2011. szeptember 22., csütörtök

Hangolódás



... az őszre. Már írtam, hogy várom - és most már nem csak én képzelem, hogy benne van a levegőben, tényleg itt az ősz, noha kaptunk még jó pár meleg, fényes napot. A lelkem mégis készülődik már, és tegnap, amikor megláttam az első színes levelet leperegni egy fáról, valahogy megnyugodtam. Igen, itt van az ősz, és én sarkig tártam neki az ajtót, hadd jöjjön be...

Tegnap levágtam az utolsó csokor levendulát is, ez egy kicsit mindig összeszorítja a szívemet. De persze nincs miért szomorkodni, hiszen csak a nyár múlt el - és azt hiszem, idén is szép ősz vár ránk.
Van még egy jele annak, hogy jön a hűvös, és ez egy csalhatatlan jel: elkezdek agyagfigurákat formázgatni és fahéjas-diós sütit sütni. Az agyagfigurák nem szándékosan ilyenkor készülnek, egyszerűen csak valahogy mindig ilyenkor támad kedvem hozzájuk... mi lehet rá a magyarázat? Ki tudja. De a fahéjas-diós süti már nem ennyire rejtélyes - ennek az illata az ősz esszenciája. Legalábbis nekem. Tulajdonképpen a recept nem is számít, a lényeg, hogy szerepeljen benne dió és fahéj, mert ezek jelentik a kulcsot ahhoz, hogy a házat belengje a semmivel össze nem téveszthető őszváró illat.

Ilyenkor a kicsik is előkerülnek rögtön, orrocskájukat magasra tartva szimatolnak, mint a nyuszik - aztán mindenféle felszólítás nélkül futnak a szekrényhez, tányért, villát, szalvétát vesznek elő, hogy aztán az asztalhoz kuporodva várjanak, amíg egy-egy kocka nem kerül eléjük. És aztán egy újabb... majd még egy.
Tulajdonképpen le sem kell írnom ezt a receptet, mert ez a múltkori szőlős süti egy az egyben - annyit változtattam csak rajta, hogy szőlő és mandula helyett került bele egy kávéskanál fahéj és 10 dkg dió, a tetejére pedig csokimáz. A süti mégis teljesen más lett, mint a szőlős verzió - de annyiban mégis hasonló, hogy hihetetlenül finom ez is.
Kellemes őszvárást kívánok mindenkinek!












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése