2011. november 30., szerda

Adventi koszorú - háromszor


Bár a múltkori, vécépapír-gurigákból készített koszorú nagyon a szívemhez nőtt, azért a koszorútéma nem hagyott nyugodni. Mindenképpen szerettem volna egy olyan igazi, hagyományos típusút is készíteni, amit leginkább country-irányba szerettem volna elvinni. Aztán kigondoltam egy olyan változatot is, amin egy kicsit rajta van az angyalok érintése... és végül, ezután a két, nem különösebben újító stílusú koszorú után szerettem volna valami nagyon nem szokványosat is készíteni, úgyhogy ezt végül papírból hajtottam meg.
Meg is mutatnám nektek ezt a három koszorút, ha nincs ellene kifogásotok :-)



1. Monokróm


Ez készült utoljára, papírból. Nem mondom, hogy ezt tenném az ünnepi asztal közepére, de kísérletnek mindenképpen érdekes. Fekete-fehér mintás papírokból vágtam ki csíkokat különböző szélességben, harmonikaszerűen meghajtogattam őket, a végeket összeragasztottam, így alakultak ki a körök. A közepükbe ezüstpapírból kivágott hópelyheket ragasztottam, és az összes kört felrögzítettem egy feketére festett kartonkarikára.
A négy mécsest ragasztópisztollyal helyeztem fel, és ezzel készen is lett - elsőre nem voltam érte oda, de minél tovább néztem, annál inkább megtetszett :-)









2. Country


Egy dús fenyőalapra került a díszítés: piros pöttyös masnik, sok kis gomba, szárított narancskarikák, dió, ágacskák, fafigurák, pici tobozok, ánizscsillagok és négy krémszínű gyertya. Ez már nagyon tetszett, de végül elvittem az egyik barátunknak ajándékba, köszönetképpen, amiért elhívott minket egy csodálatos hálaadásnapi vacsorára.












3. Angyali érintés


Végül ez a koszorú lett a mi ünnepi koszorúnk. A különlegessége az, hogy nem tettem rá semmilyen masnit, viszont helyettük angyalszárnyakat ragasztottam a zöld gyertyák alá - ettől hihetetlenül légies és finom lett az egész koszorú, azonnal beleszerettem. Kerültek még rá diók, nyírfacsillagok, pici fehér farózsák, almakarikák, pár kis csipkevirág, apró tobozok, vadgesztenyehéjak, ánizscsillagok.












Nálatok milyen lett az adventi koszorú? Formabontó, hagyományos vagy valahol a kettő között?


2011. november 29., kedd

Filcpárnácska-díszek kevés varrással


A múltkor, amikor hópelyheket próbáltam kivágni papírból - sikertelenül, mert mindig addig cifrázom, amíg egyszer csak rájövök, hogy gyakorlatilag teljesen használhatatlanra vágtam a papírt -, jutott eszembe, hogy tulajdonképpen ezeket filcből is el lehetne készíteni. Ennek az előnye az, hogy a filc kevésbé hajlamos átszakadni, viszont ha a kivágott formákat még rá is varrjuk egy másikra, olyan csinos díszeket kapunk, mintha egy hozzáértő készítette volna. Értem ezalatt azokat, akik valóban szépen kézimunkáznak - mindig irigyelni fogom őket, ez az a terület, ami nekem valahogy nagyon nem megy. Szerencsére a következő díszhez elég a legegyszerűbb fércöltést tudni, és ezzel legalább nem vallok kudarcot... ha van kedvetek, lássatok neki - még a férceléssel együtt is nagyon-nagyon gyorsan megvan.

Kell hozzá kétféle színű filcanyag, egy éles olló, tű, hímzőfonal, vatta.


A fehér (de tetszés szerint bármilyen színű) filcből köröket vágtam ki.





A köröket négybe hajtottam, és mindenféle mintát, cikkcakkot és lyukat vágtam bele, hasonlóképpen mint mikor gyerekkorunkban nyírtuk a papírcsipke-terítőket.





A kivágott mintákat ráfektettem egy darab piros filcre, majd pár pötty pillanatragasztóval hozzá is rögzítettem. Ezután pár mm-rel a szélétől körbevágtam (a képen még a körbevágás előtt).





A kivágott piros-fehér kört a fehér filcre tettem, és kivágtam belőle egy ugyanakkora darabot, mint amilyen a mintás rész:






A mintás és a fehér kört fércöltésekkel elkezdtem összevarrni. Amikor már csak kb. 2-3 cm-es rés maradt, vattával kitömtem a formát (nem túl pufira):





Végül pedig bevarrtam a rést, és elkészítettem a többit is. :-)




Szép lehet fekete-fehér vagy barna-krémszínű változatban is, de bármilyen harmonizáló színpárral ki lehet próbálni, tényleg hamar elkészül.
Szárított levendulával töltve pedig egészen különleges ajándék is készülhet belőle. :-)






2011. november 28., hétfő

Karácsonyi visszaszámláló a hűtőn


A karácsonyvárás időszakához hozzátartoznak a különböző adventi naptárok - de most nem ezekről fogok írni, mint tegnapelőtt, hanem valamiről, ami kicsit mégis hasonlít az adventi naptárra, igaz, nem ajándékokról van szó, hanem egyfajta hétköznapi díszítésről. Az ihlet akkor szállt meg, amikor megelégeltem a hűtőn elszaporodott hűtőmágnes-mennyiséget (ráadásul kivétel nélkül mindegyik törött már), és elpakoltam őket.

A hűtő a nagy, fényes, fémszínű felülettel hirtelen nagyon idegenné vált. Egyébként nagyon szép hűtő, méretes, inox felszíne van, csodásan mutatna egy rendmániás és minimalista designt kedvelő legényember lakásában... nálunk viszont otthonos tárgyak vannak, maszatosak, kicsit kopottak, egyediek - a hűtő nagyon kilógott most a sorból. :-) És mivel miért pont a hűtőt hagynánk ki a karácsonyi dekorációból, készítettem valamit, amit egyszerre díszít, egy kicsit adventi naptár is, és jó móka a gyerekeknek... Plusz talán egy kicsit csökkenti a mindennap többször elhangzó kérdések számát: "Hány nap van még karácsonyig? És az mennyi?" :-)

Nem bonyolítottam túl a dolgot, mindössze zöld papír, ragasztó, kis mágneskorongok, filctoll, söröskupakok és mintás papírok kellettek hozzá.


Először is kivágtam egy fenyőformát zöld papírból (nem túl vastagból, csak éppenhogy):





Előkészítettem 24 db söröskupakot.




A kupakokba vágtam éppen beléjük illő kis köröket mintás papírból, aztán be is ragasztottam őket.





Aranyszínű lakkfilccel beleírtam a kupakokba a számokat, 1-24-ig.





A kupakok hátuljára egy-egy kis mágnest ragasztottam.





A fenyőfát három pici mágnessel a hűtőre rögzítettem:





Innentől pedig már csak annyi a dolog, hogy minden reggel egy kupakot feltegyünk a papírfára, december 1-jétől egészen 24-éig. A kicsik felváltva fogják felrakni a "díszeket", egyik nap a Nagyobbik, másik nap a Kisebbik - és így talán kézzelfoghatóbb lesz nekik az, hogy mennyi idő telik is el még karácsonyig :-)












2011. november 27., vasárnap

Élmény


Ma a Nagyobbikkal Gryllus Vilmos-koncerten voltunk a Művészetek Palotájában. Mindannyiunknak igazi élmény volt. Mindenki Vilmos bácsija mellett ott volt még a fél Kaláka, Ferenczi György a Rackajamből, Balogh Kálmán cimbalomművész és még jó pár nagyszerű zenész. Mindezt egy egyórás gyerekkoncerten, ahol furcsa élmény volt számomra az első tíz percben, hogy könnyes a szemem - megható volt, ahogy ezek a művészek játszanak a gyerekeknek, látható, szívből jövő örömmel, lelkesedéssel, vidámsággal, igényességgel, odafigyeléssel.
Az ilyesmit nem lehet egy koncertjegy árával megfizetni... úgyhogy a mára szánt barkácsolós bejegyzésemet eltettem holnapra, mert most csak szeretném megköszönni a számomra legkedvesebb Kaláka-dallal, hogy vannak olyanok Magyarországon, akik befutott, sikeres zenész létükre állnak oda "Szeretnék szántani"-t játszani a gyerekeknek, tiszta élményt adva - tiszta szívből.







2011. november 26., szombat

Last minute adventi naptárak elfoglalt szülőknek


Ugye, az időhiány. Ki nem küzd vele? Néhány boldog szerencsés, a többiek viszont ide-oda sakkoznak a percekkel és órákkal, hogy mindenre és mindenkire jusson egy kis idő és figyelem a mindennapok rohanásában. Itt van például ez az adventi naptáros kérdés - ma már annyira elterjedt dolog, hogy a legtöbb anya (vagy nagymama) igyekszik készíteni ilyet a csemetéknek. És egyébként ez egy tündéri szokás is, én sem hagynám ki, hogy a decemberi reggeleken ne szerezzek örömöt egy-egy pici dologgal a kicsiknek, amit a naptárból vehetünk ki.

Viszont... egy igényesebb adventi naptárra jó pár órát rá kell szánni. Amikor még több időm volt, mert otthon lehettem a kicsikkel - bár ez a "több idő" is relatív, kisgyerekek mellett az ember otthon pont olyan elfoglalt, mint egy munkahelyen, sőt, néha még jobban is -, akkor csodaszép adventi naptárakat készítettem, néha még Neki is :-)
Mivel azonban már két éve visszakerültem a taposómalomba, keresem az egyszerű, de látványos megoldásokat mindenben - gyerekaktivizálásban, főzésben, barkácsolásban - szóval, mindenben. Az adventi naptár is adaptálódott a fejemben ehhez a felfogáshoz, és tudtam, hogy semmi extra és nagyon egyszerű verziók fognak születni - de persze ez nem baj, hiszen az elmúlt években arra is rájöttem, hogy csodaszépséges adventi naptárakat az ember leginkább magának készít, mert ugyan a kicsik először még megnézik, de aztán minden reggel már inkább a tartalom iránt érdeklődnek. :-)

Szóval, a lényeg, hogy idén is összejött mindenféle elfoglaltság, és ezért két nagyon egyszerű, kb. egyórás munkával elkészíthető adventi naptárat készítettem. Azért a maguk egyszerűségében nagyon kedvesek is - remélem, a kicsiknek tetszeni fognak. Egyelőre még üresen tudom megmutatni, mert még nincsen meg az összes belevaló dolog. :-)
Mindenesetre ajánlom őket, mert még az utolsó pillanatban is elkészíthetők - igazi mentőöv elfoglalt anyukáknak.


Adventi naptár kinőtt zoknikból


Az ötlet nem saját, a neten láttam meg. Ahol két kisgyerek van, ott temérdek kinőtt zokni rejtőzik mindenfelé, úgyhogy az alapanyag előállítása nagyon egyszerű volt - célszerű koncentrálni a pirosas-zöldes darabokra. 
Az elkészítésről most nem lettek fázisfotók, hiszen az egész pofonegyszerű: a zoknikra irodai tűzőgéppel (tudjátok, a kézben kattintós) rögzítettem a számokat (az elejükre), és pici ruhacsipeszekkel két spárgadarabra akasztottam őket.

Ennyi - de ennek a kedvességét sem adják vissza a képek, hihetetlenül helyes a két zoknisor. :-)

Időigény: számok felrögzítése: 5 perc (ha rajzoljuk a számokat, 10-20 perc plusz), rögzítés és felcsipeszelés: 15 perc = maximum 40 perc + ajándékok betöltése 10 perc: azaz 50 perc alatt készen van.

+1 tipp: ha így, a képen látható módon, ruhacsipesszel rögzítitek a csomagocskákat, nem kell kinőtt zokni sem, lehet alkalmazni teljesen használatban lévő zoknikat is :-)









Adventi naptár vécépapír-gurigákból


Hát hogy is maradhatnának ki az imádott gurigák a sorból? :-) Újabb felhasználási mód, ami ráadásul több szempontból is jó: egyrészt nyilván újrahasznosítás, másrészt a gurigák szinte kínálják magukat, hogy egészen pici munkával tasakokat készítsen belőle az ember lánya.... szerintem egészen imádnivalóak, na :-)

Szükséges anyagok: 24 db papírguriga, tűzőgép, fehér akrilspray, filctollak, spárga, előnyomott számok vagy kartonkockákra rajzolt számok.


Fogjunk 24 db gurigát:





Az egyik végüket lapítsuk ki, és tűzzük össze a géppel a két réteget.





Fújjuk le az akrilspray-vel a gurigákat (nem kell extrán alaposan):





Száradás után valami hegyes eszközzel (ár, kézfúró, kisolló stb.) fúrjunk a gurigák hátoldalának felső részére két lyukat. Majd fogjuk meg a spárgát, és ezeken a lyukakon keresztül fűzzük fel a gurigákat.




Tűzzük a gurigák tetejére a számokat (persze számmintás papír híján simán rá is rajzolhatjuk), majd filctollal egy nagyon kicsit dekoráljuk ki a szabadon maradt, látható részt.
És ezzel készen is van.

Időigény: gurigalapítás és megtűzés: 5 perc, festés: 5 perc, száradási idő: 10 perc, lyukasztás és felfűzés: 20 perc, számok rátűzése és dekorálás: 15 perc, azaz összesen: 55 perc.

+1 tipp: ha a beletenni tervezett meglepetés nagyobb, mint ami a gurigába fér, tegyünk bele csak egy kis papírt, amire rárajzoljuk azt a helyet, ahova elrejtettük a kis ajándékot (valamelyik szekrény stb.). Így egy kis kincskeresés is lehet a dologból :-)











... és egy villámmegoldás azoknak, akiknek tényleg nincs semmi ideje


Az az igazság, hogy tavaly úgy jártam, hogy egyszerűen semennyi időm sem maradt adventi naptárat készíteni. A munkahelyemen gigantikus projektek, itthon rohanás mindennel, és olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam éjszakázni. Mindig csak halogattam az adventi naptár elkészítését, hogy majd, majd... és aztán egyszer csak november utolsó estéje lett, én megint hullafáradt voltam egy különösen nehéz nap után, azzal a tudattal, hogy noha beszereztem a pici ajándékokat, semmilyen adventi naptárt sem készítettem, és tudtam, képtelen leszek félóránál tovább ébren maradni.

A végső kétségbeesésben született meg a lenti ötlet, amihez egy mutatósabb dobozon kívül szinte semmi sem kell. Fogtam hát egy szép zöld ikeás dobozt, piros és zöld Post-it-eket ragasztottam rájuk, ezekre ráírtam a számokat. Karácsonyi papírból kivágtam pár angyalkát, őket is felragasztottam, pár helyen ráírtam a "karácsony" szót, és végül ragasztottam rá egy kockás masnit.

A működési elv pedig az volt, hogy mivel volt otthon egy csomag piros és egy csomag zöld szalvéta, előző este, miután lefeküdtek a gyerekek, a másnap következő két kicsi meglepetést elővettük, a Nagyobbikét piros szalvétába tekertük, egy spárgamasnival rögzítettük, a Kisebbiknek pedig ugyanígy zöld szalvétába csomagoltuk a meglepetést, és betettük a dobozba.
A kicsik pedig másnap reggel megtalálták a két soron következő kis adventi meglepetést... és megmondom őszintén, soha nem volt akkora sikerem egyetlen adventi naptárral sem, mint ezzel. A gyerekek elnevezték Adventi Varázsdoboznak, és egyszerűen el voltak attól ragadtatva, hogy a reggel kiürített dobozba másnap reggel újra kis meglepetések varázsolódnak.

Úgyhogy ha nagyon reménytelenül álltok idővel, végső adventi naptáras megoldásnak nagyon tudom javasolni. :-)

+1 tipp a legelfoglaltabb szülőknek: ez azért is jó megoldás, mert nem kell előre beszerezni a 24 meglepetést, elég csak néhányat, és "útközben" pótolni a készletet....

és még +1 tipp kicsi, várni nehezen tudó gyerekek szüleinek: ez azért is jó megoldás, mert nem esik kísértésbe a kis csomagbontogató, hogy egy szuszra kinyissa mind a 24 apró ajándékot :-)

Időráfordítás: kb. 20 perc.












2011. november 25., péntek

Hópelyhek


Valami egészen különleges szeretet fűz a hópelyhekhez. Nem kifejezetten magához a hóhoz, hanem a hópehelyformákhoz. A neten mindig csodálattal néztem a papírból, művészi részletességgel kivágott alakzatokat, és ha egy boltban téli dekorációként látok nagy méretű hópelyheket, az is mindig elvarázsol.
Gondoltam, otthon is szívesen alkalmaznám a hópelyheket dekorációnak - de valami igazán könnyed és légies, a hópehely lényegéhez illő megvalósítást szerettem volna. Aztán a múltkor a papírjaim közül előbukkantak az írásvetítős fóliáim, és gondoltam, ez kiváló alap lenne, mivel könnyű, átlátszó és vékony. Már csak az volt a kérdés, mivel kerüljenek rá a hópehelyminták... tavaly üvegmatrica-kontúrral festettem hópelyheket, de a minták nem lettek így elég könnyedek. És ekkor eszembe jutott a mostanában annyira imádott lakkfilcem - és rögtön tudtam, ez lesz a tökéletes megoldás. :-)

Valóban így lett: a lakkfilccel nagyon gyorsan meg lehet rajzolni a mintákat (kb. tíz perc alatt az összeset), és pár perc alatt meg is szárad. Az átlátszó fólia lehetővé teszi, hogy kinyomtatott mintát alátegyünk - de ha eléggé megbízunk magunkban, rajzolhatunk szabadon is. Én így tettem, és ha nem is lettek egészen tökéletesek a hópehely-mintázatok, fellógatva csodaszépek lettek. :-)


Három A/4 fólialapra rajzoltam a hópelyheket, összesen 12 darabot:





Ha esetleg szükségetek lenne a mintákra, akkor közelről (sajnos ezek mind fejből vannak, úgyhogy sablont nem tudok mellékelni):










A fóliákból kivágjuk a pelyheket, kör alakban, vagy még jobban igazodva a mintához:




Cérnából hosszú csíkokat vágunk, és egy pötty pillanatragasztóval rögzítjük a végüket a hópelyheken, és fellógatjuk őket bárhova :-)

Mivel átlátszóak, nem igazán tudtam róluk szép és realisztikus képet készíteni. A valóságban ennél sokkal-sokkal szebbek, gyönyörű hófehér a rajzolat, és olyan, mintha a minta a levegőben lebegne...











 

2011. november 24., csütörtök

A Mikulás postaládája


A Nagyobbik napok óta akar levelet írni a Mikulásnak. Gondolom, az oviban hallhatta a dolgot, hogy ez egy eredményes módszer az ajándékok megrendelésére. :-) Persze, mondtam, hogy nyugodtan, sőt, ha minden szó leírása nem megy még gördülékenyen, azok helyett rajzoljon. De aztán elkezdett motoszkálni a fejemben egy gondolat, nevezetesen az, hogy ha megírja a levelet, mégis hova dobja majd be? Biztos, hogy rendes postaládába nem, egyrészt mert emléknek eltenném, másrészt pedig így jól össze lehet majd gyűjteni a karácsonyi álmait, merthogy ő aztán nem fog egy levélnél megállni, az biztos. Nem azért, mert mohó, hanem mert imád leveleket rajzolni. :-)

Szóval, arra gondoltam, mi lenne, ha én készítenék egy postaládát, amibe bele lehetne dobni a leveleket, de mégis itt van nálunk. Sőt, az ismerős gyerkőcöknek is elmondhatnánk, hogy van a házunkban egy postaláda, ami közvetlenül a Mikuláshoz továbbítja a leveleket... és máris vizionáltam magam előtt a csillogó szemecskéket, a leveleket bedobó kis kezeket, olyan amerikai filmes cukormázzal.... röviden, annyira fellelkesültem a dologtól, hogy azonnal neki is kezdtem. :-)

A postaláda-készítési hadművelethez kellett: egy cipősdoboz, sniccer, piros akrilfesték, ecset, fehér, zöld, fekete, aranyszínű és piros karton (mindegyikből kevés), egy kis vatta, pillanatragasztó.


Az én kiinduló cipősdobozom ilyen volt:





A cipősdoboz tetejére kivágtam a levélbedobó nyílást.





A dobozt lefestettem piros akrilfestékkel.





Fekete hullámkartonból kivágtam az övet, arany kartonból a csatot, fehérből a borítékot, amit még fekete filctollal meg is rajzoltam:





Az övet és a borítékot felragasztottam a dobozra. Mintavágóval kivágtam a fehér kartonból hópelyheket, ezeket is felragasztottam.





Végül zöld kartonból kivágtam egy csíkot háztetőnek, ezt is felragasztottam. Egy kis darab piros kartonból kialakítottam a kéményt, ez is felkerült a házikó tetejére. Aztán már csak egy kis vattát tettem a kéménybe, füst gyanánt, és ezzel készen is lett a Mikulás levelesládája, amelybe remélem, sok-sok levél érkezig még karácsonyig... :-)







Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...