2012. január 23., hétfő

Hello Kitty gyurmából


A Hello Kitty jelenséggel is hasonló a helyzet, mint amiről többen írtatok a farsangos bejegyzés kapcsán. Az ember szeretné, ha a gyerekei igényes szellemi környezetben nőnének fel. Eleinte szigorúan csak magas színvonalú mesekönyveket olvasunk, Mazsola-hangoskönyvet hallgatunk, Frakkot nézünk, ám ahogy elkezdődnek az óvodai évek, egyre inkább beszivárognak az életünkbe az éppen felkapott dolgok. Persze, próbáljuk szűrni, amennyire csak lehet, de ha a gyerek eltölt egy közösségben napi x órát, akkor elkerülhetetlen, hogy megszeressen olyan dolgokat is, amelyekkel otthon nem feltétlenül találkozna. És ha nem akarjuk, hogy a gyerekünk teljes értetlenséggel álljon a sok rutinos ovis előtt, amint éppen az aktuális kedvenceket tárgyalják ki, be kell látnunk, nem tarthatjuk féltőn nevelgetett kislányunk/kisfiunkat bura alatt... 

Nos, a Hello Kitty figurák és mesék jelenleg egyetlen óvodai közösség számára sem ismeretlenek, azt gondolom, hiszen úton-útfélén belebotlunk, kabáton, sapkán, pólón, cipőn, plüssállatokként... hát persze, hogy nálunk a Nagyobbik és a Kisebbik is imádja őket. Meg kell hagyni, a Hello Kitty nem tartozik a legeslegrosszabbak közé, a mesékben legalább mindig van eszmei mondanivaló, és igyekszik jó dolgokra tanítani a gyerekeket, csak valahogy ez a látványvilág... de mindegy, ha a gyerek szereti, mi sem kerülhetjük ki. Az viszont elvi kérdés, hogy vagyonokat nem fogunk költeni a Hello Kitty játékokra, így amikor a Nagyobbik már többedszerre somfordált oda hozzám megkérdezni, hogy nem kaphatna-e egy kis Hello Kitty-figurát, aznap este fogtam a süthetős gyurmáimat, és nekiláttam, hogy elkészítsem neki az ő szíve álmát. És ha már, akkor nem is álltam meg egynél, hadd legyen családja is annak a Kittynek... annál is inkább, mert ezek a figurák az egyszerűbbnél is egyszerűbbek, úgyhogy nagyon könnyen reprodukálhatók: egy szélesebb gyurmagolyó a fejük, pici háromszögszerűségek a fülek, egy másik nyújtott golyó a pocakjuk, kezek-lábak szintén egy-egy mozdulattal elkészíthetőek. Az arcokhoz apró gyurmagolyócskák kellenek, a bajszokat egy éles késsel nyomtam bele a gyurmákba.

Ennyi az egész, úgyhogy szerencsére a vártnál sokkal gyorsabban megvoltam az egész családdal.
A gyerekek persze óriási boldogsággal fogadták őket, és azóta már számos kalandot életek át ők együtt: a Nagyobbik, a Kisebbik meg a Hello Kitty-család :-)
















13 megjegyzés:

  1. Újra és újra meg tudsz lepni . Azêrt a kézügyessèged sem mindennapos. Nagyon helyesek lettek.
    Thomast nem kèszítettèl mèg vèletlenül? Nâlunk ő az egyik nagy szerelem...persze Boribon, Maszat és Kisvakond mellett:)

    VálaszTörlés
  2. Teljesen igazad van,én is ezen gondolkodtam pár napja...hiába olvasunk Marék Veronikát nap mint nap ha mindenhonnan Thomas és Bob mester ömlik a fiúkra...még szerencse hogy az ő történeteik is aranyosak és úgy általában tanulságosak is:)Azért remélem a Bakuganokat megúszom,én sem szeretnék vagyonokat költeni ilyen dolgokra:)))

    Rettenetesen aranyos lett a kis család,gratulálok!:)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem Kitty, mint figura helyes, egyszerű, vidám... De így családostól még jobban tetszik. Úgyis az a lényeg (szerintem), hogy megmozgasd a fantáziájukat és szabadon játsszanak vele. Amint látom, már megvan a törzshelyük a cukrászdában. :-)

    VálaszTörlés
  4. Nos, ez is lett olyan jó, mint a Bogyó és Babóca projekt. :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon-nagyon helyesek! És bár viszonylag tényleg egyszerű figurák, azért részemről nagy bátorság lenne belevágni! Bámulatra méltó a kézügyességed és a kreativitásod! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon aranyosak lettek. Mi (fiús család lévén)nem igazán vagyunk otthon Hello Kitty-s témában:-))))Hajnoc sajna elérkezik a Bakugan (és még egyéb marhaságok) korszak, de nem kell aggódni, mert olyan gyorsan el is múlik. Én inkább azon szoktam megütközni, hogy az óvodából, hogy hozhat haza az 5,5 éves gyerekem olyan játékokat, amelyekkel elméletileg csak 10 éves kortól játszanak a fiúk. Tiszta rejtély számomra, melyik szülő sietteti a gyerekét ilyen formában? És leginkább miért? Vagy ennyit ülnek a kicsik a tv előtt, felügyelet nélkül? Az pedig, hogy milyen intellektuális környezetben nő fel a gyerekünk nagyobb részt rajtunk múlik!

    VálaszTörlés
  7. Viki, köszönöm szépen :-)

    Vivi, az jó, ha így van :-) Thomas a tegnapi meghívós figurák között van, ha megkeresed azon az oldalon, amiről így van, simán tudsz kis doboz-Thomasokat készíteni! Kisvakondunk van például gyurmából, de a sok szeretgetéstől már se füle, se farka :-)

    Hajnoc, és Bob mester meg Thomas még kimondottan helyesek is, de a Bakugan tényleg rettenetes, mármint a figurák, mert magát a sztorit nem ismerem. De azt hiszem, nem is fogom...
    Nagyon köszönöm :-)

    Igen, Katuci, egyetértek teljesen, a játék a lényeg. Az a jó, hogy gyurmaKittyék összejárnak Bogyóékkal meg a többi játékkal is mindenfélét játszani, szóval ők csak eszköz, nem cél :-)

    Erdna, húú, köszönöm, bár nekem - azt hiszem - az volt a csúcs :-)

    Hankka, drága vagy, és köszönöm, de azért én simán biztatnálak :-)

    Apróságok, az utolsó mondatoddal szívemből egyetértek, meg bízom abban is, hogy mire jönnek a "környezeti ártalmak", talán kialakul az ízlésük a maguk gyerekszintjén úgy, hogy érzik az ösztöneikben, mi a "jó" játék. Legalábbis nagyon szeretnék hinni ebben...

    VálaszTörlés
  8. Szia. Bocs a balga kérdésért, de a sütésről nem írtál! Még sosem csináltam, ezért ha néhány szóban leírnád, megköszönöm!!! Zsuzsa

    VálaszTörlés
  9. Szia, Zsuzsa! 100 fokos előmelegített sütőben 30 perc, vagy nem előmelegített sütőben 35 perc. Ennél több nem kell neki, és magasabb hőfokra sem szabad tenni, különben megéghet!

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Nagyon aranyos ez a kis család! A barátnőm kislánya is rajong értük. Szívesen csinálnék, de egy kérdésem van: mennyire törékenyek ezek a gyurmafigurák? Leejtést, rálépést hogy bírják?
    Mivel két kicsi gyerek van, igen nagy az "igénybevétel". :)
    Előre is köszönöm a választ!

    VálaszTörlés
  11. Szia, Orsolya! Örülök, hogy tetszik :-) Maga a fej és a test nagyon jól bírja a strapát, nálunk egy-két fül, kar és láb tört le, ez mindig benne van a pakliban leejtéskor. Érdemes úgy csinálni, hogy a lehető legkevésbé álljanak el a testtől, mert minél vékonyabb és kiállóbb a darabka, annál valószínűbb, hogy letörik, ha leejtik a gyerekek. De csak ezek törhetnek le, a tömörebb, nagyobb darabok - mint a fej és a test - szinte teljesen törhetetlenek.

    VálaszTörlés
  12. Köszi, akkor megpróbálom így!

    VálaszTörlés