoz, na de ehhez meg kinek van szíve? Szegény malacka meg minden. Életemben egyszer voltam disznótoron, de csak akkor voltam hajlandó ott megjelenni, amikorra szegény malacka már csak a porhüvelyével képviseltette magát a helyszínen, a lelke  viszont már szabadon szárnyalt az éterben.

Szóval nem vagyok egy vérengző típus, és semmilyen malackát nem hervasztanék el élete virágjában, még akkor sem, ha agyagból van. Az olyan brutálisan kegyetlen dolog, földhöz vágni egy ilyen malackát, és aztán lassított felvételként nézni, ahogy szétrobban a hallhatatlanságba... na nem, nem, nem.

Ám nemrég csodálatos megoldást találtam a neten erre a lelkiismereti problémára. Egy kreatív leányzó műanyag flakonból készített malacperselyt, és én rögtön boldogan azonosultam a lehetőséggel. Hiszen ez:
1. nem nyitható, mert a flakon szája keskeny ahhoz, hogy kipiszkáljuk belőle a pénzeket
2. szétvágandó, amikor megtelik, de ez mégsem számít vérengzésnek, hiszen csak egy műanyag flakonról van szó, nem egy kézműves remeklésről
3. csodás példája a szemétből valamit elvnek
4. megtelés és szétvágás (azaz megsemmisítés) után bárhányszor újra elkészíthető a felesleges flakonokból, azaz a pótlása is egyszerűen megoldható
5. a gyerekekkel nagyszerű program, mert ezt ők is könnyen elkészíthetik, plusz ha már készen van, takarékosságra is nevel.

Egy hibája van csak, hogy sajnos, nem saját ötlet, pedig mennyire büszke lennék rá, ha az lenne! Így be kellett érnem a megvalósítás örömével, ami persze abszolút nem lebecsülendő - az eredetit pedig megtalálhatjátok itt:
 http://gigglesgalorenmore.blogspot.com/2012/02/valentines-boxes.html


Én azért persze nem egy ilyen nagy-nagy flakont használtam, mert azért a sikkasztási igény még mindig ott lappang bennem (különösen hónap végén és tankoláskor), és félek, hogy egy ekkora perselyt egy idő után türelmetlenül szétmarcangolnék, mivel a flakon telerakását úgy két évre saccolom. Ezért bölcsen egy jelentősen kisebb, kiürült fürdősós műanyag flakon mellett döntöttem, és a megvalósítást is teljesen máshogy vittem véghez - persze Ti válasszátok azt, amelyik szimpatikusabb, sőt, az egészben az a jó, hogy akárhogyan át is lehet alakítani az ötletet, az otthon fellelhető alapanyagok függvényében.


Az én flakonom tehát ez volt:





Először is vágtam rózsaszín kartonból egy olyan széles és hosszú csíkot, amely teljesen beborította a flakon egyenes részét (fontos, hogy karton kell hozzá), pár ponton megpöttyöztem pillanatragasztóval (hobbiragasztó is jó), és ráragasztottam.





Szintén a rózsaszín kartonból kivágtam két fülformát, alul egy nyúlvánnyal (lásd kép), majd ragasztottam rá fehér papírból két kisebb háromszöget.





A flakon kupakját rózsaszín akrilfestékkel lefestettem. Kettévágtam két borosdugót, és ezeket is rózsaszínre festettem.





Fogtam egy sniccert, és nagyon óvatosan kivágtam a bedobónyílást. Ezért fontos a kartonborítás, ezen keresztül sokkal szebben lehet vágni, nem szakad be - csak szépen türelmesen húzzuk át ugyanazon a vonalon a sniccert, enyhe nyomással, amíg át nem vágjuk a műanyagot. (Ezt persze mindig felnőtt végezze.)

A fülek csíkaljára tettem egy pötty ragasztót, és becsúsztattam a rózsaszín karton alá.





Végül befejeztem a malackát: visszatekertem az orrát, és fekete alkoholos filccel tettem rá két pöttyöt.
A szemet fehér kartonból vágtam ki, felragasztottam és feketével megfestettem, majd a szempillákat is felrajzoltam a flakonra.
Pillanatragasztóval felragasztottam a négy lábat, végül egy zseníliadrótot feltekertem egy tollra a spirálalak elérése végett, és  felragasztottam a flakon végére.





Ezzel el is készült megtakarítási alapunk - mi rögtön elkezdtük beletenni az aprókat. Már vagy ötszáz forint van benne - de egyelőre még sikerült lenyomnom magamban a sikkasztási vágyat... :-)









18 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos,az oviban el fogjuk készíteni a gyerekekkel.

    VálaszTörlés
  2. Hihetetlen, hogy mikre van időd :) - Mondom én, amikor tőlem is mindenki ezt kérdezi, amikor főzőcskézek. - Most már túl vagyok sok-sok bejegyzéseden. De ez tényleg nagyon klassz! Nem gondoltál még arra, hogy ezt valamilyen "kreatív tanoda" keretein belül gyerekeknek, vagy akár felnőtteknek "oktasd"? :) Mert ez biztos hogy a nagyobbacska gyerkőcöknek már élmény lenne, az ügyetlenebb szülőknek pedig tanulságos :) A sok baba-mama torna mellett erre is lenne igény ;)

    VálaszTörlés
  3. Tüneményes :-)! (Szerény véleményem szerint sokkal jobb, mint az eredeti...) Viszont lenne egy kardinális jelentőségű kérdés: milyen üveg ez? Annyira nagyon jó a kupakja, de egyáltalán nem rémlik h láttam volna már ilyet!

    VálaszTörlés
  4. Emerencia, szerintem ez jó ötlet, nagyon fogják szeretni a gyerekek! Az enyémek is odavannak érte :-)

    Méz és Olíva, hááát, időm konkrétan semmire sincs, de tudjuk, hogy mindig arra van, amire szeretnénk... oktatásban nem gondolkodtam, bevallom, elvégre itt van a blog, a leírások alapján bárki elkészítheti, nem kellek ehhez személyesen én, meg nem is vagyok az a kimondottan szereplős típus :-)

    Erika, köszi!

    Kála, köszönöm :-) Hú, hát a márkáját sajnos nem tudom megmondani, de az biztos, hogy valami nagyon noname csokis fürdősó volt. Sajnos a címkéjét levakartam előkészítéskor, úgyhogy már nem tudom megnézni, de talán a Corában vettem, úgy rémlik...

    VálaszTörlés
  5. Nagyon ötletes jól néz ki. Ahogy írtad kb. én is így voltam mindíg a perselyekkel idő előtt felbontottam sajna!:)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon aranyos! (Nekem a tied sokkal jobban tetszik!) :)

    VálaszTörlés
  7. megint kenterben verted az eredetit :) megsütöttem a nagyon gyors kekszet, dió helyett mogyoróval. szuper! csak én nem voltam olyan gyors, mint a keksz, így azért 10 percnél jóval tovább tartottak az elő és utómunkálatok :D de mindenképp megérte!

    VálaszTörlés
  8. Éva, ugye, hogy milyen nehéz kibírni, amíg megtelik? Ahhoz túlságosan emelkedett jellem kell, nekem olyanom nincs :-)

    Hankka, köszönöm szépen :-)

    Fxtina, köszi :-) Örülök, hogy a keksz ízlett, szerintem még egy kis plusz idővel is igazán megéri belevágni, jó érzés, hogy te is így látod :-)

    VálaszTörlés
  9. Noha nem vonzódom túlságosan a malackákhoz azért ez rettenetesen édes!!:)Mondjuk nálunk se lenne hosszú életű az biztos...

    És ha már a kekszekről is szó volt:én ma ismét az "abbahagyhatatlant" sütöttem meg,komolyan mondom most lett a legfinomabb,pedig mindent ugyanúgy csináltam mint eddig.Ja és azóta hogy először sütöttem meg már három barátnőm is elkérte a receptet,az unokatestvérem csak "csodakeksznek" hívja és kijelentette hogy soha többé nem süti meg mert mióta ezt eszi már hízott egy kilót :D
    A lényeg hogy imádom ezt a kekszet,örökké hálás leszek Neked érte!:)

    VálaszTörlés
  10. Már hetek óta olvasom a blogod, és egyszerűen nem tudok betelni vele... hihetetlen, hogy mindenféle apró-cseprő dologból tudsz valamit csinálni ami aztán a lakás ékessége is lehet!! Rendesen függő lettem, :) mert minden nap izgalommal várom, hogy vajon mit találtál ki, amit akár én is el tudok készíteni. Szorgalmasan el kezdtem gyüjteni a WC papír gurigákat, mert olyan szépséges dolgokat készítettél belőlük, hogy csuda :)) Van egy csomó kedvencem Tőled amit biztosan el fogok én is készíteni...
    Köszönöm a nagyszerű ötleteket,és a vidám perceket amit a blog olvasása közben éreztem!!

    VálaszTörlés
  11. Hajnoc, örülök, hogy ez a malacka átjutott a rokonszenvszűrődön... Te sem tudnád kivárni, amíg megtelik? :-) Büszke vagyok rá, hogy a keksz ilyen nagy népszerűséget élvez nálatok, szerintem is valami hihetetlenül finom, meg tudom érteni az unokatestvéredet... :-) és köszönöm, hogy beszámoltál róla!

    Kriszta, én köszönöm, hogy megírtad! Remélem, sok-sok szép tárgy készül majd nálatok is, szerintem olyan boldogságos érzés tud lenni, amikor valami új és teljesen más készül el egy kidobásra szánt dologból. És hát igen, a vécépapír-guriga állandó szerelmem :-)

    VálaszTörlés
  12. Tüneményes! Na, nekem ezt sem volna szívem megsemmisíteni, szétvágni, vagy ilyesmi. Viszont egy kecses, hosszú csipesz talán segíthet a dolgon:-)

    VálaszTörlés
  13. Orsi, hááát, egy teli persely esetén ellennék vele egy ideig :-) De olyan kedves vagy, hogy megpróbálod megvédeni a malackát, látatlanban nagyon rokonszenvezek veled :-)

    VálaszTörlés
  14. Pár hónapja nézem a blogod, de nekem ez az ötlet tetszik eddig a legjobban. Nagyon-nagyon jó ötleteid vannak. A Japán babákkal is sokat segítettél, mert az egyik barátnőm névnapjára olyan kis bábukat csinálok.
    Sok sikert
    Nóri

    VálaszTörlés
  15. Kedves Levendulalány! Nagyon örülök, hogy idetaláltam. Eddig azt hittem, kreatív vagyok, de látom, van még mit tanulnom. :) Mi is újrahasznosítás pártiak vagyunk a lányommal. Kedvencem, amikor az ismerősök megpróbálják kitalálni, hogy mi miből van. A WC papír gurigát mi is szenvedélyesen gyűjtjük. A munkahelyemen még a közületi vastag gurigákat is elkérem a takarító kolléganőtől, mert az ám az igazi alapanyag! :) A blogod olvasása közben hangosan nevettem a bébiételes tető történeten, mintha magamat láttam volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óóó, igen, én is el szoktam hozni haza a közületi gurigákat, azok vannak igazán jó anyagból :-) Örülök, hogy erre jártál, látogass meg minél gyakrabban! :-)

      Törlés
  16. Nagyon aranyos a Mazsola! A megszeppent szemei, és a bumfordi orra teszik annyira szerethetővé (szerintem).

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...