2011. október 13., csütörtök

Egy téli zoknilepke


Annyira szeretném tudni, hova tűnnek a zoknifelek! De tényleg. Hogy lehet az, hogy egy zokni a szennyesbe tevéskor még egy pár, eltevéskor pedig már csak fél?? Van valami fekete lyuk zoknifelek számára, ahova beesnek és egyszer s mindenkorra eltűnnek a mosás alatt? Vagy a mosógép eszi meg őket? De tényleg, egy ilyen aránylag nagy kiterjedésű anyaghalmaz, mint egy 28-as méretű csíkos zokni, hova tűnik el nyomtalanul térben és időben?
Néha sajnálom, hogy nem lettem fizikus, mert addig kutatnék, amíg fel nem állítanám a zokniformájú testek abszolút felszívódási törvényét, aztán élnék belőle, mint hal a vízben.
Na mindegy, fizikus már biztos, hogy nem leszek, ezt a fonalat valamikor 14 éves korom körül elvesztettem, úgyhogy kénytelen vagyok együtt élni az időről időre feleződő zoknipárok rejtélyével.

Legutóbb a Kisebbik egyik helyes kék-fehér csíkos zoknijának a fele döntött úgy, hogy eltűnik a mosógép és a szennyestartó közötti Bermuda-háromszögben, én viszont ebben a világban maradtam a megözvegyült bal zoknival, és gondoltam, ebből most már azért mégiscsak készítek valamit, hátha így megtöröm a zoknieltűnési átkot, ami erősen ül rajtam egy ideje.
Úgyhogy elővettem három különböző méretű préselt papírgolyót, és nekiláttam.





A zokni végébe dugtam a legkisebb golyót, és egy befőttesgumival szorosan rákötöttem a zoknit. Utána a közepes méretű golyót tettem a zokniba, ezt is szorosan bekötöttem, majd jöhetett a legnagyobb. A zoknit jó passzentosan rákötöttem az utolsó gumival.





Ezután a zokni szárát visszahajtottam, így olyan lett, mintha egy kis téli sapka lenne a figurán.
Narancssárga fonalból pompont készítettem, rávarrtam a sapka végére. 3 natúr gombot felvarrtam a pocakra, egy kis kéket pedig a fejre, orrocskának.





Fekete fonalból kis csillagszemeket varrtam neki, sálnak és övnek pedig két vastagabb hajgumit húztam rá.





Átlátszó műanyag fóliából (a kicsit vastagabb típusból, amit most bekötésre szoktak használni, illetve régen ilyen volt az írásvetítő fóliája) kivágtam egy szárnyformát, és fehér lakkfilccel megrajzoltam a mintáját.





Végül a szárnyat pillanatragasztóval a figura hátára ragasztottam, és gyurmaragasztóval a szekrény oldalára rögzítettem.
Az az igazság, hogy imádom :-) Persze minden dologhoz szeretet fűz, amit készítek, de ez a zoknilepke a ledvencem. Annyira szeretnivaló, teljesen odavagyok érte... Az első olyan tárgyam volt, amit nem adtam oda a kicsiknek, mert egyszerűen vérezne a szívem, ha mondjuk leszakadna a szárnya. De nagyon-nagyon néha, egyszer-egyszer nem bűn, ha megtartok magamnak valamit, ugye....?





11 megjegyzés:

  1. Abszolút meg tudlak érteni! Észrevettem, hogy amikor a bejegyzéseidet olvasom, visszamegyek "gyerekbe", gyerekszemmel csodálkozom rá és gyerekként "akarom én is" ezeket a gyönyörű dolgokat! Legutóbb a gyurmasütik, most pedig ez a kis lepke varázsolt el ennyire!

    VálaszTörlés
  2. Úgy örülök ennek, hankka... a legnagyobb dolog, ha az ember egy picit, néha újra gyereknek érezheti magát, és nekem szívet melengető, ha ehhez én is hozzájárulhatok kicsit.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon kedves figurát készítettél. Köszi a részletes leírást.

    VálaszTörlés
  4. Igazán szívesen, Vali, örülök, hogy tetszett.

    VálaszTörlés
  5. Ma ezt készítettük el (holnapra marad az állatkert dióból). Annyira tetszik a Kislányomnak a pillangó, hogy ma vele aludt el. A szárnyait dekorgumival helyettesítettük! Köszönöm ezt az ötletet is! :) Nagyon szeretem az oldaladat!!! :)

    VálaszTörlés
  6. Drága Mesi, olyan jó érzés, hogy elkészítettétek, és hogy a kislányod megszerette ezt a kis figurát! Köszönöm, hogy megírtad... és nagyon-nagyon szívesen!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Levendulalany!
    Aprosagaimmal egyutt imadjuk a rengeteg szep otletet,amelyekkel naprakeszen elhalmozol bennunket.Visszakeresgelunk blogodon,s mindig talalunk valamit,ami megragadja erdeklodesunket,es sokszor erzem en is azt,hogy ezeket nezegetve,kisse ujra gyermekke valok en is.Ezekben nekem nem volt reszem gyermekkent,ezert igyekszem kicsikeimnek sokat,a leheto legtobbet adni az ilyen lelket ,elmet fantaziat gazdagito dolgokbol.
    Koszonjuk a lehetoseget,kivanunk neked es csaladodnak egeszseget,kitartast es sok sok otletet,amellyel minket is gazdagitani tudjal.
    Andi

    VálaszTörlés
  8. Szia Drága Levendula!
    Karácsonyra el fogom készíteni ajándékba. Nem tartasz tőle, hogy a gumi elöregszik és ezért elszakad?

    VálaszTörlés
  9. Ez nagyon jó!
    Viszont ha fordított sorrendben rakjuk a zokniba gömböket, akkor akár hóember is kialakítható belőle, ami lassacskán időszerű lesz. :)

    VálaszTörlés
  10. Kedves Levendula!
    Most találtam Rád,csodás ötleteid vannak Gratulálok!!!
    Mindig nézegetni fogom a blogodat imádok kézműveskedni én is.
    Kellemes napokat: Tünde

    VálaszTörlés
  11. Ez nagyon cukker lett :) És a legjobb, hogy még az elgépeléseid is aranyosak: az utolsó bekezdés "ledvenc"-e szólás lett nálunk az urammal, "legkedvencebb" értelemben :) Köszönöm a sok csodás ötletet, és főleg azt, hogy a bejegyzéseid megmelengetik a szívemet :) (utólagos engedelmeddel be is tettelek a blogomon a "ledvencek" közé, hátha más is rácsodálkozik az írásaidra :) )

    VálaszTörlés