2011. szeptember 16., péntek

Angyalok


Angyalokra mindenkinek szüksége van. És mindenkinek van is. Van, aki abban hisz, hogy a hétköznapjainkon túli, más világból származó angyalok vigyáznak rá. Van, aki a társában, a szerelmében találja meg ezt az őrző-vigyázó lelket. Van, aki a kislánya születésekor érzi úgy, hogy most érkezett el hozzá az égből az, akiért érdemes volt élnie. És vannak szerencsések, akiknek nem csak egy angyala van. De mindannyian megtaláljuk valakiben vagy valamiben a mi saját angyalunkat. Még az is rátalál, aki nem keresi és nem hisz benne... az megtalálja egy képben, egy dallamban, egy emlékben, egy érintésben. Mert "van, ami akkor is igaz, ha nem hiszünk benne." És az angyalok ilyenek.

Szerettem volna, hogy a Nagyobbiknak is meglegyenek a saját, egyelőre csak félig-igazi kis angyalai addig is, amíg meg nem találja ő is valakiben azt, aki vigyáz majd rá egész életében, akkor is, amikor mi már nem leszünk. Úgyhogy készítettem neki három picike angyalt - azért hármat, hogy ha valamelyikkel történne valami (például a Kisebbik kis mancsa...), akkor maradjon tartalék.
Olyan igazán mosolygós, nagyon kócos kis angyalkákat szerettem volna neki készíteni, amilyen ő nekem.
És úgy érzem, sikerült :-)


A vidám angyalkákhoz szükségem volt három parafadugóra, három fagolyóra, fehér akrilfestékre, egy kis adag szőke babahajra, egy kevés fehér csipkeszalagra, fehér filcanyagra, egy 12 részre vágott világoskék zseníliadrótra, három kis darab selyemszalagra, fekete alkoholos filcre és pillanatragasztóra.


Először fehérre festettem a parafadugókat, majd rájuk ragasztottam a fagolyókat.





Körbetekertem őket a fehér csipkeszalaggal, és hátul rögzítettem egy pötty pillanatragasztóval.





Kivágtam a fehér filcből a szárnyakat, és hátul a csipkére ragasztottam.





Majd a fejecskékre ragasztottam a hajakat, kifestettem az arcokat, a zseníliadrót kezeket és lábakat pillanatragasztóval felrögzítettem, és a vékony selyemszalagból pici masnikat kötöttem az angyalkák nyakába.





És már úúúúgy várom, hogy ma odaadhassam őket a Nagyobbiknak, amikor hazajön :-) 



4 megjegyzés:

  1. Gyönyörűek! A napokban döbbentünk rá a férjemmel, hogy nincsenek véletlenek. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy léteznek angyalok, és vigyáznak, figyelnek ránk?!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hankka! Bárhogyan is van, az biztos, hogy véletlenek nincsenek, erre már én is sokszor rájöttem...

    VálaszTörlés
  3. Kedves Levendulalány,
    el vagyok képedve és boldog vagyok nagyon, hogy ide találtam hozzád. Már azt sem tudom, hogyan jutottam el ide. Mindegy, tudjuk, hogy véletlenek nincsenek. Gyönyörűek az alkotásaid, mind, egytől egyig, nincs kivétel. - én csak vágyakozom, hogy valaha csak fele ennyire ügyes legyek -, de nem is ez a lényeg. Nem azok ejtettek rabul, hanem a tartalom, amire szomjazom, és végre nálad itt megkapom. Hú, nagyon boldog vagyok, és hála és köszönet érte! A legőszintébb! Szívem legmélyéről!!! Szeretettel gondol Rád: f.évi

    VálaszTörlés
  4. Drága Évi, köszönöm ezeket a végtelenül kedves szavakat! Nagyon örülök, hogy idetaláltál, remélem, még sokszor jársz erre majd. És ha úgy érzed, találsz itt olyasmit, amit jó érzés megnézni, az nekem nagyon-nagyon jó érzés...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...