2011. október 27., csütörtök

A kedvenc dolgaim


Emlékeztek A muzsika hangjá-ból a My favourite things című dalra, amit Julie Andrews énekelt? Napok óta ez jár a fejemben. Talán azért, mert az utóbbi pár nap csendesen telt, itthon lehettem (múló betegség), nem mentünk sehova, kivételesen vendég sem jött, viszont Ő is sokat volt itthon. Mondhatnám, hogy semmi különös nem történt így, de éppen a dal kapcsán gondoltam bele, hogy éppen az apró, mindennapos dolgok okozzák a legnagyobb örömöt, ezek a legszebbek.
Nem mondom, jó szépen felöltözni (bár ez engem többnyire inkább frusztrál - ilyenkor jövök rá, hogy a múltkor is akartam venni magamnak egy csinos felsőrészt, ehelyett pedig a gyerekeknek vettem nadrágokat), meg jó elmenni koncertre, vendégségbe, ide-oda, de mégis... az én kedvenc dolgaim nem ezek. És ha csak a mai "semmi különös" napot gondolom végig, annyi, de annyi olyan dolgot találok benne, amit semmilyen extra program sem tudna felülmúlni.
Például ott van a reggeli kávékészítés. Van egy csodálatos, új kávéfőzőnk, amely nemrég érkezett meg, egyenesen Olaszországból - és maga a csoda. Olyan kávét főz, amelyeket csak a kis girbegurba toscanai utcák kávézóiban ittunk, de már valahogy az megnyugtat, ahogy bekapcsolom a gépet melegedni. Aztán választok a háromféle olasz kávé közül (nem tudtam dönteni vásárláskor...), beleszagolok a fémdobozba (úgy képzelem, ha egyszer elkeverednék a mennyországba, ott biztosan mindig kávéillat lenne, mert ez a legcsodálatosabb), és megtöltöm vele a gép kávétárolóját. Aztán jöhet a friss víz, bekészítem a csészéket, és már be is melegedett a gép. Ha a kávé elkészült, friss tejhabot gőzölök, végül kevés őrölt fahéjat szórok rá - és kész. Addigra ő is megérkezik, leül a másik székre, koccintunk, és hagyjuk, hogy a reggeli álmosság elússzon a kávéillatban....
A zoknis lábak dobogása lefelé a lépcsőn, a jóreggelt-puszik, a kipihenten ragyogó arcocskák, az álmos barna és kék szempár.
Aztán ott van a reggeli, kettesben Vele.
Az első reggeli ablaknyitás, amikor beoson a friss októberi levegő, hideg, de édesen illatos, fázom, de mégsem megyek el az ablaktól...
Sok-sok széncinke, akik a teraszunkon laknak, ide-oda röpdösnek, néha a párkányra gyűlnek, és csak kukucskálnak befelé... és amikor azt hiszik, nem látom őket, mohón csipegetik a kerti asztalon lévő dísztököket.
A frissen sült egyszerű almás-diós-fahéjas sütemény, előbb az illata, aztán az íze...
A csendes délután, a kedves e-mailek, réges-régi karácsonyi dalok, Fred Astaire-rel, Nat King Cole-lal, Rosemary Clooney-val...
Megérkezés az oviba, a Nagyobbik felragyogó pillantása, kézenfogva indulunk az autóhoz, mesél-mesél-mesél...
Itthon az alkotás közös öröme, a kezünk között születő figurák esetlen bája, aztán diótörés, vacsora, elpakolás, indulás fel.
A kicsik a kádban, Ő meséli nekik a diavetítő képeit, amelyek a fürdőszoba falára vetülnek, és néha már a Kisebbik is mondja a mesék szövegeit.
Aztán a jóéjt-puszik, ölelés, csukódik az ajtó, és kettesben maradunk. Megiszunk egy teát, dolgozunk egy-két órát, aztán még a sötétben beszélgetünk sokáig-sokáig...
Igazából tényleg semmi különös, nincsenek benne nagy dolgok, ez csak egy egyszerű nap, de mégis így jó... Szeretem az életemet, minden apró elemével együtt.

Az a bizonyos süti pedig ez volt... a bögrés receptek közül is a lehető legegyszerűbb, lustálkodósan munkamentes, mert én még az almát sem hámozom meg - a legkevésbé sem zavarnak a kis vékony sült héjcsíkok.


Almás-diós-fahéjas sütemény egy simogatóan otthonos napon


Hozzávalók:

1 bögre cukor
1,5 bögre liszt
2 tojás
1 bögre tej
1 zacskó vaníliás cukor
1 zacskó sütőpor
pici só

A tetejére:
1 kg alma (magház nélkül, vékony szeletekre vágva)
1 teáskanál őrölt fahéj
3 marék dió

Elkészítés:
A sütőt 175 fokra előmelegítjük.
A tészta hozzávalóit összekeverjük, és egy vékonyan kiolajozott sütőformába öntjük (én egy nagy, téglalap alakú kerámiatálat használok az ilyenekhez). Az almát összekeverjük a fahéjjal és a dióval, rászórjuk a tésztára.
50-60 percig sütjük (sütőfüggő, tűpróba ajánlott).

Mennyei... és a kedvenc dolgaim egyike.










13 megjegyzés:

  1. Ez gyönyörű volt Évi! Annyi melegség, gyengédség, kedvesség árad ebből az írásból.
    A kávéfőzés nálunk is szertartás, bár a meghittséget kicsit elrontja, hogy hangosan darálja frissen a kávét. :-)
    Ági

    VálaszTörlés
  2. Szia kedves RokonLevendula!

    Nézz be hozzám, meglepetés vár:)
    Vianne

    VálaszTörlés
  3. Na erről beszéltem. Emiatt szeretek ide járni!!! sok sok puszi érte!

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó volt ezt késő este olvasni..mint egy mese :) végre vmi személyes meghittséggel teli hsz lett kis sütivel megédesítve...el fogom készíteni hamarosan, mert az almát, fahéjat mki szereti, diósan meg még jobb! ismertem ezt a receptet nagyjából:)
    Azért ugye a Ti gyerekeitek is hisztisek, nyűgösek, s "belerondítanak" az idillbe néha napján?...;) persze-persze tom az idillhez kis hisztik is hozzátartoznak, csak annyira nem szoktuk reklámozni :p

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, Ági, jó érzés, ha így érzed... óóó, a kávédarálás hangja csak emelheti a reggel fényét, mert akkor igazán nagyon-nagyon aromás kávét ihattok :-)

    Drága Vianne, nagyon-nagyon köszönöm!! Holnap ki is teszem, de írok a blogodra is...

    Fevi, köszönöm, a puszikat pedig még külön is!

    Hajnalka, hát persze :-) Melyik gyerek nem hisztis és nyűgös néha? :-) Na jó, az igazág az, hogy a Nagyobbik tényleg egyáltalán nem hisztis és nem nyűgös, tetőtől talpig egy tündér. A Kisebbik ellenben őt is kiválóan tudja helyettesíteni,ha hisztiről van szó :-)

    VálaszTörlés
  6. Világ életemben imádtam a kávé illatát, de csak a párom tudott rászoktatni, hogy meg is igyam. Azóta ez az egyik kedves rituálénk. Én is imádom az ilyen "könnyű" napokat. Van, hogy egy hétvégére csak azért nem szervezek tudatosan programot, hogy végre kettesben lehessünk (mert mi még csak kettecskén).
    Köszönöm a dalt, még nem ismertem az énekesnőt, de most már biztosan megnézem, milyen CD-je érhető el.

    VálaszTörlés
  7. Ildi, akkor nagyon hasonlóan gondolkodunk... és örülök, hogy tetszett a dal. Én még nem láttam itthon cd-t tőle, de ha te találsz, megírnád, hogy hol? Nagyon szeretem azt a fajta hangulatot, ami a dalaiből jön.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Levendulalány,
    elkészítettem az almás sütit és nagyon ízlett mindenkinek. Azért választottam ezt a receptet, mert nagyon egyszerűnek tűnt és valóban az.
    Gyakran olvasgatom a bejegyzésekt és nagyon tetszik a blog.
    Ibolya

    VálaszTörlés
  9. Ibolya, nagyon örülök, hogy sikere volt a sütinek, de annak még jobban, hogy kedveled a Kiflit... köszönöm, hogy megírtad!

    VálaszTörlés
  10. nagyon jó ez a blog, olvasója leszek:)

    VálaszTörlés
  11. Kedves Levendulalány!

    Újra csak dicsérni tudlak. Fantasztikus vagy! Imádom a hangulatát az írásaidnak, a tartalmáról nem is beszélve. :-) Szuper ötletek, receptek, történetek és még sorolhatnám bár egyszerűbb azt írni, hogy szuper minden. Csak gyűjtöm és gyűjtöm a megvalósítandó ötleteket és már alig várom, hogy beszerezzem a hozzávalókat amit a kis listámra összegyűjtöttem. "Tök jó, hogy vagy"! :D
    Noémi

    VálaszTörlés
  12. Kedves Levendulalány!
    Annyira vágytam múlt héten valami almás sütire, de folyamatos időhiányban szenvedek. Ezt a receptet még régebben elmentettem és most elővettem. Bevallom többször is elolvastam és nagyon szkeptikus voltam vele kapcsolatosan, mert a bögrés receptekkel kapcsolatosan nincs jó tapasztalatom. Amikor sült, még akkor is tartottam attól, hogy vajon milyen lesz. Én a tetejére csak fahéjat tettem és sülés után még forrón átkentem baracklekvárral. Aztán megkóstoltam és csak majszoltam és majszoltam és amíg eszegettem a külvilág megszünt létezni. Addig a pár percig (vagy kicsit több is volt az...) csak élveztem a puha piskótás tésztát, amin a fahéjas-lekváros alma pihe-puha felszínt képez. Az almákat több rétegben tettem rá és az alsó réteg lekúszott sülés közben, ami egyfajta tölteléket képzett a tésztán belül. Na szóval fenséges volt! És ami a legszuperebb: minden nappal csak finomabb lett! Nagyon szépen köszönöm a receptet és azt a sok nyugodt pillanatot, amit ennek a sütinek köszönhetek :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...